Dunántúli Protestáns Lap, 1926 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1926-04-04 / 14. szám

64. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1926. Theol. tanári konferencia. A ref. theológiai tanárok március 30-án Debrecenben tartották évenként tartani szokott országos konferenciájukat, melyen az egyes theológiákról a következők jelentek meg: Budapest: Hamar István, dr. Sebestyén Jenő; Debrecen : a Tisza István tudományegyetem ref. theol. fakultásának tanárai, élükön dr. Lencz Géza ez idei rektorral és Csikesz Sándor theol. kari dékánnal; a tiszántúli egyházkerület lelkészképző-intézete részéről dr. Erdős Károly igazgató, dr. Kállay Kálmán; Pápa: Pongrácz József, Tóth Lajos, Vasady Béla; Sárospatak: Harsányi István, Marton János, dr. Má­tyás Ernő, dr. Rácz Lajos; mint meghívott vendéget öröm­mel üdvözölte a konferencia dr. Joó Gyula kecskeméti jog­akad. igazgatót. A konferencia tárgysorozata a következő volt: Theol. doktorátus. Előadó; Marton János; Theol. tan­könyvek. Előadó': Dr. Kállay Kálmán; Theológusok tanítói oklevele. Előadó: Pongrácz József; Státus rendezés. Elő­adó : Marton János; Theológusok tanulmányi versenye. Elő­adó : Csikesz Sándor; Latin nyelv. Előadó : Dr. Sebestyén Jenő ; Óraredukció. Előadó : Dr. Erdős Károly; Theol. taná­rok külföldi útja. A konferencia tagjai tisztelegtek dr. Baltazár Dezső püspöknél és gróf Degenfeld József főgondnoknál, úgy is mint a vendéglátó tiszántúli egyházkerület, úgy is, mint az egyetemes Konvent elnökségénél. Az üdvözlő beszédet ez alkalommal Hamar István mondotta, amelyre dr. Baltazár püspök nagy melegséggel válaszolt. 30-án délben a közös ebéden dr. Baltazár Dezső püspök, gróf Degenfeld József főgondnok és dr. Révész Imre ehker. főjegyző is megjelen­tek, ahol a vidéki vendégek részéről is számos felköszön­tőben fejezték ki küszönettiket a minden részében nagy gonddal előkészített konferenciáért és a tiszántúli egyház­­kerület szives vendéglátásáért. Lelkesen ünnepelték a debreceni theol. fakultást is, melynek tagjai élénk részt vettek a konferencia tárgyalásai­ban. Délután a vidéki vendégek nagy része dr. Lencz Géza rektor, az örök ifjú dr. Erdős József, Csikesz Sándor, dr. Varga Zsigmond egyetemi tanárok kalauzolása mellett meg­tekintették a Tisza István-egyetem nagyerdei telepét, végig járták a legmodernebb felszerelésű klinikákat, melyek ékes­­szavú hirdetői a magyar nemzet kulturális jótékonyságának és áldozatkészségének. A konferencia ez évben is nagy mértékben munkálta a magyar református theológiák belső egységét. A konferencia javaslatai a megfelelő hivatalos fórumokhoz kerülnek és így lesz alkalom azokkal bővebben foglalkozni. Illesse elismerés a konferencia megrendezéséért dr. Erdős Károly lelkészt, képzőintézeti igazgatót, dr. Kállay Kálmán és Csikesz Sándor tanárokat. 1 TÁRCA I ö A hírnév.* Szerezzünk magunknak nevet. 1. Mózes XI. 4. A babyloniak nevet akartak szerezni maguknak. Ebben nem lett volna semmi rossz; a legtöbb ember vágyik arra, hogy ismert legyen a neve. A kérdés az, hogy milyen névre vágytak és hogyan akarták azt a nevet megszerezni? A babyloniaiak nagy és hatalmas nemzet voltak. Dicsőségük azonban fejükbe szállt, gőgö­sek lettek, kihívó viselkedésüek és nagyon önzők. És mikor leghatalmasabbak voltak, mikor azt hitték, hogy ingathatatlan hírnevet szereztek már maguknak és biro­* Mutatvány a most megjelent Hastings: Isten igéje a gyermek lelkében c. gyermekistentiszteletre szóló bibliamagyarázat gyűjteményből, mely ötven beszédet foglal magába. A kötet, melyhez Csikesz Sándor egyet, tanár irt bevezető tanulmányt, kapható az egyházkerületi