Dunántúli Protestáns Lap, 1925 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1925-07-26 / 29-30. szám
78. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1925. sát s törekvése oda irányult, hogy a katholikus egyház helyzetén könnyítsen, annak híveit, érdekeit, szabadságát megvédje, tekintélyét visszaállítsa, sérelmeiért orvoslást szerezzen. Törekvéseit a „helytartói törvényszék“ által igyekezett érvényre juttatni, mely elé időnként megidéztette azon protestánsokat, akik ellen a kir. ügyész vádat emelt így jut el a kis könyv az 1674 március 5-től április 4-ig Szelepcsényi elnöklete alatt tartott „törvényszék“ leírásához. E törvényszék elé szerinte körülbelül 300 prédikátor volt megidézve, „mindnyájan azzal vádolva, hogy részesei a legutóbbi években lefolyt zendüléseknek. A vádak túlnyomó részét Vitnyédi és a budai pasa levelei szolgáltatták“. Vitnyédi István 1668 február havában irt levelében értesíti Keczer Ambrus eperjesi polgármestert a felvidéki állapotokról ; elmondja, hogy a pásztorok felfegyverezték a községeket, hogy buzgalmuk kitűnő seregeket toborzott össze, hogy általában igen serényen dolgoznak; 1669 május 12-én irt levelében Bethlen Miklóst tüzeli, hogy az erdélyiek ragadjanak fegyvert s ha oly lelkesek lesznek, mint a magyarhoniak, Lobkowitz-cal, Montecuccolival, pápistákkal könnyen el fognak bánni. A budai pasához a protestánsok levelet írtak, melyben 50 ezer aranyat Ígértek neki, ha minél több katholikus papot fogságba ejt. A szép honorárium reményében a pasa buzgón hozzálátott a munkához, de midőn a honorárium késett, a nagyszámú protestáns pásztor aláírásával és pecsétjével ellátott megbízólevelet tájékoztatás céljából gróf Hochkirchen komáromi parancsnokhoz juttatta. E leveleken túl katholikusokat ért vallásügyi sérelmeikről kellett a vádlottaknak számot adni. Felhozza pl. Bársony György és társainak 1672. évi turólukai a célból való kirándulását, hogy a katolikusoktól elvett templomot visszafoglalják, ekkor a protestánsok oly nagy ellenállást fejtettek ki, hogy többeket, köztük Bársony Jánost is lemészárolták," Györgyöt súlyosan megsebezték. A vádlottak védői — Írja — vitézül tagadtak minden vádat, sőt a lázadás értelmi szerzőjéül Lippay Györgyöt gyanúsították, — de nyomós érvek és bizonyságok hatása alatt meghozta és április 4-én kihirdette a bíróság az Ítéletet. Nem írja le az ítéletet, bizonyára maga is borzad tőle. A kor felfogásával, a zavaros viszonyokkal, az ország bizonytalan helyzetével, az általános izgatottsággal magyaráztatja, hogy „néha szigorú volt az ítélet, súlyosak a büntetések, de mégsem oly drákóiak, mint aminőknek azokat bélyegezni szokták“. Igen nagynak mondja az engedékenységet, melyet az ítélet végrehajtása körül tapasztalunk. „A halálbüntetéseket a királyi kegyelem bírságokra, börtönre, száműzetésre stb. változtatta. Módjában állott továbbá mindenkinek még ezektől is megmenekülni. Csak hűséget kellett igérniók a király iránt és kötelezniök magukat arra, hogy hivatalukkal nem fognak visszaélni. „Kedves Uraim! — szokta volt Szelepcsényi az ítéletek kihirdetése után mondani — megtettem, amit, mint bíró tenni kénytelen voltam. De térjenek vissza, legyenek katholikusok, maradjanak az országban. Biztosak lehetnek róla, hogy minden módon elő fogom mozdítani jólétüket. Ha segélyre lenne szükségük, utolsó ingemet is el fogom adni, hogy sorsukon enyhíthessek“. Kollonitsch is pénzt s minden más eszközt ígért nekik, ha megjavulnak. A kis könyv tehát a „gályarabok“ birái fölött nem tör pálcát. Következik ezután „a katholikusok lelkesült kitartása“. Önfeledt odaadásnak, emberfeletti erőkifejtésnek, határozott bátorságnak, dicső vállalatnak, eszményi lelkesedésnek, szellemi harcosoknak magasztos jelzőivel illeti a templomfoglalókat. (Polyt köv) Püspöklátogatás a