Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1927-04-17 / 16. szám

62. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1927. 12. Hasonlóan vagyunk az iratterjesztéssel. Tudjuk ennek végtelen fontosságát. Minden kér. irat hatalmas munkatárs. De bármennyi előfizetője volt pl. a derék Téli Újságnak, kevés maradt belőle a Kér. Családnak. Népünk azt hiszi, hogy nem ér rá olvasni. Amit lehet, mégis meg kell tenni. A konfirmandusok lelkészüktől, tanítójuktól, biblia órától s iskolától megváló végzett ismétlősök, ha emlékül kér. iratot, könyvet kapnak, szi­vükben, lelkűkben azok sokat dolgoznak. Próbát tehe­tünk azzal is, hogy a húsvéti, pünkösdi ünnepekben nem szeretne-e olvasni a népünk, ha ez alkalomra az egyh. kér. iratterjesztés ünnep után való elszámolás kö­telezettségével bizományi helyezne el nálunk. Iratterjesztésünknek pedig figyelmébe ajánljuk, hogy keresgéljen lelkész és tanító társaink íróasztali fiókjában is kiadásra alkalmas munkák után. Imitt-amott a mi viszonyainkhoz nagyon alkalmas munkákat találhat s ily munkájával — Írókat nevelhet. Bibliának a gyülekezet életébe visszahozását kon­firmandusoknál, esküvő pároknál nyáron is munkál­hatjuk. 13. Szociális tevékenység címe alatt a konv. álta­lános programmjában felsoroltakat a belmissziói bizott­sággal vegyük tárgyalás alá. Igen üdvös s eredményes tárgyalást folytathatunk, amelyből kiindulólag magunk is, velük is munkába indulhatunk. Egyenként és össze­sen gyönyörű munka mind. Meg kell jegyezni, hogy szüléseknél oly megrendítő esetek döbbentenek meg egyszer-másszor, hogy itt szükséges volna az, hogy községi- vagy körorvosok köteleztessenek hívás nélkül is a terhesség utolsó hónapjában levő s a gyermek­ágyat feküvő nők látogatására. 14. A szórványokkal szemben teljesítse kiki a múlt évi ehker. jkv. 239. pontjában reá nézőket. Kiss Zoltán. Harangszentelés Dégen. Megkapó ünnepségek közt folyt le a dégi egyház újonnan beállított harangjának felszentelése virágvasár­napján. Főtiszteletű püspök úr szombaton d. u. érkezett meg Lepsénybe, ahol az állomáson a politikai hatóság képviseletében Lepsény község elöljáróságának élén az enyingi járás főbírája dr. Kenessey Pongrác fogadta szép szavakkal üdvözölvén a főpásztort, ki arra hasonló melegséggel válaszolt. Lepsényben, hová püspök úr Medgyasszay Vince mezőföldi esperes meglátogatására érkezett, az egyház tanácstermében a lepsényi ref. egy­ház presbitériuma tisztelgett a főpásztor előtt, ki kilá­tásba helyezte, hogy ha Isten életének és erejének ked­vez, a legközelebbi jövőben a mezőföldi egyházmegyé­ben fog hivatalos egyházlátogatást végezni. Vasárnap reggel püspök úr Medgyasszay Vince esperes és Kenessey Pongrác főbíró kíséretében autón Enyingen át Dég község határáig ment. Útközben né­hány percre meglátogatta Enying beteg, de most már lábbadozó lelkészét, Szűcs Zoltánt, kit püspök úr figyelme mélyen meghatott. Dég község határában Vida Károly dégi jegyző üdvözölte püspök urat, ki itt átszállt Bibó Dezső négyes fogatára, mely most mintegy 30 főnyi lovasbandériumtól és hosszú kocsisortól kisérve, vitte be az örvendező falu lelkészlakáig püspök urat. Itt Rébék László lelkész üdvözölte egyszerű, keresetlen sza­vakban egyházkerületünk főpásztorát, ki az üdvözlést megköszönve a lelkészlakba, majd onnan rövid pihenés után a templomba ment. A templomajtóban Dávid Editke csinos kis verssel s virágcsokorral köszöntötte a magas vendégeket, kinek köszönő szavai után a kö­zönségnek kint lévő része a már is megtelt templomba vonult, mely erre az alkalomra zsúfolásig telve volt hívekkel, kiknek soraiban más vallásuak is helyet fog­­láltak. A felszentelő imát püspök úr mondotta, buzgó könyörgésben emelve fel a gyülekezet lelkét a Mindenhatóhoz. Az ima végeztével megkondult az új harang, melynek szavára a hívek szemébe könnyek gyűltek. Ezután Medgyasszay Vince esperes úr lépett a szószékre s tartotta az egyházi beszédet, melynek végez­tével Rébék László lelkész olvasta fel a harang beszer­zésének történetét, mely az előbbi harangnál 110 kg.-mal nehezebb, 330 kg. súlyú s melynek beszerzése, mintegy 25 millió koronába került. Istenitisztelet végeztével az elesett hősök emlékére az új harang félóráig hallatta szavát. Ebéd előtt főtiszteletü püspök úr küldöttségeket fogadott. Egymás után megjelentek a dégi r. kath egy­ház, Dég község elöljárósága, a dégi iparosok és keres­kedők, a dégi földmívesek küldöttségei, kiknek üdvözlő szavaira püspök úr szívélyes szavakkal válaszolt. Utol­sónak maradt a ref. egyház presbitériuma, amelyhez a lélekemelő ünnep alkalmából püspök úr buzdító és bátorító s az egyház nehéz helyzetét megvilágító szava­kat intézett. Délben a lelkészlakon ebéd volt, melyen a presbi­térium tagjain kívül hivatalosak voltak a község nota­­bilitásai, amely mindvégig emelkedett hangulatban folyt le. Ebéd után vallásos délutánra gyűltek egybe a hívek, melyen néhány helyi szavalaton kívül Szabó Ist­ván hitoktató egy énekszámmal szerepelt, főtiszteletü püspök úr pedig szabadelőadást tartott a hollandokkal való régebbi és újabb kapcsolatainkról. A vallásos ünnepélyt Nagy Lajos simontornyai lelkész nyitotta meg imával és biblia magyarázattal, Kovács Kálmán szilas­­balhási lelkész pedig imával zárta be. A vallásos ünnepély végeztével püspök úr néhány látogatást tett, majd Bibó Dezső autóján Szúnyog pusz­tára ment át, honnan másnap Veszprémbe utazott a közigazgatási bizottság ülésére. A dégi műkedvelők a napot színi előadással fejez­ték be, melynek jövödelme egyházi célokat szolgál. Az ünnepség rendezésében különösen kivették részüket a belmissziói egyesület nőtagjai; az ő buzgólkodásuknak köszönhető, hogy az ünnepély oly fényesen sikerült. Jelenvolt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom