Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-11-13 / 46. szám
198. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1927. „magyar fiainak“. De hogy hitte volna akármelyikünk is, hogy Böjthe Sándornak alig lesz alkalma magyar református anyaszentegyházának építésére gyümölcsöztetni amerikai tapasztalatait! Hiszen ő is ép oly szorgalommal és lelkesedéssel tanult, dolgozott odakinnt, mint a többi magyar kollegái. Gyűjteni ment ki, hogy azután övéi közzé visszatérve, megkezdhesse itthon a keresztyén lelkipásztor magvetésének áldott munkáját. A princetoni főiskolán együtt töltött iskolai év alatt nem volt egyetlen nap sem, amelyet ne kitartó munkában töltött volna. Szelíd, keresztyéni lelkülete, közvetlen, őszinte magatartása már az első napokban viszontszeretetre késztette amerikai kollegáit. Egyik koreai barátunk mondotta róla, hogy csak rá kell nézni és mindjárt észrevehetjük, hogy Böjthe Sándor a Jézus Krisztussal személyes közösségben él. A szeminárium „Benham-klubjában“, melyben ketten képviseltük Magyarországot, ő volt az Istennek is tetsző, tiszta, derűs hangulatnak egyik élesztője s hegedüjátékával nem egyszer felvillanyozta a tréfás vérü amerikai fiúkat. Szobájában lakótársai voltak a rend és tisztaság. Amihez hozzáfogott, azt nem hagyta abba, mig csak be nem fejezte. Mindent gyakorlati szempontból nézett s az előadásokról készített jegyzeteit azzal a szent céllal irta, hogy majd idehaza minden egyes feljegyzésének alkalomadtán hasznát veheti. Egyik leglelkesebb és iegkitartóbb önkéntes hallgatója volt dr. Zwemer Sámuel lelkésznek, aki a mohamedánok között végez külmissziói munkát. Böjthe Sándor sokszor elmondta : nekünk, magyar lelkészeknek a Zwemer nyomdokaiba kell lépnünk s hazatérésünk után a külmisszió megindítása érdekében is munkálkodnunk. Böjthe Sándort sokan ismerték Amerikában a magyarok között is. Bizonyára könnyes szemekkel fogja hallani halála hírét a homesteadi magyar református gyülekezet, amelynek templomában lelkésszé szentelték, a pittsburghi, trentoni, clevelandi és a többi gyülekezetek, amelyeknek Isten igéjét hirdette, de leginkább a kis medinai (Ohió) magyar református leányegyház, ahol a magyar gyermekeket oly kitartó lelkesedéssel tanította a magyar írásra, olvasásra, az éneklésre, a keresztyén hitigazságokra és amely gyülekezet fájó szívvel búcsúzott tőle, mikor ő végleg hazajött munkálkodni. 1925 augusztusában együtt jöttünk haza Amerikából. A bécsi állomáson váltunk el egymástól. Ő ment Csehszlovákiába, én pedig jöttem Csonka-Magyarországra. Egyikünk sem gondolta volna, hogy földi hazánkban sohasem fogunk egymással találkozni. Isten a viszontlátás örömét a mennyei hazában tartotta fenn számunkra. Böjthe Sándor temetésére vólt pápai diáktársai, amerikai magyar utitársai és barátai közül sokan nem tudtunk elmenni. Mert egy erőszakos országhatár választott el bennünket falujától. De lélekben ott álltunk mi is koporsója körül, s megkönnyeztük az ő korai halálát, megnyugodván a mindenható Isten kifürkészhetetlen akaratában. Vigasztalja meg a Mennyei Atya Vigasztaló Szent Lelke erejével elköltözött kedves barátunk szerető szüleit, akik annyit aggódtak érte, mig túl a tengeren volt s akik most oly magukra maradtak, hogy egyetlen fiúk a földi szenvedések tengerében megtisztúlva ily hamar beérkezett az örökkévalóságba. Isten Veled, kedves barátom! Mily szomorú is lenne, ha e