Dunántúli Protestáns Lap, 1925 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1925-07-26 / 29-30. szám
1925. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 79. oldal. tüntetik a saját közhasznú tevékenységének áldásos eredményei“ . . . „Mi csak egy, bár szerény, de élő virág kívánunk lenni abban a díszes koszorúban, mely Méltóságod nagyrabecsült személye körül a tisztelők nagy sokaságából fonódik“. Püspök úr meghatottan s gyönyörű beszédben válaszolt az üdvözlő szavakra. Sztranyavszky Sándor dr. főispán a megyei tisztikar élén üdvözölte püspök urunkat, a tanítói kar pedig Tóth István n.-verőczei tanító vezetése alatt tisztelgett. A lelkészlak udvarán felállított lombsátor alatt 90 terítékes ebéd volt, amelynek ízletes fogásai a helybeli lelkész szeretetreméltó feleségének és bájos leányának, valamint Eszenyi László egyhm. számvevő kedves nejének szakácsművészetét dicsérik. Az ebéd alkalmával számos pohárköszöntő hangzott el. Püspök úr a kormányzóra, egyhm. gondnok és főispán püspök urra, Schindler Aladár dr. ny. államtitkár a jelenlévő főispánra és alispánra, Pályi Pál vm. főjegyző az egyházmegye elnökségére, Kovács S. József a testvérfelekezetekre, Labancz László a vendéglátó diósjenői egyház lelkészére és híveire ürítettek poharat. Az ünnepségen résztvett az egyházmegye területén levő ipolyszalkai választókerület népszerű képviselője: Karafiáth Jenő dr. nemzetgyűlési háznagy is. Püspök úr d. u. 4 órakor utazott el az őt kőrútján kisérő Pongrácz József theol. akad. tanár és Győry Elemér püsp. titkár társaságában. A társaság többi tagja az esti órákban távozott, magukkal vive egy bensőséges, szép ünnepélynek kedves emlékét. A tatai ref. egyházmegye közgyűlése. Egy éve múlt, amikor a tatai egyházm. múlt évi közgyűléséről ebben a lapban tudósítást Írtam. Beszámoltam azokról az eseményekről, amelyek egyházmegyénk egyházainak, az egyházak tisztviselőinek életében fontos eseményként, vagy megvalósításra váró óhajként felmerültek. Most ismét arról akarok számot adni, ami julius hó 14-én és 15-én, részben a beadott hivatalos aktákban, részben a lelkek mélyéről fakadó érzések sugalta szavakban megnyilvánultak. Az első napon: 14-én, másnapi gyűlési, tárgyaink megbeszélésén és előkészítésén kívül a „Lelkészértekezlet“ gyűlésén hatalmas erővel ragadta meg lelkünket azoknak a lelkiéletbe-vágó ügyeknek testvéri megbeszélése és tárgyalása, melyeket az értekezlet igen érdemes elnökének: Czeglédy Sándor tb. esperes, egyhker. főjegyzőnek meleg szívből jövő áhítata vezetett be, s utána az a hatalmas megnyitója, melyben szinte lelkekbe markoló szavakkal mutatott rá azokra az igazságokra, amelyekkel a lelkipásztor az ő működésében áll, vagy esik. Elmaradt az értekezlet egy igen fontos tárgya, melynek célja lett volna rámutatni a fokozatos haladásra a belmisszió eszközeinek alkalmazásában. Elmaradt, mert Győry Elemér püspöki titkár ft. és mélt. Kúr kíséretében a drégelypalánki egyházm. közgyükén, közöttünk ezen a napra nem jelenhetett meg. A tőle megszokott tartalmas és élvezetes előadás elmaradását őszintén sajnáljuk s majd más alkalommal várjuk, annak dacára, hogy a belmissziói bizottság gyűlésén a beérkezett jelentő-lapokból az idevonatkozó dolgokat részletesen és azt hiszem mindnyájunk épülésére és tanulságára megtárgyaltuk. — Tapsonyi Sándor: „Gyakorlati kérdéseinkről“ tartott igen alapos előadást, rámutatva iskolaügyünk bajaira, a lelkészt kar igen súlyos helyzetére. Az előbbinél kiemelte autonómiájukat, az afeletti őrködés kötelességét, az egységes tankönyv (különösen a hittankönyv) megteremtését, igen sürgős és szükséges voltát, hogy tovább ne kerüljenek már úgy gyermekeink ki az iskolából, hogy néhány bibliai történetet megtanulva, hitünk tulajdonképeni igazságairól teljesen tájékozatlanok legyenek. Baráth József a belmissziói jelentő-ivekben feltett kérdésekre tette meg bíráló megjegyzéseit. Egyes kérdéseknek kihagyását, vagy másként feltevését, néhány újnak felvételét ajánlotta. A lelkészek és gyülekezetek között az adózás és díjlevél-ügy miatt oly gyakori harcok megszüntetésére azzal a javaslattal lépett