Dunántúli Protestáns Lap, 1925 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1925-01-18 / 3. szám

10. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. :£25 mert a régi énekes legszebb, legköltőibb, legszárnyalóbb dicséreteit átvette. Őseink szive tovább is ott dobog temp­lomainkban, zsolozsmáinkban, a fenséges, hatalmas akkor­dokban, az őspatináju és zamatu himnuszokban. Őseink vére tovább is lüktet ereinkben, mikor Istenre bízzuk ma­gunkat s dicsérjük hálaadással az egy Fővalóságot; mikor nekünk is Isten kezét mutatja az égnek boltozatja; s mi­kor a buzgóság szárnyain hozzá emelkedünk s érezzük, hogy az örök élet már e földön a miénk lett. Van a régi énekeskönyv 164 dallamával szemben az új énekesben 97 zsolt., 26 régi és 22 új dicséret-dallam; összesen 145 dallam. A 150 zsoltárral együtt van 431 ének. Ezeken kívül van 14 darab „Hozsánna“-ének és 45 temetési ének. