Dunántúli Protestáns Lap, 1925 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1925-12-06 / 49. szám
Harminchatodik évfolyam. 49. szám. Pápa, 1925 december 6. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE .........................—......—.............- MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. -.................................................... •............................................................ FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. ...............................................................FELELŐS SZERKESZTŐ: PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐFŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. ®í© a TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. a A legnagyobb magyar lelke. Irta: Szűcs Dezső tanár.* Nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy a „legnagyobb magyar“: gróf Széchenyi István történelmi jelentőségű fellépésének: a Magyar Tudományos Akadémia megalapításának egy százados évfordulóján a pápai református főiskola részéről is egy emlékbeszéd keretében áldozzak az ő emlékének. Úgy érzem, hogy feladatomnak úgy felelek meg leghelyesebben, hogy nem az ő tevékenységének, alkotásainak részletes rajzát nyújtom — ami az adott keretben szinte lehetetlen is számomra —, hanem megpróbálom magyar lelkének kincses tárházából előhozni azokat a drágaköveket, amelyeknek régi, de mindig sugárzó, folyton erősödő fényénél láthat a magyar „új szövétneket“; megpróbálom ide vetíteni azokat a lelki rugókat, amelyek hajtották, űzték s mint belső lángok, égették, emésztették szünetlenül a szomorú hamvadásig csak azért, hogy agonizáló nemzetét visszaadja annak az életnek, amelynek erkölcsiszellemi erőktől duzzadó televény talaján dús lombokat hajthat még a magyarság életfája. Hogy feladatomnak ily irányú megoldást választottam, annak legfőbb oka magyar fajunk jelenlegi szomorú állapota. Nem területi veszteségünkre, gazdasági életünk elernyedtségére, politikai életünk összekuszáltságára gondolok elsősorban, nem, hanem a magyar nemzeti léleknek, a magyar faj lelki világának azokra a kóros jelenségeire, amelyek a „legnagyobb magyar“ korában is, most is rágják, pusztítják nemzetünket s oly élesen ütköznek ki a magyar nemzeti társadalom minden rétegéből kor-, rang- és nemi különbség nélkül, hogy mintha annak a nagyszerű halálnak lehellete, szellője érintené olykor-olykor arcunkat, amelyet már a nagy költő is oly iszonyodva látott. Ezekből a kóros betegségekből ki kell gyógyulnunk, ha jövendőt akarunk e nemzetnek biztosítani. Hogyan? Kossuth Lajos azért nevezte gróf Széchenyi Istvánt a „legnagyobb magyar“-nak, mert „újjait korának ütőerére tette s megértette annak lüktetését s százados hatásra számított lépései sem korán, sem későn nem érkeztek“, Széchenyi azonban tovább is ment. Nemcsak felismerte a betegséget s helyesen állapította meg a diagnózist, hanem gondoskodott a gyógyszerről is, sőt rábírta nemzetét, hogy éljen is vele. Erre a gyógyszerre ma is nagy szükségünk van s ezt a gyógyszert ma is megtalálhatjuk égi dicsőségében, mind tisztább, ragyogóbb fényben tündöklő gróf Széchenyi Istvánban s igéi^ nek követésében. Gróf Széchenyi István bensőséges, rendkívül gazdag lelki világának egyik drágaköve, igazi nagyságának „fenék-köve“: mély vallásos hite. Ebből sarjadzottak ki * Elmondotta szerző a pápai ref. főiskola Széchenyiemléktinnepélyén, 1925 nov. 23-án. azok a nagy, benső értékek, amelyek őt valóban a magyar faj géniuszává avatták. Ebben rejlik örök vágyakozása a végtelen isteni felé; ez hozza létre benne az élő Istennel való azt az eleven kapcsolatot, amely életét, munkáját, erkölcsiségét, politikai tevékenységét egyetlenegy, darabokra nem törhető hatalmas élménnyé teszi. Érzi a személyes, eleven összeköttetést a végtelen valósággal s ez szab irányt gyakorlati jellegű eszméinek, törekvéseinek és meggyőződésének. Ha azt vizsgáljuk, hogy Széchenyi minő álláspontot foglalt el az élet különböző értékeit illetőleg, lehetetlen észre nem vennünk, hogy ez a nagy magyar államférfi és reformátor, akit nemcsak kortársai, hanem azok közül is néhányan, akik későbbi időben foglalkoztak vele, úgy mutattak be, mint aki csak az anyagban látja az élet igazi tartalmát és célját és nincs semmi érzéke az ideális javak iránt, —imádságos lelkének minden erejével fordul Ahhoz, aki az emberi élet nagy céljainak hordozója és csúcspontja. Lelkét az örökkévalóság tüze kapja meg s teljes erővel dolgozik lelki regenerációján. Szent meggyőződéssel vallja, hogy nemcsak az egyén születhetik újjá, hanem a ftemzet is, ha fel tud emelkedni abba a transcendentális világba, ahonnan származnak az elhatározást tetté érlelő akaraterő, a világot átfogó nagy, örök gondolat s a nagyszerű érzéseknek e fagyos világ közönyét felolvasztó, jótékony melege. Ő, aki a reális élet talaján mozogva, a gyakorlati reformok egész sorozatát akarja végrehajtani, — hitének szárnyaival fel tud emelkedni abba a csodás magasságba, ahonnan egy tisztább, szentebb világ himnusza hallatszik, ahonnan erőt, biztatást, világosságot és megnyugvást kér munkában égő lelke számára s ahol meg akarja tisztítani eszméit, felfogását és meggyőződését minden földi salaktól. Az örökkévaló Istennel benső, lelki közösségbe olvadt, teljes egységben élő ember imája az, amelyet pályája kezdetén, 1826 december havában Naplójába ir; „Mindenható Isten, hallgasd meg minden órai imámat! Töltsd be szivemet angyali tiszta szeretettel embertársaim, hazám és honfiaim iránt. Világosíts fel engem egy cherub lángszellemével és erős eszével . . . Add tudtomra, mit tegyek és miként kezdjem, hogy Neked egykor azon tőkéről, melyet reám bíztál, beszámolhassak . . . Ezen imám ne szóval legyen elmondva, hanem tetteimben szünetlen az éghez bocsátva“. íme, vallásos hite az emberi cselekvés körében tiszta evangéliomi szeretet, erkölcs és méltányosság. Csakis ilyen léfekben születhetett meg az ihletnek, a belső elhívásnak, a magasabb isteni megbízatásnak érzése és tudata; ilyen lélekben, amely át van szőve a felsőbb szellemi világ misztikus szálaival. Csak ilyen lélek termelhetett ki magából nagy eszméket és korszakos cselekedeteket. Érzi, tudja, hogy neki itt e földön, a pusztuló magyar égbolt alatt egy fenséges missziója van, amelyet éppen az emberiség és hazája érdekében be kell töltenie, ha mindjárt a kálvária stációin kérész-
