Dunántúli Protestáns Lap, 1926 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1926-04-04 / 14. szám
1926 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 65. oldal. dája mindannak, ami jót, vagy rosszat tettünk. Gondolataink és cselekedeteink a téglák az épülethez és mikor elkészül az épület, látható lesz rajta, hogy amit tettünk, jó-e az vagy rossz. Élt réges-régen Indiában egy nagyon gazdag és hatalmas király. Jól tudta, hogy neki is meg kell halni egy napon. Szeretett volna hagyni maga után valamit, ami a népet örökké emlékeztette volna nevére. Elhatározta tehát, hogy fog építtetni a hegyek között valahol egy olyan szép palotát, amilyen még nem volt a világon. A fő-építőmesternek, Jákobnak, adott is rengeteg pénzt, hogy menjen el a kiválasztott helyre, az erdő közepére és építse fel ott a márvány palotát. Jákob elérkezett a király által kiválasztott helyre és ott észrevette, hogy a nép borzasztóan szegény és elpusztul az éhségében. így tehát először a tulajdon pénzét, majd meg a királyét arra fordította, hogy gondjába vette a betegeket és táplálta az éhezőket. Amikor nemsokára a király eljött, hogy megnézze mennyire haladtak a palotája építésében, látta, hogy nincs ott még egyetlen egy kő sem. Előhívta Jákobot és megkérdezte tőle, hogy mi az oka ennek. Jákob bevallotta, hogy a király minden pénzét a szegények, betegek és éhezők felsegítésére, támogatására fordította. A király nagy haragra kelt és sötét börtönbe záratta, azzal az elhatározással, hogy másnap reggel Jákobnak meg kell halnia. Éjszaka azonban a királynak különös álma volt. Azt álmodta, hogy égbe szállott és ott egy csodálatos palotát mutattak neki az angyalok. Ily szép palotát még soha sem látott, sokkal szebb volt, mint amilyent a hegyek között akart építtetni. Megkérdezte, hogy kinek a palotája ez és hogyan lehet olyan szép. Az angyalok azt felelték: Ez a szép tettek szép palotája, melyet a bölcs építész, Jákob emelt számodra. Mikor már minden földi palota leomlik, ez még mindig megmarad. Adja Isten gyermekek, hogy mindnyájan legyetek képesek megépíteni a szép tettek palotáját és hogy olyan nevet szerezhessetek magatoknak, amely a mennyországban is megmarad. (r* —........ J KÖNYVISMERTETÉS J Révész Imre élete. 1826—1881. Születésének századik évfordulóján egyedül Isten dicsőségére közrebocsátja a debreceni református egyház presbitériuma. 1926. 8°, 251 1. — Az év elején megígért életrajz fekszik előttünk, melyben a debreceni ref. egyház hires papjának életét és tudományos működését ismerteti az utód és unoka: dr. Révész Imre. Teljes tárgyilagossággal, részletesen, de nem fárasztó aprólékoskodással adja elő annak életét, küzdelmeit, aki mint prédikátor, mint tudós, mint családapa szolgálta e földön az Isten ügyét. — A 251 oldalra terjedő műhöz előszóul van csatolva dr. Baltazár Dezsőnek, a debreceni egyház presbitériuma 1626 január 16-i Révész Imre-centennáris ülésen elmondott beszéde. Azután következik maga az életrajz. Sorba vezet bennünket a gyermek Révésztől el az alkony, az éj sötétjébe merült Révészig. Kedves érdekes képet ad diákéveiről, már ekkor megkezdődött az élettel folytatott küzdelmeiről, debreceni és hajdúböszörményi diákoskodásáról. Ismerteti aztán a debreceni kollégiumban akadémiai tanulását, a fejlődő ifjúi lélek magasba szárnyalását, kitérvén a tanárai ismertetésére s önmunkálkodására. Aztán előttünk áll az esküdt diák, a praeceptor, a contrascriba s a könyvtárnok újabb és újabb alakjában Révész. Látjuk őt, midőn külföldre indul s bejárja a nevezetesebb református helyeket. Vele együtt megyünk a balmazújvárosi parokhiára, majd Szentesre is. Mindenütt oly elevenen áll előttünk az ifjú prédikátor, mintha itt lenne közöttünk, vagy inkább, mintha visszaszállottunk volna a múltba. De talán akkor