Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-03-06 / 10. szám
38. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1927. A Hit és Szervezet Világgyülése Lausanneban. Már e lapok hasábjain is többször szóltunk a nevezetes mozgalomról, mely Amerikából, az ottani Protestáns Püspöki Egyház kebeléből indult ki, melyet a Hit és Szervezet (Faith and Order) néven ismer a keresztyén sajtó világszerte. A mozgalom még a béke boldog idejében kezdődött; 1913-ban egy idősebb úriember, a tavaly elhunyt Gardiner Róbert fogott el az északamerikai Lake Mohónkban, ahol a Keresztyén Diákok Világszövetségének gyűlésén vettem részt és névsort kért tőlem Magyarországról, hogy kiknek küldhetné meg az akkor megindult mozgalom ismertető iratait. Kaptuk is sokan rendszeresen a több nyelven megjelenő irodalmat, melyből bepillantást vethettünk a mozgalom céljaiba és a megvalósításhoz készült tervekbe. A Hit és Szervezet mozgalmának kezdeményezői abból a helyes ténymegállapításból indultak ki, hogy az egységes módon fellépő világgal, a bűnnel szemben csak úgy vívhat győzedelmes harcot a keresztyén ség, ha hasonló szellemi egységgel veszi fel a küzdelmet. Szomorúan látták, hogy a keresztyénség mennyire felekezetekre van oszolva, melyek sokszor egymás ellen törnek és e kicsinyes harcok közben elsikkad az Isten országának nagy igazsága. Sokat gondolkoztak, leveleztek és imádkoztak, mig végre arra a gondolatra jöttek, hogy egy világgyülésre hívják meg az összes keresztyén egyházakat és ezen a világgyiilésen ép azokra a nagy keresztyén igazságokra fognak rámutatni, amelyek minden egyházban elismertek és elfogadottak és így ilyen módon dokumentálják majd a világ előtt, hogy minden felekezeti szétszóródás ellenére is Krisztus hívei a legnagyobb dolgokban szilárd egységet mutatnak. De közbe jött a világháború, mely a tervezet megvalósítását hosszú időre kitolta. Jött a nagy csalódás is, hogy Róma határozottan visszautasította a világgyiilésen való hivatalos képviseltetést. Brent püspök és társai azonban nem csüggedtek. Az eredetileg Washingtonba tervezett világgyülést mégis csak összehívják és pedig a svájci Lausanneba, amely sokkal jobban és olcsóbban megközelíthető az európai és ázsiai delegátusok részére, mint az amerikai Washington. Most érkezett meg a Világgyülés New-Yorkban székelő végrehajtó-bizottságának legújabb kiadványa, mely már bizonyos tekintetben pontos adatokat tartalmaz a lausannei gyűlésre vonatkozólag, bár a szónokok nevét még nem közli. A Hit és Szervezet Világgyülése 1927 augusztus 3-tól 21-ig tart. Ezt megelőzőleg a Világgyűlés előkészítő Állandó Bizottság fog ülésezni ugyancsak Lausanneban 1927 július 30 és augusztus 1, 2-án. A Világgyűlés tárgysorozatán a következő ügyek szerepelnek: I. Felhívás az Egységre; II. Az Egyház üzenete a világnak — az Evangélium; III. Az Egyház természete; IV. Az Egyház közös hitvallása; V. A lelkészi szolgálat; VI. A szentségek; VII. A keresztyénség egysége és a meglévő egyházak ehhez való viszonya; VIII. Intézkedések a Világgyűlés munkájának folytatására. A három hétig tartó gyülésezés rendkívül igénybe fogja venni a delegátusokat, mert délelőtt, délután és este csaknem mindig lesznek előadások és tárgyalások. A konferencián franciául, németül és angolul lehet beszélni, természetesen így sok időt vesznek el a tolmácsolások. A nagyszabású Világgyűlés fontos dátumot fog jelenteni korunk egyháztörténetében. Vajha nagy lépéssel siettetné annak a távol jövőnek elközeledését, melyet az Úr főpapi imájában említ, amikor lesz egy akol és egy pásztor, amikor minden keresztyén valóban egy lesz az Egyház egyetlen Fejében, a Krisztusban. Ut omnes un um sint! I JUHÁSZ LAJOS I (1850-1927) Folyó hó 20-án d. e. 11 órakor, amikor a gyülekezet imája ősz lelkipásztoráért a kegyelem ajtaján zörgetett, mélyen lesújtó, szomorú gyász érte a perőcsényi ref. egyházat. Egyháza és a vidék által szeretett és köztiszteletben állott ősz lelkipásztora Gávai, Lacik Juhász Lajos jól végzett munkája, életének 77-ik, boldog házasságának 48-ik évében, hosszas szenvedés után lelkét visszaadta Teremtőjének. Fél évszázadon keresztül a perőcsényi egyháznak lelkésze, áldásos munkája következtében a drégelypalánki egyházmegyének jegyzője, majd több éven keresztül esperese volt. Igazi pap, ki családján kívül életét Istennek, hazájának és egyházának szentelte. Az a gondviselő Atya, aki mindnyájunk életét irányítja, mikor látta, hogy ősz Timótheusa a reá bízott munkát híven és lelkiismeretesen elvégezte, földi küzdelmét és szenvedését megelégelvén, magához szólította. Temetése a mélyen sújtott család, gyülekezete s a környékbeli jóbarátok, ismerősök mély részvéte mellett február hó 23-án d. u. 2 órakor volt. A lelkészi lak udvarán, ahova annyi kedves, boldog emlék kötötte, magas szárnyalású, könnyekig megható beszédet mondott Labanc László nagymarosi lelkész és utánna imát és áldást mondott dr. Makkai Sándor nógrádverőcei lelkész. A helybeli dalárda „Mért oly borús“ kezdetű gyászénekének elhangzása után a szebbnél szebb koszorúkkal borított koporsót elvittük oda, ahol egy fél évszázadon keresztül hirdette az Isten igéjét, mindig a szeretet hangján szólva serkentette és buzdította gyülekezetét Krisztus hű követésére. A templomi szertartást az egyházmegye esperese, Nagy István szokolyai lelkész végezte. A zsúfolásig megtelt templomban a XC. zsoltár 2. verse és a dalárda énekének elhangzása után szive mélyéről fakadó szavakkal emlékezett meg elhunyt lelkipásztor társáról, mint Krisztus igaz apostoláról, beszédében kifejtvén, hogy amily nehéz a lelkipásztor munkája, épen oly felséges s ezt a nehéz munkát a megboldogult mindig örömmel végezte. A templomi szertartás után a lelkészek vállukra emelték a koporsót és a temetési menet megindulván, elkísértük utolsó útjára a temetőbe, ahol elhelyezték a családi sírboltba. A dalárda éneke után utolsó s.-lelkésze Dömjén Károly búcsúztatta megható szavakkal a híveket szeretett lelkészüktől. Az ősz lelkipásztor fél évszázados munkájára visszatekintve, fejfájára méltán felírhatjuk Pál apostol eme szavait: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam“. (II Tim. 47.) D. K.
