Dunántúli Protestáns Lap, 1926 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1926-06-06 / 23. szám
Harminchetedik évfolyam. 23. szám. Pápa, 1926 junius 6. FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. FELELŐS SZERKESZTŐ: PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL cd TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. a Az evangélizálás jelentősége. A keresztyénség a mult század utolsó évtizedeiben kétségbevonhatatlanul hatalmas lendületet vett, s mint világnézet hosszú évszázadok után erősen éreztette diadalmas voltát. A modern állami életben oly jelentős, preponderábilis helyet vívott ki magának s az életmegnyilvánuiásokra oly befolyást gyakorolt, amilyenre a megelőző évtizedek s évszázadok után alig lehetett volna gondolni. A keresztyénség térhódítása nem a véletlen müve, vagy a szerencsekerék fölfelé fordulásának következménye : a keresztyénségnek győztesnek, diadalmasnak kellett lennie, mert kitermelte magából azokat a benső és végső értékeket, melyek egyedül adhatják meg, egyedül biztosíthatják közületeknek, államoknak, társadalmaknak és egyeseknek az életét. Ezeknek az értékeknek a kitermelése a belmissziónak, az evangéliumi 'munkásságnak az érdeme. A belmissziónak két ágát, külső és belső munkakörét különböztethetjük meg. Amazt a jézus Krisztus váltságmunkája által megalapított istenországának, a ke•resztyénségnek diadalra juttatásáért, emezt önmagáért végzi, amabba tartozik az evangélizálás és a diakónia. Vagyis az evangélizálás nem maga a belmisszió, hanem ennek egyik igen lényeges eleme, nélkülözhetetlen összetevője, sőt ha visszamegyünk a keresztyénség bölcsőjéhez, az evangélizálást kell tartanunk minden belmissziói munka ősforrásának. Schäfer egyenesen azt vallja, hogy a belmisszió a keresztyén egyháztörténelmen keresztül húzódó három áramlatnak — a könyörülő szeretet munkái, az evangélizálás és az egyházi reformtörekvések — eredője. Tehát a belmisszió az istenországát terjesztő különböző munkákat, köztük az evangélizálást is magába olvasztva, mint új tudományág lépett fel a gyakorlati theológiában. Minden felhozható ellenérvelés dacára az evangélizálás anciennitását el kell ismernünk, feladata, szerepe, súlya pedig annyira nyilvánvaló, hogy evangélizálás nélkül minden más belmissziói munka, sőt maga a belmisszió is elképzelhetetlen, nem létezik. Erről a munkáról nálunk általánosan elterjedt vélemény, hogy ez valami új lelkipásztori, a hitéletet reorganizáló emberi találmány s rendszerint angol, vagy német importnak tekintik, épen ezért közülünk nagyon sokszor és sokan idegenkednek' tőle még ma is, mert magyar népünk psychéjével, sajátosságaival, a nyugati népektől merőben eltérő mentalitásával összeegyezhetet- Iennek tartják. Mindezek dacára az újabb évtizedekben nyugaton elért eredmények után mind többen és többen kezdték meg a mentő munkát, belátva, hogy a tétlen szemlélődés és tépelődés, a kényelem prolongációja és a felelősség áthárítása a keresztyénség csődjét, halálát jelenti; maga az egyház is, az institucionális egyház ezeknek a menteni akaróknak az ösztönzésére egyre több, erőt fejtett ki a testi nyomor enyhítésére, a sz< bensőségessé tételére s a baj, a veszedelem megelőzéséül a lelki gondozás intenzívvé, rendszeressé tételére. Különböző egyesületek alakultak, kiképződtek s a keresztyénség az erők koncentrálásával és a munkák organizálásával, amikor egyfelől a saját medrét mélyebbre vágta, másfelől szinte kényszerítőleg fordult tagjaihoz, hogy minél többen vegyenek részt eddig nem taposott utakon és „új“ eszközökkel az evangéliumot az élet minden mozzanatába bevivő, a lélekbe beidegző munkájában. Fájdalom, ezzel szemben áll az a leverő tény, hogy bár a keresztyénség súlya, értéke, kilátásai megnövekedtek, azonban az istenországa, a Szentlélek újjászülő erejének az emberi életben eredményesebb megnyilatkozása, személyiségek és jellemek kijegecesedése, a társadalmi életben az erők megduzzadása nem tartott lépést, vagy legalább is nem volt arányban a kifejtett munkával, ami részint a munkások rendszertelenségében, részint a munka természetében leli magyarázatát. ístenországa megépítésének munkáját itt-ott helytelenül szokták kezdeni és minden rendszer és logikus, fokozatos haladás nélkül szokták végezni s a különböző munkaköröket össze-vissza zavarva folytatni, pedig semmi sem fontosabb a keresztyén életben, a keresztyén munkásságban, mint a helyes kezdet, illetve az alapvetés, a fokozatos építés, a tisztán látás. Ha az alapvetés szilárd és a kezdet helyes, bizonyságunk van (Máté VII. 24—27) arról, hogy bátran építhetünk, mig ha kellő átlátás és distinctio nélkül végezünk belmissziót, hiába lesz minden törekvés és jó igyekezet s esetleg hosszú, meddő évek, keserves csalódások végleg kiábrándítanak. Az evangéliumi munkásságnál figyelembe veendő a munka természete is. Ha tekintjük az istenországa terjedésének emberileg fel nem fogható méreteit s a Szentlélek általi újjászületés, a megtérés titokzatosságát, amiket Nikodémus sem tudott megérteni, lehetetlen az evangéliumi munkásság hiábavalóságát látnunk, sőt magának az Úr Jézus Krisztusnak a tanításaiból, életéből, halálából és a keresztyénség történelmi eseményeiből vesszük azt a szilárd meggyőződésünket, hogy amikor a jó, az erény, az igazság hódító útra indul, ugyanakkor a bűn is erőfeszítéseket tesz s lehet, hogy pillanatnyilag, időlegesen meg tudja akadályozni amazok diadalát s látszólag javára dől el a tusa, de a história minden egyes lapján megújul, megismétlődik az a történeti tény, hogy nagypéntek után eljött, eljön a husvét. Az is történeti tény s tapasztalati igazság, hogy a megromlott erkölcsöket máról holnapra megjavítani, pogány társadalmat egy gesztussal keresztyénné tenni nem lehet. Ezért az evangéliumi munkásságnál céltudatosságra, tervszerűségre és kitartásra van szükség. Figyelembe veendő az is, hogy korunk alaposan ___ omlott, a keresztyén társadalom, sőt az egyházi ÜTjllfí ,|s >kylágiasodott. Téves volna azonban azt gon-REFORMÁTUS FÖISKOD Y VT k DÜNANTULI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE .......................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. .........