lesz legelevenebbé a rajz, midőn Debrecenbe vezet bennünket a liceumos parokhiára s attól kezdve rajzolja Révész küzdelmes életét a legmegkapóbban, legélvezetesebben. Amikor olvassuk a pátens elleni harc lefolyását s látjuk annak középpontjában Révész alakját, szinte dacos elszánás és harcias lelkesedés száll meg bennünket, hogy odaálljunk nyomába s ha kell, folytassuk ott, ahol elhagyta. — Majd változik a kép s a politikai élet terén látjuk őt s szinte halljuk beszédét füleinkkel! És újabb változások jönnek : a levéltárban dolgozó, theol. katedrán praelegáló, prot. irodalmi társaság létesítésén fáradozó alakja után az iskolapolitikai, dogmatikai s egyházalkotmányi területen folytatott harcokban hatalmasodik fel Révész? erőteljes alakja. Végül a nagy, emberfeletti küzdelmekben kimerült Révészt meghatottan kisérjük visszavonultságában is még hátralevő életén át s elfogódva állunk meg a halálát iró oldalnál. — Életrajza után a „tudós“ és a „prédikátor“ címek alatt eme kétirányú jellemzését látjuk s mig az elsőben egyrészt ismerteti Révészben azokat az indítékokat s önmagából kiinduló elhatározásokat, amelyek őt tudóssá tették, addig mesteri rajzával útját mutatja az olvasó számára is a tudományos pályára való lépés, illetve az azon való munkálkodás feltételeinek s követelményeinek. A másodikban a címnek megfelelőleg is rámutat, hogy Révész nem annyira pásztor, mint prédikátor, igehirdető s mint ilyet mutatja be őt prédikáció és bibliamagyarázat készítése közben, a szószéken s temetések alkalmával. E jellemzések után, mielőtt a tárgymutatóval — mely hatalmas képet nyújt az elvégzett munka nagyságáról — s az iró zárószavával — melyben mentegeti művének (általunk alig feltalálható) hiányait — befejezné munkáját, egy fejezetben még a „belső ember“-ről ír. Valóban nagyon jó volt még e fejezetet idecsatolni. Ennek olvasása szépen belevilágít a netalán még ellentéteseknek látszó vonásokba s odaállítják elénk — valóban — az embert á' maga belső vívódásaival, céljaival, eszméivel, gondolataival való küzködéseiben, a jövő megújhodása utáni vágyakozását s 'befejezi azt az alábbi gyönyörű sorokkal, amelyeket mi a mű jellemzésére is ideiktatunk: „Prófétai lélek áll előttünk e sorokban, aki mint illés (I. Kir. 18:41 skk.) már akkor hallja a termékenyítő eső zúgását, amikor még egy tenyérnyi felhő sincsen a vigasztalan, izzó láthatáron. Az ő epedő, szomjas lelke a mennyei zápor megindulását már nem érhette meg e magyar földön: ő megvívta Ura nevéért nagy, felőrlő illési harcait a bálványok és papjaik ellen, vonaglott kimerültén a magános pusztai fenyőfa alatt, megelégelvén életét és meggyötörtén jajdulva föl: „Nem vagyok jobb az én atyáimnál“ ; állott az Úr előtt eszményei bús árvaságának hegyén, amikor az Úrnak szélvésze, földrengése, tüze átment a világon — de az „a halk és szelid hang“, amely az ő számára is hallatszék a tűz után, őt, a megfáradottat, már nem további küzdelmekbe küldte, mint Illést, hanem kegyelmesen haza szólította. — Irta és csinálta a történelmet, de belső emberének képe, értékeivel és hiányaival, fenséges háborgásaival és tragikus epedéseivel maga is egy darab történelem.“ — Nagyon köszönjük a debreceni presbitériumnak a becses ajándékot. Melegen ajánljuk a könyvet lelkésztársainknak figyelmébe., Megrendelhető az egyházkerületi iratterjesztésnél Pápán. Ára (mint a Debr. Prot. Lap Írja): 100.000 K. • T. E. VEGYESEK 1 Lapunk t. olvasóinak és munkatársainak áldott húsvéti ünnepeket kívánunk! — A Leánykálvineum építési munkáit március hó 15-én megkezdették. Legyünk mindnyájan támogatói az Isten lelke által megindított nagyszerű vállalkozásnak. — Főgondnokválasztás. A tulsóparton levő komáromi ref. egyház főgondnokává a lemondott dr. Gaál Gyula helyett Fülöp Zsigmondot választották meg.