iratterjesztésben Tóth Lajos theol. tanár cimén. Ára 4 pengő. dalműk örökké fog állani, Isten porbadöntötte hatal­mukat és letörte minden nagyravágyásukat. Nagyon nagy városaik voltak, hatalmas, bevehetetlen falak tövé­ben felhőkbe nyúló paloták ékeskedtek. Ma ezek a városok csak porhalmok és sokból alig ismerünk a nevénél egyebet. A birodalom, melyről azt hitték, hogy semmi sem múlhatja felül, semmivé lett. Isten az, aki uralkodik a világ országai felett. A nagy zsarnoki király­ságok fénylettek, majd egymásután tönkrementek. Nevet szereztek ugyan maguknak, de az Isten a hatalmat hamar elvette tőlük és mások kezébe tette le, úgy, hogy ők még az emlékezetből is kiestek. 1. Egyes embernél is az a helyzet, ami a nemzetek­nél. Mi minden különös, vagy sokszor esztelen dolgot cselekszik az ember csak azért, hogy hírneves legyen! Egyik ember éjjel-nappal dolgozik és fogához ver min­den garast, mert az a vágya, hogy dúsgazdag ember legyen. Másik körüljárja a világot, vagy kis csolnakon indul neki a tengernek, hogy mint felfedező legyen ismert. Ezek mind nagyon szegényes útjai a hírnév­szerzésnek. Vannak ismét, akik mint festők vagy mint muzsikusok szeretnének ismertek lenni. Napoleon is olyan ember volt, aki elhatározta, hogy hírnevet szerez magának. Meg is tette. Szegény ember fiából császár lett. De ebben a szédületes pálya­futásában nem törődött az Isten akaratával. Azt hitte, hogy Isten feltétlenül a legnagyobb hadsereget támogatja. Nagy büszkeségének és becsvágyának szolgálatára egész Európát háborúba vitte. Sok ezer ember elpusztult, országok lettek kietlenekké, ahol csak átvonult a had­serege. Gyermekek atyáikat, asszonyok férjeiket veszí­tették el, az ő hírnevéért. Semmi sem állhat neki, azt gondolta. Olyan volt ő, mint Bábel népe, akik azt hitték, hogy tornyuk égig fel fog érni. Isten azonban látta, hogy a birodalma, melyet épített, a büszkeségnek és önző becsvágynak volt országa, ahol nem gondoltak avval, hogy Istennek más népei is vannak még a földön. Ezért dicsőségének tetőpontján Isten megakasztotta épí­tését és a császárnak száműzetésben kellett meghalni. Ne vágyjunk tehát hírnévre ? Rossz-e nagy dologra vágyakozni, hogy azáltal ismertek legyünk? A becs­vágynak vannak különféle fajtái. Ha egyik sincs meg az emberben, szegény teremtmények vagyunk csupán. Az ilyen ember gondatlanul végzi teendőit és céltalan­nak látja egész életét. A legjobb embereknek mind magas becsvágy lakott a szivükben, de nem csupán a hírnévre vágyakozás. Körösi Csorna Sándor már kora ifjúságában el­határozta, hogy neki fel kell kutatni a magyarok őshazáját. Ez a vágy nem hagyta nyugodni az ifjút. Erre tette rá egész életét. Messze idegenben halt meg. Tudományos felfedezésével hírnevet szerzett magának és nemzetének. Sok ezer méteres hegyek közt angolok állította síremlék hirdeti a magyarok nagy fiának nevét, dicsőségét. Az ő hírszerzése nemes és tiszta munka volt. Nemes útja a kiválóságra vágyakozásnak az is, ha együtt akarunk munkálkodni Istennel. Nem csak saját számunkra szerezni a hírnevet és az örömöt, hanem jobbá tenni a világot mások számára, ismeretet és boldogságot hozván számukra, fájdalmaikat kevesbbíteni, közelebb hozni azt az időt, amikor eljön Isten országa és mindenki ismerni és szeretni fogja Istent. Ez a leg­szebb becsvágy, amely csak elfoghat minket. 2. Mindnyájan szerzünk valamiféle nevet. Nagyon nem valószinű, hogy neveink közül egy is megmarad a történelemben, vagy hogy könyvet fognak írni rólunk. De mégis nevet szerzünk és emléket építünk mindnyájan magunknak. Ez az emlékoszlop nem egyéb, mint garma­

Next

/
Oldalképek
Tartalom