Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1927-04-03 / 14. szám

54. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1927.

vonzó erején alapuló áramlat meddig tudja magát fenntartani, mikor a templomi istentisztelet, 400 esztendő boldogságának megszentelő, szenvedésének vigasztaló szent közössége nem tud ma élő érdeklődést fenntartani maga iránt a hivek szivében, — mikor az iskola, a magyarországi református egyháznak a templom után leghatalmasabb, a külföldi protestánsok által méltán csodált belmissziói alkotása és szünet nélküli munkája nem tud, vagy csak ritkán a Krisztus képére, a templom számára lelkeket alakítani és nevelni?

Bizonyára megvannak a gyöngéi ennek a gondolkodásnak is. A belmisszió nem divat, hanem a krisztusi szeretetnek és világosságnak beleáramlása a gyülekezetekbe, keresztyén kötelességtudat és cselekvés a Krisztus nyomdokain. Munkájában megszentelődik a szív s megszentel másokat is. Nem idegen a maga istenitiszteleti munkáját híven és lelkesülten végző lelkipásztornak s a gyermekeket a Krisztus leikével szerető tanítónak, csak aláereszkedése a megdicsőülés hegyéről az élet szenvedőinek forgatagába, hogy mikor egy-egy útszéli sebesültet bevihet keresztyén szive vendégfogadójába, annál tisztábban s annál magasabbra tudjon a megdicsőülés hegyén reá váró Krisztusához közeledni.

Egyletek fölbomolhatnak, akik divatszerüleg látogatták — kétségkívül ilyenek is vannak —, új divatot kezdhetnek, csodás eredmények elmaradhatnak, borzalmak felé siethet köröttünk a megújulni nem akaró világ —: az Isten országának munkása boldog lehet, ha szeretetének meggyógyított tiz bélpoklosa közül csak egy előtt is kitárul a templomi istentisztelet drága fényessége és buzgón jár oda, másutt föl nem lelhető s az igaz istenfélő számára nélkülözhetetlen kincsek elfogadására.

A belmissziónak templomaink számára kell sereget toborozni. Munkáját vállalnunk kell, eredményét pedig csöndesen várni, Isten kegyelméből.

Ebből a szempontból tehát:

1. Meg kell alakítanunk a belmissziói bizottságot úgy, ahogy azt a konventi ügyrend előírja. A belmisszió fölvetette tárgyak nem idegenek a sziveknek —, majd csodálkozva és örömmel fogjuk tapasztalni;

2. A templomi könyörgésen megjelenésre fáradhatatlanul buzdítani kell. Még az angyalok számára is megrendítő látvány, hogy egy hatalmas egyház hívei, sem belmissziósok, sem közönyösek, sem papok, sem világiak, sem a lelki életet fölrázni akarók, sem az állapotokkal megelégedettek nem látogatják a templomi könyörgéseket —, hogy van a református egyháznak egy olyan, nehéz időkben hatalmas erejűnek megismert istentisztelete, melyet az egyháztagok mindenestől megvetettek. Bele kell kiáltani a lelki ébredést munkálok szivébe, mint azt Bolla József lelkésztársunk felolvasása is cselekedte, hogy a templomi könyörgés látogatottsága nélkül minden belmisszió levegőben lógó. A húsvéti, pünkösdi ünnepekben az úrasztalának fogékonyabb szivü vendégeivel fogadtassuk megj, vagy ajánljuk nekik azt a fogadástételt, hogyha az Úr akarándja és élnek, nem lesz ezután esztendejük, melyben legalább néhányszor el ne jönnének a gyülekezet „imaórájára“, a templomi [könyörgésre. A házi áhitat bevezetése is könnyebb lesz azoknál a családoknál, melyeknek tagjai nem szokásból, vagy ráérésből, hanem, ha évente csak néhányszor is, urasztalánál tett komoly fogadástételből meg-megjelennek a könyörgésen. Amelyik lelkész, vagy tanító atyánkfia azonban a házi áhítatot a gyülekezettel megszerettetni akarja, annak azt először a maga családjában kell kezdeni;

(Folyt, köv.) Kiss Zoltán.