földi hazánk kívül nem volna még egy közös, mennyei hazánk, ahol Te veled újra találkozni akarunk. A viszontlátásra! Amicus. — A kamocsai konfirmált leányok köre első vallásos ünnepségét a ref. templomban 1927 október 30-án délután tartotta. (E----. =ríil KONYVISMERTETES 2 ■ ■■ Bereczky Albert: Dicsőség Istennek. Az Első Országos Református Nagygyűlés Emlékkönyve. Összeállította Bereczky Albert, a Hit és Szolgálat Mozgalma főtitkára. A Hit és Szolgálat Mozgalma kiadása. Tahitótfalu, 1927. Sylvester Nyomdai Müintézet. 8-r., 4 + 282 1. + 8 tábla. A magyar református anyaszentegyháznak úgy belső építő erő, mint kifelé való demonstráció szempontjából kimagasló eseménye volt az Első Országos Református Nagygyűlés. Az a hatalmas visszhang, amit a Nagygyűlés a nemzeti közvéleményben keltett, a résztvevőknek az eleddig egyedül álló óriási tömege, az a tény, hogy magyar földön ez volt eddig a legnagyobb istentisztelet, amikor 15.000 ember ajkán zengett a XC. zsoltár, magukban véve is történelmi jelentőségűvé tették az Első Református Nagygyűlést. A Nagygyűlés gazdag tartalmú Emlékkönyve (a Kálvin Institúciójának zárószavával) „Dicsőség Istennek“ cim alatt megjelent. Az első Nagygyűlés külső sikerének és belső tartalmának tükre ez a hatalmas kötet. Ez az Emlékkönyv méltó rá, hogy minden gyülekezetben, minél több református hívünk kezében, de legalább is minden lelkészi és iskolai könyvtárban ott legyen! A mű tartalmazza a Nagygyűlés lefolyását és az összes elhangzott beszédeket, végül A Református Nagygyűlés és a sajtó című érdekes fejezetben számol be a Nagygyűléssel foglalkozó sajtócikkekről. Az értékes könyvet a Kormányzó úr és a Miniszterelnök úr válaszai zárják be. Melegen ajánljuk a megszerzésre. Akik a Nagygyűlésen bármi ok miatt nem vehettek részt, azok számára kárpótlást nyújt s hozzájuk a Nagygyűlés áldásait közvetiti az Emlékkönyv. Akik a Nagygyűlésen részt vettek, azok számára a könyv a legtöbbet fog jelenteni, mint emlék is. Vallásos estéken igen jól felhasználható, ugyanakkor a híveknek megvételre is ajánlható.. Az ár olcsónak mondható: fűzve 4'50 P, kötve 6 P. ®®®®©®®®®®@®®®@@@®@@@®@@®®®®@®(§^@®®®®£)|) VEGYESEK 1 ©S®®®®©®®®®®®®®®®®®®®®©®®®®©©®®®®®®®©® — Személyi hir. Örömmel értesültünk arról a mindnyájunkat megnyugtató eseményről, hogy Czeglédy Sándor egyházkerületi főjegyző, főiskolai gondnok, a súlyos műtét után felépülve, a Bethesdából kijött és állását Győrben elfoglalta. Hisszük, hogy az Úr teljesen visszaadja egészségét és újból a régi energiával és buzgósággal végezheti teendőit azr,anyaszentegyház javára. — A Kossuth-szobor leleplezési ünnepélyén egyházkerületünket dr. Antal Géza püspök és dr. Balogh Jenő főgondnok képviselték. A pápai főiskola a szoborra külön koszorút helyezett el és a koszorú elhelyezésénél jelen voltak Tóth Lajos főiskolai, Faragó János gimnáziumi és dr. Kőrös Endre nőnevelő-intézeti igazgatók. — Egyházmegyei gondnokválasztás. A komáromi református egyházmegyében elköltözés folytán megüresedett egyházmegyei gondnoki tisztre beérkezett szavazatok felbontatván, a Gyalókay László esperes elnöklete alatt működő bizottság megállapította, hogy a beérkezett törvényes szavazatokból 43 Nagy Nándor nemesócsai földbirtokosra, 5 Mohácsy János ügyvédre, 2 Kenessey Kálmán dr.-ra esett. A beadott szavazatok abszolút nagy többsége alapján egyházmegyei gondnokká Nagy Nándor választatott meg.
