Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-01-16 / 3. szám
Harmincnyolcadik évfolyam. 3. szám. Pápa, 1927 január 16. r r r A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. -.............................................................-- FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. ........................................................... FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐFŐMŰNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. a TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. a Munka az ifjúság közt. Az ifjúkor az emberi életnek egy új napja. A gyermekkor ártatlan, rózsás örömei eltűnnek s helyüket tavaszi újjongás, mámoros örömök foglalják el. Az élénk gyermekfantázia tovább szövi terveit, festegeti jövőjét. Az ifjú lélek fogékony minden iránt, de mindenek felett legfogékonyabb a káros behatások iránt. Ez egyedül is elég indok volna arra nézve, hogy az evangélium nagy, kiszélesedett és tisztító folyamát el kell vezetni az ifjúsághoz, elég indok arra, hogy az evangélizálás készen legyen minden eszköz megragadására és minden alkalom felhasználására, hogy az ifjúságnak a veszedelmes években segítségül lehessen a Jézus Krisztus mellett való megmaradásban, vagy a hozzávaló csatlakozásban. Kétségtelen, hogy ezen téien terheli az egyházat a legnagyobb mulasztás. A legújabb korról nem szólva, évszázadokon keresztül nagy elhajlást látunk az evangélizálásnak ettől az ágától s éppen azért az ifjúság erkölcsi lazasága, vallás iránti indifferentizmusa az elhanyagoltság következménye. Tudjuk, hogy az emberi szív minden jó és rossz iránt legfogékonyabb az ifjúkorban és hogy a testnek az indulatja és a szemeknek kívánsága minden időben nagyobb vonzerővel bírtak az ifjúságra, mint a nyugodt, csendes, kegyességben és Istenfélelemben eltöltött élet. S ehhez hozzájárul a mi korunk társadalmi tagozódása, alakulása, a nyilvános élet átalakulása, melyek az ifjúságot sokkal nagyobb veszélynek és kisértésnek teszik ki és sokkal inkább megkönnyítik számára a „gyönyörök“ és „élvezetek“ megközelíthetését, mint a régebbi reformációkorabeli időkben. Azok az erős korlátok és szigorú erkölcsi rendszabályok, melyeket a keresztyénség és újra a reformáció felállított, illetve megerősített, mint gondozatlan épületek az istentelenség évszázados viharaiban ledőltek s ezzel a lehetősége is megszűnt annak, hogy az ifjúságot keresztyén egyházfegyelmezés alá vonjuk. Annak az ifjúnak, aki ma nem eléggé szerény, sőt még ha botránkoztató életet él is, nem kell attól tartania, hogy a magát keresztyénnek valló polgári társadalomban mellőztetés éri, sőt sajnos, igen gyakran ezek szoktak lenni a legkedveltebb „társaságbeli“ fiatalemberek, mert „szellemességük“ és „ötleteik“ stb. tetszenek. Minthogy a világ előtt soha nem volt jóhangzású, szimpatikus annak az ifjúnak neve, aki életét a Krisztus evangéliumára építette fel, aminthogy nem igen szokták körülrajongani a világtól szerényen félrehuzódó fiatalembert, semmit sem tarthatunk természetesebbnek, minthogy az ifjúság, amely szereti a dédelgetést, a körülrajongást, igyekezett nem krisztusi életet élni, mert sem egyikről, sem másikról nem volt világos képe. Tévedés volna azonban azt gondolni, mint némelyek vélik, hogy az ifjú teljesen képtelen vallásos életélésre, valamint az, hogy azt mondanók, hogy az ifjú legérzékenyebb a vallásos élet mélységei iránt. Tény az, hogy az ifjúi lélekben is meg van a vallásos hajlandóság, de elrejtve, parlagon hagyva, az ifjúság tud vallásos lenni, mert ez nem áll ellentétben vele, mintha bizony a vallás az életkor bizonyos szakaszához volna kötve, avagy bizonyos élethatár átlépése után volna csak vallásra szükség. Győry Elemér. A mai theológia főbb irányai. A liberális élmény-theológia, továbbá azzal a veszéllyel is fenyegetett, hogy a theológiát puszta vallástudománnyá fokozza le s mint vallástudományt beállítja a többi kulturtudomány sorozatába. Mert hiszen a vallás is az emberi szellem terméke, a kulturális értékek egyikének történeti megvalósulása, miért legyünk hát a theológiával szemben előzékenyek s miért helyezzük a theológiát a többi kulturtudomány fölé ?! A theológiának tehát, mint általános vallástudománynak vagy helyet kell foglalnia a többi kulturtudomány között, vagy pedig le kell mondania azon igényéről, hogy egyáltalában tudománynak tartsuk. Azonban a liberális theológia minden ily követelése nagyon is elhamarkodott és túlfeszített követelés. A kultúra iránt való túlságosan nagy optimizmus jelentkezik benne. Közben pedig nem veszi észre, hogy a legtöbb vallás a mindenkori kultúra fölé való emelkedés igényével lép fel és hogy a vallásos emberek voltak a mindenkori kultúra legszigorúbb kritizálói. Nem mintha a vallás által képviselt érték és a többi kulturérték között valami belső, immanens ellentét, feszültség volna, hanem azért, mert a kulturjavakban testetöltő értékek rászorulnak a vallás kritikájára. És pedig azért, mert egyedül a vallás az, amely az absolut érték hordozójaként jelentkezik. Miután pedig a kulturjavakban realizálódott minden más érték csak abban az esetben nyer értelmet és jelentőséget, ha az abszolút érték valamely rész-mozzanata valósult meg általa, az abszolút érték ellen való merényletnek kell tekintenünk azt, ha ennek szellem-történeti megvalósulását, a vallást is megpróbáljuk a kulturjavak sorozatában maradék nélkül feloldani. Miután továbbá a vallás által igényelt és hordozott abszolút értéket Istennek nevezzük, épen azért a legfontosabb kérdés ez abszolút értéknek — az Istennek — és a többi értékek, illetve kulturjavak egymáshoz való viszonyának megállapítása. A probléma tehát ez: milyen viszonyban állanak egymással Isten és a világ, az abszolút érték és a relativ értékek, az abszolút jó és a relativ kulturjavak? A liberális élménytheológia, miután a vallásos embert teszi kiindulási pontjává, ezáltal Istent és az Ő természetfölötti kijelentését figyelmen kívül hagyja, a vallást, mint kulturális jelenséget elpszichologizálja és