az értekezlet az egyházm. közgyűlés elé, hogy a vitás ügyeket ne magának a lelkésznek kelljen elintézni, hanem az espereshez küldendő jelentés után akár az esperes, akár más indifferens egyén értesse meg a gyülekezettel kötelességét. A jelenvoltak nagy része gondolatokkal telítve nagyon sokat tudott volna még megbeszélni, de az idő előrehaladottsága s a kitűzött programm letárgyalása miatt elnök hálaadó imája és éneklés után a gyűlés véget ért. * Az egyházm. gyűlésre, mint bizonyára a többi egyházmegyében is, mindenki nagyobb várakozással, szinte több ihletséggel készült, mint más évben, mert vendéget várt, az egyházkerület főpásztorát, ki meg is érkezett 14-én este a tóvárosi állomásra, hol az egyhm. elnöksége, a járási főszolgabíró és néhány egyházi és világi tanácsbiró fogadta. Mikor megérkezett, Löké Károly esperes és Troykó Béla főbíró, az előbbi az egyházm., az utóbbi a járás nevében köszöntötték Öméltóságát szép szavakkal az őszinte szeretet és tisztelet hangján. Püspök úr a jóleső érzés igazi közvetlenségével és melegségével köszönte meg a fogadtatást és szeretetteljes üdvözlést. Meg kell itt említenem, hogy Püspök urat kíséretével, valamint a fogadó küldöttséget dr. Virágh Gyula járásorvos úr, egyházmegyénknek igen érdemes világi tánácsbirája fogadta vendégszerelő házában családias jellegű, barátságos vacsorára. Az egyházm. gyűlés másnap, 15-én reggel 9 órakor kezdődött. Megjelent az egyházmegye tisztikara, lelkészei, gondnokai majdnem teljes számban, volt igen sok érdeklődő is. Buzgó éneklés s esperes áhítatteljes imája után Szabó György ehm. gondnok megnyitó beszédében a kormányzó őfőméltóságát ért felháborító támadásokat utasította vissza, minek hatása alatt a közgyűlés távirati üdvözlést küldött őfőméltóságának. Majd folytatva a megnyitót, a tisztelet, szeretet és ragaszkodás hangján üdvözölte Püspök úr Öméltóságát, ki megkapó szavakkal köszönte meg az üdvözlést, rámutatva arra, hogy ő ebben az egyházmegyében kétszeresen itthon van. Itthon, mint ennek az egyháznak lelkésze és mint Tatának szülötte. Amint az alakulás megtörtént, Várady Lajos új tanácsbiró tette le az esküt, elkötelezvén magát esküjén kivül Ígéretével is arra, hogy Istentől nyert teljes tehetségét új munkakörében is egyházunk javára használja fel. 3 ig.-tanító tette le az esküt. A nagy gonddal és mindenre kiterjedő pontossággal elkészített esperesi jelentés kapcsán elparentálta a közgyűlés b. e. Németh István püspök urat. Örömmel, szeretettel és ragaszkodással üdvözölte ft. és mélt. dr. Antal Géza új püspök urat, úgyis, mint komáromi lelkészt, amely választást egy további pontban lelkesedéssel erősített meg. A lelkészi korpótlék és adósegély kieszközlése, valamint a tanítói nyugdijintézeti járulékok leszállittatása ügyében, valamint az autonómiánkat sértő rendeletek megjelenése ellen felír a közgyűlés főt. egyházker. közgyűlésre. Ezután következett a tárgysorozat egyik legfontosabb pontja: „főiskolánk, különösen theológiánk súlyos anyagi helyzete“. Ennél a pontnál főt. püspök úr szólott fel. Az ő közvetlen előadásával, megdönthetetlen érveivel minden nehézség nélkül meggyőzte a gyűlés összes tagját, hogy a már-már négyszázados főiskolát s ennek lelkészképző-intézetét, ha súlyos áldozatok árán is, fent kell tartanunk. Az „alma mater* iránti hálától és szeretettől áthatva felajánlotta közgyűlésünk az egyhm.-re eső 3600 aranykoronának előteremtését. Majd az énekeskönyv megrendelési ügyére vonatkozólag kimondtuk, hogy a szükséges énekeskönyveket tartozik minden lelkész és tanító a hivek számára az egyházkerületi iratterjesztés útján beszerezni, hogy kerületünk ezen a réven is jövödelemhez jusson, az énekeskönyvet vevőket pedig a másutt rendelés miatt túlfizetési károsodás ne érje. Határozati erőre emelte a közgyűlés esperes úr ama javaslatát, hogy a lelkészek minél buzgóbban munkálkodjanak azon, hogy híveik az „Adriánál“ minél számosabban biztosítsanak, hogy kerületünknek az ebből befolyó békeidőbeli jövedelme ismét meglegyen. Az új tanitóválasztások, valamint a dadi lelkészválasztás megerősítést nyert. A kér. gyűlés letett határozatait
