Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-11-20 / 47. szám
^02. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1927 legkiválóbb esztétája írt. Ezért vesszük az 1927. évet a költői 30 éves irói jubileuma évéül, mert bár a költő irodalmi működése jó néhány évvel előbbi időben kezdődött, „Első könyvem11 cimü könyve megjelenésétől datálódik a magyar irodalmi közéletbe történt bevezetése. Beöthy Zsolt azokban a kedves, meleg bevezető szavakban, amelyekkel ezt az Első könyvet bevezette, azt mondja, hogy tulajdonképen a magyar falu poétáját látja és üdvözli Lampérth Gézában .és hozzá teszi, hogy ez nem esztétikai meghatározás ugyan, de úgy érzi, hogy az akkori magyar irodalmi viszonyok megokolttá s jogosulttá teszik ezt a meghatározást. „Ifjú költőink táboraiban — mondja Beöthy — voltaképen a falu és a nagy város világa állanak egymással szemben“. Ma, 30 esztendő múlva is úgy találja a gondolkozó, hogy ez az ellentét ma is fennáll s az igazi magyar költészet még mindig a falu költészete. Budapest, a nagy város nem tudott annyira asszimilálódni, magyarrá lenni, hogy e nagy város költészete egyúttal izig-vérig magyar költészetnek volna nevezhető. Mélyen tisztelt Közönség! Lampérth Géza költészete irói működésének három évtizeden át megmaradt a falu költészetének, megmaradt magyar költészetnek. És ez nem is csoda. Lampérth Géza Magyarország egyik legkiesebb vidékén, a Veszprém és Zala megyék határán levő Mencshelyen, a Balatontól alig félóra távolságra született. Szíve egész melegével visszatér a Pacsirtaszóban, a Boldogság vándorában mindig ebbe a kis faluba, hogy itt találjon a nagy város zajától megnyugvást. Amikor a pesti kórházban hónapokon keresztül feküdt, a falu üde levegőjébe vágyik, hogy ott kapjon lelke-teste felfrissülést. Vissza, szülőfalujába vonja minden érzése, a körül szállonganak állandóan gondolatai. Szereti a maga faluját, szereti annak a falunak kis házait, különösen azt a kedves, szülői házat, amelybe az édesanyja a maga megértő szívével oly meleg szeretettel fogadja vissza a költőt és oly gyógyító balzsamot csepegtet fiának sok oldalról megbántott szívébe. Lampérth Géza nem tud betelni a Balaton,, Pannónia tündére“ szépségével. Csodás varázsa foglyul tartja őt, mint ahogy foglyul ejti egyik hangulatos költeménye szerint azokat, akik útjukon először látják meg a tó tükrét, melyet „itt a Balaton, a Balaton!“ felkiáltással üdvözölnek, hogy azután elnémuljanak, nem tudván szabadulni a lebilincselő hatás alól. Van valami megkapó abban, ahogy Lampérth Géza a maga faluját, a Balatont, meg a Bakonyt szereti. Hogyan igyekszik ezeket másokkal is megkedvelteim a Három pápai diák kalandos utazásaiban! Van valami megkapó abban, hogyan szereti szülőföldje után ezt a kollégiumot, ezt a várost, amelyben ifjúsága éveit töltötte és amelybe szíve folyton visszavonzza, amelyet a legkülönbözőbb munkáiban, nemcsak az említettekben, de a Rákóczi lobogójában is oly szívesen vesz tollára, hogy neki örök dicsőséget szerezzen. Ez alatt a harminc esztendő alatt Lampérth Géza megmaradt annak, aminek a kiváló esztéta meglátta: a falu, a tiszta erkölcs, a vallásos hit, a magyarság költőjének. Mily üdítőleg hatnak komoly vallásos hitről s tiszta erkölcsi felfogásról tanúskodó versei, ha ezeket a fővárosi költők egy bizonyos osztályának hitetlen, ledér verseivel összehasonlítjuk. Mily jótékony érzést váltanak ki hazafias költeményei a hazát lekicsinylő, nemzetet nem ismerő s még csak kozmopolitának sem nevezhető költészet mellett. Lampérth Géza joggal elmondhatja, hogy mindig együtt örült és sírt nemzetével s hogy a nemzet egyik eszményének, Rákóczinak dicsőségéért Thaly Kálmán után magyar költők között alig tett más többet, mint ő prózában és versben, lyrában és drámában. Úgy igyekszik megnyerni olvasóit Rákóczi hívének, mint ahogy a Vér Judit rózsájában lélektani rajzátadja annak, hogy miként alakul át a királypárti labanc a nagy fejedelem lángoló harcosává. A harmincesztendei gazdag irodalmi munkásság jubileumi évében, ebben a városban, ebben a körben, amely annak a nevét viseli, aki a Petőfi Társaság megalapítója és legelső elnöke volt: a Jókai nevét, meleg szeretettel üdvözlöm Lampérth Gézát, egyben azzal a sajátos örvendező érzéssel, amely elfogja az embert, amikor a volt professzor a volt kedves tanítványt életének ilyen kimagasló pontján üdvözölheti; kívánom, hogy az az irodalmi munkásság, amelyet a falu tisztább erkölcse és a magyarság érzésétől inspirálva kifejtett, még sok áldott gyümölcsöt teremjen az ő számára ! Isten hozta körünkbe! Isten tartsa meg sokáig! Lampérth Gézát ez alkalomból Pápa városa babérkoszorúval lepte meg, a Főiskolai ífj. Képzőtársaság pedig tiszteleti tagjává választotta, melyet Sándor Pál tanár-elnök adott át az ünnepélyen. Az üdvözlések után következő progranun-számok közül kimagaslott a nőnevelő-intézet énekkarának éneke, melyet a közönség megismételtetett. Majd nagy tapsolás közben ült a felolvasó asztalhoz a költő és néhány újabb versét olvasta fel. A felolvasottak közül egyet itt közlünk : HEGYI BESZÉD Bizony mondom néktek, emberek: Nincs elég szeretet bennetek. Ha, mi van is, csak úgy félig az, Nem melegít, inkább fénylik az. Bizony mondom néktek — halljátok: Botor ok, csak egymást marjátok, Holott szivetekből vér csepeg, S ezer sebtől ég a lelketek. Bizony mondom néktek, — nézzétek: Csak úgy tesztek, mintha élnétek. Holott örök gyilkos hajszába’ Kergetitek egymást halálba. Bizony mondom néktek, — lássátok: Önsírotok’ egyre ássátok, S önkezetek gyúrja a rögöt, Mely vádlón majd rátok dübörög. A nagy Halált félve-félitek, Kis éltetek mégse élitek . . . — Nincs bennetek, bizony, emberek, Bölcseség se, nemhogy szeretet. Lampérth Géza. (r^ .. , t» KONYVISMERTETES A ■ ----- -Marencin: A kereszt birodalma. Második bővített kiadás. Debrecen, 1927. 8° 356 levél. Ezt a könyvet nagy reklámmal hirdetik. Kiadója lapunknak is megküldötte nyomtatott ismertetés kíséretében és a lelkész! hivatalokhoz megküldött előfizetési felhívás a nemrég elhunyt dr. Masznyik Endre nyug. ág. h. ev. ,theológiai tanár lelkes ajánló sorait közli. Óva intünk mindenkit, aki a pénzét megbecsüli, hogy a könyvet megvásárolja és néh. dr. Masznyik lelkes ajánlását csak azzal tudjuk menteni, hogy nem olvasta el a művet, melyet ajánl.
