Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-01-30 / 5. szám
5. szám Harmincnyolcadik évfolyam. Pápa, 1927 január 30. dunántúli protestáns lap A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ................................................- MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. -........................................................ —.............-........................—.....- FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. -..................................................-........FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL TANÁR PÁPA, FŐ- -# FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. cd TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK. □ Munka az ifjúság között. Az ifjúság elhanyagoltságát, balra való kilengését s ezeknek káros kihatásait belátva, a komoly keresztyén társadalom a társadalmi élet modern formáinak megfelelően a múlt században megteremtette a Keresztyén Ifjúsági Egyletet, egész természetes folytatásaként a vasárnapi iskolai munkásságnak. Ez azt jelenti, hogy a vasárnapi iskolában megkezdett munkát az ifjúság evangélizálása érdekében az ifjúsági egyesületekben tovább kell folytatni, de jelenti még azt is, hogy sikeres ifjúsági evangélizáló munkára csak akkor és ott számíthatunk, amikor és ahol az az alapvetés megtörtént, mert enélkiil az ifjúsággal való foglalkozásnak csak szórakoztatás, vagy legfeljebb hasznos lefoglalás jellege lesz, hogy ne jusson ideje kártyára, korcsmára, melyek minden bűnnek az alapját képezik. De viszont nem jelenti azt, hogy mindaddig, mig a vasárnapi iskolások ifjakká nem serdülnek, semmit sem tehetünk ezen a téren. E sorok Írója például a hetényi gyülekezetben első konfirmált növendékeivel kezdte meg az ifjúsági munkát — istennek legyen hála — nem eredménytelenül, úgy, hogy ezt mindenkinek a legjobb lélekkel meri ajánlani, mint a legtermészetesebb kezdetet, az előbb említett hiányában; u. i. a megkonfirmáít növendékek nem kerülnek ki hatásunk alól és mert még nincsenek megfertőzve, nem kezdték meg a léha, nemtörődöm életet. A keresztyén ifjúsági munka szorosan hozzátartozik az egyház életfunkcióihoz. Általában elmondhatjuk, hogy a mu nka általános képe e tekintetben eléggé kedvező. Ahol van ifjúsági munka, ott kevés kivétellel mindenütt a lelkész vezetése, illetve irányítása alatt folyik s a munka az egyházi élet keretein belül helyezkedik el. Ezért az egyháznak is minden lehetőt el kell követni s minden eszközt az ifjúsági munka rendelkezésére bocsájtani, hogy minél közelebb hozza magához, mert érdeke ez, u. i. az ifjúsági szervezett munkásság rövid története fényesen igazolja ennek helyességét, az ifjúsági egyesületekből egyházi életünknek sok kimagasló, irányító alakja került ki eddig is. Végét kell vetni annak az esetlegességnek, mintha ez a munka egyesek kedvtelése, avagy a lelkész mellékfoglalkozása lenne, hanem legyen határozott s az egyházi életnek elengedhetetlen tartozéka, szükséges alkatrésze. Az egyház ifjú tagjainak életéért felelősséggel tartozik, ha a keresztség által felvette tagjai közé. Természetes, az ifjúsági munkának ez az általunk annyira óhajtott egyháziasítása nem azt jelenti, hogy egyedül és kizárólag a lelkész kezébe tegyük le azt a munkát, amit mások, esetleg az ifjak jobban el tudnak végezni; nem is abban az értelemben gondoljuk ezt, hogy valami papi uniformist huzunk az ifjúsági munka sokféleségére, hanem úgy, hogy az irányítás szálai a lelkész kezébe fussanak össze és főként, hogy az egészet református — keresztyén szellem hassa át s ezáltal eleje vétessék minden olyan törekvésnek, mely az egyháztól való teljes izolálásban látja az ifjúsági munka szabad mozgását. Meg kell jegyeznünk viszont, hogy ez a munka az egyházi szolgálatnak a legnehezebb része, mérlegelve a vázolt körülményeket és az ifjúság rendkívül disparat voltát. Más a falusi és más a városban élő ifjúság lelki gondozása s még ez is mindegyik differenciálódik a műveltség, foglalkozás stb. szerint. A falusi ifjúságot a saját falujának a múltja, közszelleme hordozza s az annyira ráüti a maga bélyegét a saját ifjúságára, hogy merőben mássá lesz, mint egy másik falu ifjúsága; még nagyobb az eltérés a városi ifjúság között, úgy, hogy a módszereknek és az eszközöknek a megválasztásában a legnagyobb tapintatra van szükség. Rendkívül nehéz megtalálni azt a pontját a falusi, vagy akár a városi ifjúság lelkületének, amelyen a legérzékenyebben foghatjuk meg. Egy másik nehézség, amivel szintén számot kell vetnünk, az ifjak önállóságra irányuló törekvése, amely igyekszik magát kivonni minden tekintély hatalma alól, s mereven elzárkózik mindenki elől, aki vezetni, irányítani óhajtja s ezért meg akarja ismerni a lelkivilágát s ennek mozgató rugóit. Ezen a le nem kicsinyelhető barrikádon vágott rést az ifjúsági munka a maga alaptételével: Az ifjúság evangélizálása az ifjú emberek által. Mert kétségtelen — lélektani és történeti — tény, hogy az ifjúságra csak if jakkal gyakorolhatunk legeredményesebben hatást. Csak egy-két jó, tántoríthatatlan ifjúra tudjunk szert tenni, az az egynéhány fogja tulajdonképen a missziót elvégezni, ez az egynéhány a maga lelkesedésével, energiájával be fogja oltani a társait is úgy, hogy egyszer csak azt vesszük észre, hogy a legnagyobb nehézségek egyike, a zárkózottság, bizalmatlanság eltűnik, s helyébe az őszinteség és a nyiltság ütötte fel sátorát. Győry Elemér. A mai theológia főbb irányai. A tér és az idő világából, a „diesseitige“ világból semmiféle okfejtési művelet által nem juthatunk el az örökkévaló, isteni, Jenseitige“ világhoz. Isten és az isteni világ egy „újdimenziót“ képviselnek szemben a mi három-dimenzióju világunkkal. Az Isten „minőségileg“ más mint az ember. Isten a „ganz Andere“, a „teljesen más“, és az emberi öntudat, az emberi értelem, ész, gondolkozás sohasem képes az Istent megismerni. Az „időnek“ és az „örökkévalóságnak“ kettőssége valósággal kimutatható a történet minden eseményében. A mi világunk a látszat világa csupán és a valóság világát csak akkor láthatjuk meg, ha a tér és az idő keretei közül kiemelkedünk. A tér és az idő
