Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1927-03-06 / 10. szám

1927. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 39. oldal. (fi - ■ ■ - -- ..... - 7^ KÖNYVISMERTETÉS 4 IV­­— Szabó Imre: Mi Atyánk. Tiz meditáció. Szerző kiadása. Budapest, 1926. 79 1. Urunk imádsága minden időben megragadta a hívek lelkét. Valóban minta-imádság, mely a maga egyszerűségével és amellett az emberi élet minden fon­tos szükségletére kiterjedő kéréseivel alkalmas minden faj és bármely társadalmi helyzetben levő egyén áhíta­tának kifejezésére. A chicagói „vallások parlamentjé­ben“ megegyeztek a világ különböző vallásainak kép­viselői, hogy ez olyan imádság, melynek elmondásában egynek érezheti magát mindenki. De természetes, leg­jobban imádkozhatják azok, akik Jézus hívei, akik való­ban tudják mit jelent, hogy Isten a mi Atyánk. Szabó Imre, akit szeretettel tartunk most is a magunkénak, mert dunántúli származású és mert isko­láit Pápán végezte, előbb a budapesti család-utcai gyü­lekezetei szervezte meg, majd a fasori előkelő gyüle­kezet választván meg lelkipásztorának, mint ilyen el­ismerésre méltó, igazi pásztori munkát végez gyüleke­zetében. Tapasztalván, hogy gyülekezete nagyon érdek­lődik az összefüggő, sorozatos prédikációk iránt, min­den évben tart ilyen sorozatos áhítatokat. A Mi Atyánk­ról elhangzott meditációkat arra használta fel a szerző, hogy ezeken az összejöveteleken felelevenítették a közös imádság olyan módját, amely régi egyházéletünkben is, csekély változattal, gyakorlatban volt, külföldi református egyházak vallásos összejövetelein pedig ma is kedvelt imádkozási mód. Ez a formája az imádkozásnak abban áll, hogy a lelkipásztor nem egyfolytában mondja el az imádságot, hanem megnevezi az imádság tárgyait, utána kis szü­netet tart, s a beállott csendben a résztvevők maguk tárják fel szivüket az örökkévaló előtt, s magukban imádkoznak. Az imádkozásnak ez a formája ránevel az általános imaszólamok, vagy gépies utánmondás helyett a határozott dolgokért, határozott formában való imád­kozásra. Még, aki nem tud is mindjárt, minden újabb, meg újabb felszólításra imába fogni, de az imádkozás lelkét a szív mélyen megindítja. A nyomtatásban most megjelent elmélkedések eze­ket a líözös imádkozásokat készítették elő. Örülünk, hogy olvashatjuk ez elmélkedéseket, mert bele látunk így a gyülekezetért lelkesen dolgozó és azért rendszeresen imádkozó lelkipásztornak a lelki műhelyébe. Mennyit kell dolgozni, aggódni, szenvedni és imádkozni egy gyülekezetért! De meg lesz az ered­mény is. A Szabó Imre életének a gyümölcse egy élő gyülekezet lesz, mely mindig jobban magára ölti a va­lódi szeretetközösség jellemző vonásait. Még nem érte el a célt, de jó nyomon jár és egész biztos, hogy Isten gazdagon megáldja a munkát. Teljesen igaza van szerzőnek abban, hogy ilyen beszédeket csak ott lehet elmondani és az imádkozás jelzett módját ott lehet megkísérelni, ahol erre ar gyü­lekezet elő van kellőleg készítve. De hála az Úrnak, ma már mindenfelé készülnek a gyülekezetek, hogy ilyen módon kezeljék őket, mert szaporodik ország­szerte a bibliaolvasók és magányosan imádkozók száma. Vajha beteljesednék Szabó kívánsága és nagy tábor ve­rődne össze az erős imádkozókból! A beszédekben nincs semmi, ami csupán szó­noklat volna. Komoly, felelősségteljes szavak mindenütt. Megrázó a világ nyomorának a 61—62. lapon található leírása. Módszere az, hogy a bevezetés után megvizs­gálja, miként illusztrálják a Mi Atyánk illető