Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-12-25 / 52. szám
Harmincnyolcadik évfolyam. 52. szám. Pápa, 1927 december 25. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE •----------------------—................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. -................................................ .........................................................—- FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. ...........—-...............................................FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZJÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- A FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL SKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. ® IGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Karácsony. Ragyogó fénysugár ömlik szét a sötét éjszakában. Szendergő pásztorok, kik künn a mezőn tanyáztak az ő nyájaik mellett, a félálomból felriadt ember döbbenetes érzésével fogadják az égi jeleket, a ragyogó fényt, az örömet hirdető angyalt, a mennyei seregek sokaságát. S amint öntudatuk lassan visszatér, előbb még remegő szívüket a félelem helyett valami csodás melegség járja át, ahogy lelkűkbe ütődik az angyali híradás: „Ne féljetek, mert imé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen. Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus a Dávid városában!“ Ami ott élt, talán nem is tudva, ki sem fejezve, mint valami olthatatlan vágy, epedő sóvárgás a lelkűk mélyén, ime ott zeng az angyalok énekében eget, földet betöltő hozsannával szavakba foglalva s már mennek is nagy sietséggel s megtalálva „a kisgyermeket, ki a jászolban fekszik vala“, a boldog bizonyosság csalhatatlan erejével s túláradó örömével eltelve dicsérik és dicsőítik „az Istent mind azok felől, amiket hallottak és láttak“. Karácsony ünnepén tárjuk ki szívünket, hadd találjon utat oda a mennyből aláözönlő ragyogó fénysugár, az örömre hívó angyali üzenet, a menynyei seregek eget, földet betöltő zengő éneke! A vágy, a sóvárgás, mely ott él a szívünk mélyén, mely a mai küzdelmes élet, nehéz gond, gonosz hitetlenség, tobzódó önzés, egyházunk, hazánk s híveink jövendőjéért, földi és örök boldogságáért remegő aggodalom sötét útvesztőjéből kivezető utat keres, adjon helyet ma a boldog bizonyosság felemelő érzetének, „mert megjelent az Isten idvezítő kegyelme minden embernek“, mert ma újra, sőt fokozott erővel csendül bele szívünkbe az angyali üzenet: „Ne féljetek!“ Ma Krisztus újra bevonul a világba s újra felkínálja nekünk, sötétségben ülő népnek, a fényt, a melegséget, az örömöt, a békességet, újra aláhajol a mentő, az idvezítő isteni kegyelem s az ártatlan gyermek édes mosolyával sugárzik reánk a csodálatos isteni szeretet! Karácsony ünnepén, mint a bethlehemi jászolbölcsőtől visszatérő pásztorok, hirdessük mi is lelkekbe markoló erővel, csüggedést legyőző hittel, minden kételkedést elnémító törhetetlen reménységgel s boldog bizonyossággal a karácsonyi örömöt, dicsőítvén és dicsérvén az Istent, de hirdesse a mai élet zúgó viharában sziklaként kimagasló hitünk, lelki békességünk, fáradhatatlan szolgálatunk s áldozatos szeretetünk, hogy mi valóban „láttuk és bizonyságot teszünk, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ Üdvözítőjéül !“ Fazekas Mihály. A Református Egyházak Világszövetsége konferenciájának utóhangjai. Lapunk olvasói bizonyára emlékeznek arra a fontos tényre, hogy a Presbyteri Rendszerű Református Egyházak Világszövetségének Keleti Ága szeptember 4—14. napjain Magyarországon tartotta konferenciáját. A konferencia programmját annak idején lapunk is egész terjedelemben közölte és lefolyásáról bő tudósítások jelentek meg a napilapok hasábjain. A világszövetség lapja, a Quarterly Register novemberben megjelent számát csaknem egészen e gyűlés leírásának szenteli, elnevezvén e számot „Budapest Conference Number“-nek. Azt hisszük nem lesz érdektelen, ha röviden bemutatjuk a beszámolókban foglaltakat, mert az agilis szerkesztőség nemcsak összefoglaló reportot ad a konferencia tárgyalásairól és külső lefolyásáról, hanem Some Impressions cim alatt közli különböző nemzetiségű, felkért konferenciai tagok érdekes benyomásait. Az első ilyen „impresszió“ dr. Herold, a svájci Evangéliumi Egyházak Szövetsége elnökének tollából származik. Hangsúlyozza, hogy a magyar vendégszeretet messze felülmuta a külföldön, ilyen gyűlések alkalmával megszokottat. Nagyon örül annak, hogy megismerkedhettek nemcsak az egyház, de az ország vezető férfiaival, különösen mély hatást tett rá Horthy Miklós kormányzó úr személyisége, aki mint tudjuk a konferencia tagjait a budai királyi várban kihallgatáson fogadta és az egyes országok küldöttségének vezetőivel, így dr. Herolddal is huzamosabb ideig elbeszélgetett. Megemlíti, hogy a balatoni kirándulás alkalmával a balatonfüredi ref. gyülekezet üdvözlete milyen megható volt. A presbiterek országos gyűlésén meglepte, hogy minő feszült figyelemmel hallgatta a nagyszámú hallgatóság az idegen szónokok magyarra fordított beszédeit, melyeket gyakran „szakítottak meg lelkes éljen kiáltások“.
