Dunántúli Protestáns Lap, 1925 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1925-02-15 / 6-7. szám

26. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1925.

gájának, minden embereknél jobbnak, nemesebbnek, tökéletesebbnek kell lennie. Pedig ő is ki van téve ezerféle kisértésnek; őt is érik kellemetlenségek és bántalmak és a földi élet küzdelmeiből, szenvedéseiből neki is ki kell vennie részét.

Szerintem nem az a fő, hogy a papné a gyülekezet életében minél inkább aktiv és látható szerepet töltsön be. Ezt úgyis csak oly mértékben teheti, amely mellett otthonát, gyermekeit el nem hanyagolja; az a fontos, hogy a lelkész általa, vele, az ő támogatásával tehessen minél többet, tölthesse be állandó derűvel, kedvvel, gyönyörűséggel és fáradhatatlanul az ő tisztét. Hogy gyógyítson az orvos olyan orvossággal, amelyben ő maga sem bízik? Hogy beszéljen a lelkész hitről, szeretetről, hogy vigasztaljon másokat, ha saját maga boldogtalan ? Mindenesetre nagy nyereség, ha a lelkészné tanultságánál, műveltségénél fogva férjét aktive is támogathatja, de legnagyobb segítsége mindenesetre az, ha egyéniségével és magaviseletével nem nehezíti meg férje helyzetét, ha nem akadályozza őt munkájában, hanem megértésével, alkalmazkodásával, szelíd és szerető leikével őrködik a fölött, hogy a lelkész kedélyének derűs egyensúlyát, boldogságát semmi meg ne zavarja s ha volna, ami a világban bántaná, azt is elfelejtse otthonában.

A papnénak tisztelnie kell férjében a lelkészt. Meg kell értenie, hogy a lelkész egy más világban él; az ő örömei, kedvtelései mások, mint a világi emberéi. A lelkésznének sok mindenről le kell mondania, ami a társadalmi és világi életet illeti, de ezt a lemondást ne áldozatnak tekintse, hanem férje és a saját boldogsága érdekében gyönyörűségnek.

A lelkészné nem lehet a divat rabja s nem vehet részt úgy a világi szórakozásban, mint más asszonyok, nem lehet az az ambíciója, hogy lehetőleg „modern“ legyen. S ha azért illetéktelenek részéről megszólás érné, az ránézve nem sértést, hanem dicséretet jelent. A papnénak bölcsnek kell lennie, nem a világ szerint, hanem a Krisztus szerint. Jártasnak kell lennie a Bibliában s egész egyéniségét, jellemét a Krisztus szellemének kell áthatnia. Csak így lehet férjének igazán segítőtársa, gyermekeinek okos anyja, házának bölcs vezetője s gyülekezetének szeretett papnéja. Nagyon sokszor a papnén fordul meg a gyülekezeti jó békesség, vagy áldatlan állapot. Sok helyütt a szeretetlen papot csak a tiszteletes asszony kedvéért tűrik, viszont ha még olyan derék ember is a lelkész és hivatását a legjobban iparkodik is betölteni: ha feleségére világiassága, szeretetlen magaviseleté vagy túlmodern volta miatt panasz van, akkor a lelkész helyzete nehéz és keserves. A papné sok ellentétet elsimíthat és sok bajnak, egyenetlenkedésnek lehet okozója.

Ha előbb megállapítottuk, hogy a papné meg ne nehezítse, meg ne akadályozza magatartásával férje munkáját, most viszont elmondjuk, hogy a papnénak úgy a saját családi boldogsága, mint a gyülekezet harmonikus, virágzó és termékeny élete szempontjából

mindent el kell követnie, hogy állandó tápot nyújtson annak a nagy, meleg, családias szeretetnek, amely kell, hogy a gyülekezetei papjával összekösse. Mert ez a szeretet minden díjlevélnél, minden javadalmazásnál többet ér.

S ezzel elérkeztünk a pozitiv vagy aktiv segítség kérdéséhez.

A gyülekezet rokonszenvét megnyeri a lelkészné az emberekkel való helyes, tapintatos és céltudatos érintkezéssel. Másodszor, ha érdeklődik az egyház helyi ügyei és viszonyai iránt. Iparkodik megismerni a gyülekezet tagjait, iparkodik férje válláról levenni a kicsinyes, de mégis nagyon fontos gondokat. Hogy a templom ki legyen takarítva, hogy az úrasztali kenyér idejében meg legyen, hogy valamely ünnepélyes alkalmat vagy esetet miképen lehet még ünnepélyesebbé, melegebbé, emlékezetesebbé tenni, ez mind kedves hatáskörébe tartozik.

Az emberekkel való helyes és tapintatos érintkezéshez tartozik az is, hogy a papné ne külső megjelenésével vonja magára a figyelmet. Ne essék kétségbe, ha padjából esetleg kiszorítják, ne éreztesse, hogy másnál előbbrevalónak képzeli magát. Bocsánatot kell kérnem, hogy e dolgokat előhozom, tudva, hogy köztünk itt erre példa nincsen, de a papné magatartása igen-igen fontos és sok áldásnak vagy átoknak lehet okozója.

A gyülekezettel való érintkezés szempontjába sokkal könnyebb és ideálisabb a helyzete a falusi papnéknak, mint a városi papnéknak. A falusi gyülekezet tömörebb, könnyebben áttekinthető és megközelíthető. A lelkész itt nemcsak a vallás és az egyház, hanem még a kultúra szempontjából is szép és nagy misszió szolgálatában áll. A gazdagság mindazt megszerezteti a néppel, amit pénzen meg lehet venni; iparkodik utánozni a városi, az úri népet, de nem erényeiben követi, hanem romlott erkölcseiben. A mi műveltségünk, a mi bölcseségünk benne van Krisztus szellemében, benne van az Evangéliumokban, de ha a hatás elől elzárkózunk, akkor annak átalakító, újjászülő erejét nem érezhetjük életünkben. Amennyire a nép eltért a Bibliától, annyira tér el Krisztus szellemétől s amily mértékben vallástalan, oly mértékben erkölcstelen.

A lelkész nemcsak oktatója, hanem nevelője is gyülekezetének s az ő munkájának is, mint minden nevelői munkának, leghathatósabb eszköze a példaadás. Hiába prédikál krisztusi életről, ha a saját családi életét az Evangélium szelleme át nem hatja, hiába prédikál erkölcsről, jámbor életről, egykerendszerről, ha a saját életével nem tesz bizonyságot annak igaz voltáról, amit prédikál. S a példaadásban ismét segítségére jön a papné, aki háza vezetésével, gyermekei nevelésével, a cseléddel és minden emberrel való bánásmódjával, magaviseletével lehet jótékony nevelő hatással a népre. Némely faluban pl., különösen ma, nagyon dívik az aranyláncok, ékszerek viselése, a ruházko