kérését Jézus életének eseményei és azután vonja le a gyakor­lati következményeket a hallgatók életére vonatkozólag. Betanulni ezeket aligha lehet, mert egészen egyéniek, de ép azért hatnak szuggesztiv erővel, mert minden mondat mögül kiérezziik a személyes élettapasztalatot. Bizonyára örömmel fogadta a beszédek kinyoma­­tását a gyülekezet és megtelhetett a szive édes boldog­sággal annak a régóta özvegy édesanyának, aki­nek szerző hálás fiúi szeretete jeléül könyvét ajánlotta. A könyv külső kiállítása nagyon Ízléses, a tarta­lomhoz méltó, komoly egyszerűség jellemzi. A Bethánia­­nyomda külön dicséretet érdemel érte. Ellenben sajtó­hiba jócskán akad a műben. Van pár értelemzavaró is: 8. 1. szellemi tartalom kell sz. hatalom helyett; 12. 1. fényeV olvasandó fény ív helyett; 49. 1. tízezer olvasandó százezer helyett. A müvet nagy lelki gyarapodással és benső em­berben megerősödve olvastuk végig. Kapható az Egy­házkerületi Iratterjesztésben. ®©©®<^©®@®@®@®@@@®@®(^®®@®©®®@@@@®®®®®© 1 VEGYESEK 1 <§) © — Gróf Degenfeld József tiszántúli főgondnok, konventi és zsinati világi elnök egészsége immár teljesen helyreállt, a szanatóriumot, hol súlyos, de teljes sikerű operációt hajtottak végre rajta, már el is hagyta, s haza­érkezett Debrecenbe, hol nagy örömmel várták és ünne­pélyesen fogadták. — Lelkészválasztások. A halálozás folytán meg­üresedett komáromszentpéteri ref. lelkészi állásra Galambos János apácaszakállasi lelkészt választották meg. Az így üresedésbe jött apácaszakállasi ref. lelkészi állást febr. 21-én töltötték be választás utján. Öt pályázó közül kilenc szó­többséggel Nemes Kálmán somorjai ref. lelkészt választották meg. — A császári lelkészi állásra 16-an pályázták. A válasz­tás 27-én volt. Az első szavazáskor Tóth Sándor kapott 94, B. Kiss Ernő 91, Baráth József 67, Besse Lajos 11, Mogyoródy D. 2 szavazatot. A pótválasztásnál Tóth Sándor kapott 143, B. Kiss Ernő 122 szavazatot és így császári lelkész Tóth Sándor magyarszentkirályi lelkész lett. — Az aranyosi ref. egyház 4 pályázó közül Tóth Béla ,deáki ref. s.-lelkészt választotta meg rendes lelkészéül. Az Úr áldja meg gazdagon a választókat és a megválasztottakat egyaránt. — Halálozás. Borsos Endre ny. lepsényi tanító Buda­pesten, ahová magát operáltatni ment: meghalt. Az igazak emlékezete áldott. — A budapesti theológia március 6-án a palást­alapra estélyt tart, melyen Beethovenről előadást tart dr. Isoz Kálmán Nemzeti Múzeumi főkönyvtáros, Juliánusz barát Szlovenszkóban, Ruszinszkóban és Erdélyben címen felolvas Móricz Zsigmond, Bibliát magyaráz Soltész Elemér protes­táns tábori püspök. — A Levéltári Közlemények most megjelent számá­ban dr. Lukinich Imre könyvtárigazgató meleghangú meg­emlékezést ir Révész Imréről, aki A levéltárak megóvásáról és rendezéséről, főtekintettel a magyar protestáns egyházi levéltárakra címen 1868-ban megjelent művével úttörő munkát végzett. — A komáromi Ref. Leányegyesület folyó hó 6-án szeretetvendégséget rendez, mely alkalommal az előadók között szerepel özv. dr. Misley Sándorné a Magyar Keresz­tyén Leányegyesületek Orsz. főtitkára is. — A genfi K. I. E.-ben az Atyák és Fiuk ebédjét az idén harmadizben tartották meg. — Bizottsági ülések. A Parochiális Könyvtár Bizott­ság folyó hó 11-én a konventi székházban Budapesten ülést tart — Az országos ref. lelkészi nyugdíj- és özvegy­árva gyámintézet végrehajtó bizottsága folyó hó 9-én Buda­pesten a konventi székházban ülést tart.

Next

/
Oldalképek
Tartalom