Piispökhivó küldöttség Komáromban.

A pápai református egyháznak 50 főből álló nagy és díszes küldöttsége, élén az egyház elnökségével Kis József esperessel és dr. Cseh-Szombathy László főgondnokkal, járt folyó hó 27-én, vasárnap Komárom meg nem szállott városrészében, hogy ott dr. Antal Géza püspöknek pápai lelkésszé történt, az egyház és egyházkerület, valamint Pápa városa szempontjából is, örvendetes tényét, tudtára adja. A küldöttség, melynek soraiban a majdnem teljes számú presbitériumon kívül az értelmiség, földmivesosztály, ipar, kereskedelem, egyaránt méltókép képviselve volt, déli 12 órakor a gyorsvonattal érkezett Komáromba, hol az egyház részéről Szenczy Mihály főgondnok vezetésével küldöttség üdvözölte és kalauzolta őket a városban.

Útközben alkalmuk volt látni azokat a nagy építkezéseket, melyek Csonka-Komáromban részben már befejezést nyertek, részben most vannak folyamatban. Itt most csupán a református egyházról szólva, készen áll az egyház iskolája, melynek két egybenyitható termét jelenleg imaháznak használják, épülnek tanítói lakásai és alapozzák új templomának és paplakának épületét. Mindezek azon a tájon vannak elhelyezve, ahol az állam hatalmas polgári iskolát emeltetett, amellyel szemben rövid időn belül a városháza és pénzügyigazgatóság közös épülete fog állani.

Az ünnepség az egyház imatermében folyt le s azon a komáromi presbitérium tagjai is részt vettek. A 37. dicséret eléneklése után az Urasztala elé állt az egyház elnöksége s velük szemben állt meg — látható megindultsággal — dr. Antal Géza püspök. Az elnökség nevében dr. Cseh-Szombathy főgondnok tudatta vele egyhangú megválasztatását, hangsúlyozta ennek jelentőségét úgy a pápai egyház, mint az egyházkerület szempontjából és adott kifejezést abbeli érzésének, hogy Komáromba, melynek megcsonkított állapotában való látása máskor mindig szomorúságot okoz lelkűnknek, most ez egyszer örömre jöttünk. Lendületes beszéde után átnyújtotta a püspöknek a meghivatásáról szóló közgyűlési jegyzőkönyvet.

Dr. Antal Géza püspök mély és mindenkinek lelkét elfogó meghatottsággal válaszolt e szavakra. Az ő lelkében a bánat és öröm érzései hullámoznak. Mert bármily mértékben átérzi annak jelentőségét, hogy a püspöki székhely az ő meghivatásával a kerület központjába kerülhet, mégis fáj neki megválnia a helytől, melyhez a szülőföld emlékei fűzik, melynek sorsán vérzik a szive s melynek felemelésén fáradni legszentebb kötelességének tartotta és tartja. Mindaddig, mig a folyamatban levő építkezések befejezést nem nyernek, nem is szándékszik megválni Komáromtól. Kéri a pápai egyházat, hogy állása elfoglalására addig — tán októberig — haladékot adjon. Azután örömmel tesz eleget a meghivatásnak, mert hisz a iegtermészetesebb dolog, hogy a püspök ott legyen, ahol a kerület papjait képzik, hol középiskolai ifjúsága tanul, hol — bár állami iskolában — tanítóit, saját intézetében tanítónőit képzik, hol ez idő szerint egyetlen nőnevelő-intézete van, ahol pénztárát, levéltárát kezelik s ahol a kerület gyűléseit tartja. Egy régi viszásság szűnik meg ezzel s ha ennek szívből örül is, mégis nemzeti szempontból nagyon fájdalmasan esik neki a búcsú Komáromtól, hol a csonka városban ottlétének bizonyos szimbolikus jelentősége volt. Viszont ép erre a szempontra gondolva úgy véli üdvös lesz Pápára átjövetele, mert mig Komáromban az adminisztráció teljesen lekötötte. Pápán számos munkatársat talál annak a munkának