Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-04-03 / 14. szám
Harmincnyolcpdik évfolyam. 14. szám. Pápa, 1927 április 3. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE • ——— MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. .......................................................—— FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. ........................-..............—........... FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- * FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. IGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. Jelentős lépés a biblia- és iratterjesztés terén. Református egyházunk életereje elszakíthatatlan kapcsolatban van a biblia- és iratterjesztéssel. Olyan a mi hitünk, hogy csak akkor tud tisztán megállani a világban és csak akkor tudja erőteljesen érvényesíteni a maga igazságait, ha tagjait közvetlen kapcsolatba képes hozni az élet forrásával, a Bibliával. A magyar reformáció három évszázadon keresztül a maga erejéből tudott gondoskodni a Biblia kiadásáról és terjesztéséről és ezt még a 18. század viharai között is legelső kötelességének tartotta. Padlásaink bizonyságai annak, hogy a Biblián kívül sok eszméltető, hitet erősítő és az egyházhoz való ragaszkodást ápoló irat is eljutott népünkhöz, amik azt segítették elő, hogy a nagy erőfeszítéssel kiadott és súlyos áldozatokkal megszerzett Biblia hasznos lelki tápláléka lehetett egyeseknek és családoknak a mi egyázunkban. A 19. és 20. század szellemi áramlatai részben elfordították a figyelmet ettől a nélkülözhetetlen forrástól, részben pedig más szellemi termékekkel pótolták azt. A Biblia és vallásos iratok így mind kevesebb érdeklődésnek örvendhettek, amivel együtt meggyengült a terjesztésükre való készség is. Közben elszokott népünk attól, hogy az ilyen iratokért áldozatot hozzon. De ha még meg volna is benne erre a hajlandóság, az kétségtelen, hogy maga nem megy utánna, nem keresi őket. Ha szive mélyén, sokszor szinte eltemetett mélységekben nem élne ösztönös vágy a hit igazságai után, akkor valóban kétségbeejtő volna a helyzet és le kellene mondanunk arról, hogy egyházunk létfeltételét, a biblia- és iratterjesztést újra munkába vegyük. A tapasztalat azonban arról győz meg, hogy a szükséglet még fennáll, csupán akadályai vannak a kielégülésnek, amely akadályok lényege nem az, hogy nem ad pénzt az ilyen iratokért, hanem az, hogy magától nem érez erre hajlandóságot. Helyébe kell vinni, rá kell beszélni a Biblia és vallásos iratok megszerzésére. A szekták azt a módszert gyakorolják és ott is eredményt érnek el, ahol nincs semmi talajuk. De gyakorolják mások is, s megtörténhetik, hogy mire magunkra eszmélünk, a sok rendbeli olvasmány egészen elszakítja tőlünk népünk lelkét. Azok a kezdeményezések, amelyeket eddig tettünk az iratterjesztés terén, arról győztek meg, hogy eredményes munkát csak hivatásos iratterjesztők alkalmazásával lehet végezni. Ez indította a Hit és Szolgálat mozgalmát arra, hogy egy hetes kolportőr-tanfolyamot rendezzen Tahitótfaluban. A márc. 24—31. között lefolyó tanfolyam igy új korszakot jelent a biblia- és iratterjesztés munkájában. Illetékes lelkészeik ajánlásával 17 ember egyre növekvő lelkesedéssel és a feladat nagyságának és fontosságának átérzésével vett részt a tanfolyamon és nyert kiképzést a munkára. A napi programm a templomban tartott istentisztelettel kezdődött, amit közös bibliatanulmány követett, ennek utána a délelőttöket gyakorlati megbeszélések töltötték ki a munka céljáról, lehetőségeiről, technikájáról, közben megismerkedtek az iratterjesztés múltjával ref. egyházunkban, népünk vallásos életének jellemvonásaival, lapjainkkal, kiadóvállalatainkkal, a vallásos egyesületekkel és mozgalmakkal, délután pedig előadásokat hallgattak meg a református keresztyénség értékeiről a római katholicizmussal és a szektákkal szemben, az egyházi megújhodás kérdéseiről s a biblia- és iratterjesztés jelentőségéről. Felemelő és lelkesítő hatásúak voltak püspökeinknek a tanfolyamhoz intézett levelei, amelyek meggyőzték a tanfolyam tagjait arról, hogy egyházunk várja az ő szolgálatukat és szeretetteljes tanácsban és támogatásban részesíti őket. A munkába így bevezetett kolportőröket a Hit és Szolgálat mozgalma alkalmaztatás céljából átadta a Magyar Traktátus Társulatnak, mint egyetlen magyar református biblia- és iratterjesztő szervezetnek, amelyik nyomban el is indítja őket a munkára. Örömmel üdvözöljük ezt a kezdeményezést akkor, amikor látjuk, hogy a mi lelkűnkből való lelkek, a magyar református egyházért velünk együtt aggódó és munkálkodó hívek állanak rendelkezésünkre egy olyan munkában, amelyet máskép nem tudnánk elvégezni, csak szeretettel ajánlhatjuk ezeket az iratterjesztőket mindenkinek jóindulatú támogatásába. Minő belmissziói munkákat végezhetünk gyülekezeteink nyári félévében? A belmisszió név alá foglalt munkák célja nem lehet más, mint a gyülekezet tagjainak lelkét átalakítani krisztusi szeretetben élő és munkálkodó, istenfélő s vallásosságát az istenitiszteleti cselekvényekben gyakorló lélekké. Nekem úgy tűnik föl, mintha a belmisszió munkaágait ajánlók a belmissziót nemcsak a gyülekezet megújulásának nélkülözhetetlen feltételeként, hanem egyszersmind oly gyorsan ható, szinte csodás eredményű szerként ajánlanák, aminőhöz hatás és eredmény dolgában a templomi könyörgés és igehirdetés nem is hasonlítható. Itt akad meg nem egy lelkipásztor testvérünk : a belmisszió munkáit figyelemmel kiséri s nem egyszer csalódván mind az azt végező atyánkfiaiban, mind a várt eredményben, amely nagyon sokszor ép oly üresen hagyja köz- és vasárnapokon templomainkat, mint amily üresek tudnak azok lenni belmisszió nélkül is, — idegenkedik a belmissziótól. Fölvetik a kérdést : vájjon nem csak divatos áramlat-e, hogy sok helyütt szeretnek menni az emberek, vagy azok egy része egyletekbe, olvasó-, bibliakörbe, vasárnapi iskolába járni s vájjon ez a — nagyon sokszor a vezető személyiség
