Dunántúli Protestáns Lap, 1925 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1925-02-15 / 6-7. szám
Harminchatodik évfolyam. 6—7. szám. Pápa, 1925 február 15. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ...................................................— MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ...................................................... —.................................................................. FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. ...........................-..................... FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- « FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. ®*ö a TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. o Miben lehet segítségére a papné férjének ?* Egy igen tehetséges és ambiciózus gyermekorvos, aki az anya- és csecsemövédelmet különösképen a szivén hordta, egyszer társaságban ezt a kérdést tette föl: „Nos, hölgyeim és uraim, ki tudná megmondani, hogy a csecsemővédelem hol kezdődik?“ A társaság tagjai találgatni kezdtek. „A gyermekágynál“ — mondta az egyik. „Nem.“ — „Az anya védelménél a gyermek születése előtt“ — mondta a másik. „Ott sem“ — mondta az orvos. „Rögtön a gyermek születése után“ — mondta a harmadik. „Nem“ — mondta az orvos. „A csecsemő védelme a menyasszony és a vőlegény megválasztásánál kezdődik.“ Kedves hallgatóim! Úgy érzem, ha arról akarunk beszélni, hogy miben segíthet a papné férjének, vagyis egy ideális lelkészné típusát akarjuk megrajzolni, először az ideális lelkész típusát kell, ha csak nagy vonásokban is, megállapítani. Bár tudom, hogy ezen a helyen hivatott és tudós professzorok fáradnak azon, hogy az ideális lelkész típusát ne csak elméletben, hanem a gyakorlatban is megvalósítsák, akik ebben szakértők és mindenesetre illetékesebbek, mint az én szerény személyem, de ha már rámbizták, hogy az ideális papné típusát megrajzoljam, megállapítom, hogy noha az csak az ideális lelkész mellett fejlődhetik ki igazán: eszményi együttműködésről csak úgy beszélhetünk, ha mind a két fél külön-külön is megállja helyét. A lelkész élete sorsát két mozzanat dönti el. Az első mozzanat az a perc, amelyben elhatározza, hogy a lelkészi pályára lép, a második mozzanat az a rendkívül fontos lépés, amellyel élettársát megválasztja. Amennyire elhibázott, sőt nyugodtan mondhatjuk, végzetes dolog, ha a fiatalembert nem a legtisztább ideálizmus, nem a vallás iránt való mély szeretet, nem az Istennek való szolgálat vágya és szépsége viszi a lelkészi pályára: éppen olyan végzetes, ha élettársa megválasztásánál nem lelki, mondhatnám lelkészi, hanem világi szempontok vezérlik. Ha nem azt mérlegeli, hogy jövendő élettársa megérti-e az ő hivatá* A budapesti ref. theológián 1925 január 9-én tartott „Papnék konferenciáján“ előadta Czeglédy Sándorné. sát, gyönyörűséget talál-e majd abban, amire ő életét teszi. Az első mozzanatra vonatkozólag, sajnos, megállapíthatjuk, hogy nem minden fiatalember megy azért theológusnak, mert előtte nincsen gyönyörűségesebb dolog, mint az Úrnak való szolgálat, az Evangélium hirdetése, az emberek megnyerése Krisztus számára, akinek ő maga mindenekfelett buzgó és hű követője. Az ilyen fiatalemberből lett lelkész kötelességét terhesnek érzi s mikor hivatását kelletlenül, szeretetlenül tölti be, nem találja meg élete boldogságát és munkája áldástalan a gyülekezet életére. A második mozzanatra, az élettárs megválasztására vonatkozólag, igaz, hogy a szerelemben a szív szólal meg először s aztán az ész, de éppen ezért nagyon fontos, hogy theológusok kerüljék az olyan helyeket és alkalmakat, ahol rájuk nézve kedvezőtlen, sőt ártalmas ismeretségeket köthetnek, viszont keressék a vallásos és komoly leányok társaságát. Az ifjúnak tisztán kell hallania abban az órában, amelyben a lelkészi pályára elhatározza magát, Jézus szavait: „Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye föl az ő keresztjét és úgy kövessen engem, mert aki meg akarja menteni életét, elveszti azt, ellenben aki elveszti életét én értem, az meg fogja találni azt“. S a leánynak, aki arra határozza el magát, hogy lelkészhez szegődjék segítőtársul egy életre, annak az Úrért is lángolnia kell s tisztában kell lennie azzal, hogy elhatározása nem csupán férjhezmenését, hanem egy szép és nagy hivatás betöltését is jelenti. Mennyi áldás fakadhat a lelkész életéből, munkájából, ha oldalán megértő, az Úr dolgaiért buzgó, komoly, mélyhitü nő áll! S ezzel eljutottam előadásom tulajdonképeni tárgyához: „Miben lehet segítségére a papné férjének?“ Segítsége kétféle, u. m. negatív vagy passzív és pozitív vagy aktiv. Talán meglepő, ha azt állítom, hogy e kétféle segítségben nagyobb fontosságot tulajdonítok a negatív vagy passzív segítségnek. A lelkészi pálya ideálisan szép, de nem könnyű pálya. Különösen a mai anyagias, hitetlen világban. A lelkész a szivével, a leikével, a kedélyével dolgozik, emellett mint embernek és a Krisztus hivatalos szol