drégelypalánki egyházmegyében. A drégelypalánki egyházmegye f. évi julius hó 14-én tartotta Diósjenőn rendes évi közgyűlését. A gyűlésen résztvett egyházkerületünknek múlt évben megválasztott püspöke: Antal Géza dr. Öméltósága is, aki ezt az alkalmat használta fel, hogy mielőbb megismerhesse az egyházmegye lelkészeit és vezető világi férfiait. Az egyházmegye híveit nagy örömmel töltötte el a szeretett főpásztor kitüntető látogatása és a bensőséges örömnek külső jelekkel is igyekezett kifejezést adni. Már Budapesten a nyugati pályaudvarnál ott várták és üdvözölték püspök urat az egyházmegye nevében Fodor Vilmos dr. egyhm. gondnok és Labancz László lelkészi tanácsbiró. A magyarkut-nógrádverőczei állomáson Keve Károly szobi főszolgabíró és Makay Sándor dr. lelkész diadalkapu alatt a községi elöljáróság és a presbitérium, valamint az összes társadalmi egyesületek élén várták és üdvözölték püspök urat. Szokolyán Nagy István esperes mondott lelkes üdvözlő beszédet és Labancz Ilonka csokrot nyújtott át Öméltóságának. Berkenyén Baranyi Tibor rétsági főszolgabíró csatlakozott a menethez. A tulajdonképeni ünnepélyes fogadtatás Diósjenőn folyt le. A községi elöljáróság részéről a vasútállomáson történt üdvözlés után négyes fogaton, lovasbandérium kíséretében és nagy ünneplő sokaságtól kisérve indult el püspök úr a község felé, amelynek főutcáján hatalmas diadalkapu alatt Baross József dr., Nógrád és Hont közig, egyelőre egyesített vármegyék alispánja az egyesült törvényhatóságok nevében szép beszéddel köszöntötte püspök urat, aki a szívélyes üdvözlő szavakra mély gondolatokban s hazafias eszmékben gazdag beszéddel válaszolt. Innen fehérruhás leányok és cserkészek sorfala között a papiakra vonult a menet, ahol a presbitérium élén Baranyay Károly lelkész meghatott szavakban tolmácsolta a gyülekezet örömét a kitüntető látogatás felett. Baranyay Lenke csokorral kedveskedett a kedves vendégnek. Az egyhm. közgyűlésen Baranyay Károly egyhm. főjegyző köszöntötte a főpásztort, aki válaszában kiemelte a végeken álló drégelypalánki egyházmegye nagy nemzeti és egyházi hivatását. A közgyűlés táviratban fejezte ki hódolatát Magyarország kormányzójának s egyben elitélte az államfőt a közelmúltban ért nemtelen támadást. Ezután a közgyűlés tárgysorozatát tárgyalták le Baranyay Károly főjegyző, Labancz László t. ü. b. és beim. biz. elnök és Tóth István tbiró referálásában. A gyűlésen két Ízben felszólalt ft. püspök úr is és pedig az Adriánál kerületi kapcsolatban történendő biztosítás, valamint az anyagi gondokkal küzdő pápai ősi főiskola támogatása érdekében. Püspök úr buzdító szavai az egyházmegye alkotó tagjai részéről megértést és lelkesedést váltottak ki. A közgyűlés végeztével püspök úr a szószékről hirdette Isten szent igéjét a gyülekezetnek, mely zsúfolásig megtöltötte a templomot. Rövid bírósági ülés után kezdetét vette a küldöttségek tisztelgése. A lelkészi kar és a gyülekezetek nevében Labancz László nagymarosi lelkész üdvözölte püspök urat. „A mi örömünk“ — mondotta többek közt — „hasonló az újtestamentumi gyülekezetek öröméhez, amikor egy-egy apostol jelent meg közöttük, hogy egyéniségének varázsával, szivének együttérzésével és mélységes hitével lelkesítse azoknak táborát, akiknek lelki vezérévé őt tette az isteni kegyelem“. . . . „Méltóságod áldásos szereplése nem püspökké történt megválasztásával kezdődik. Visszanyulik ez azokba az időkbe, amikor még mint tanár nevelte a gondjaira bízott ifjúságot, amikor mint Pál apostol nevelt lelkes Timótheusokat egyházi közéletünk számára, amikor mint politikai tényező is fényes csillagként vezérkedett s tudományos működésével is kitűnt nemcsak kicsiny hazánkban, hanem a külföldön is“. „Nem kitüntetésképen rendeztük mi ezt a mai ünnepeltetést, hiszen tudjuk, hogy Méltóságodat legjobban ki-
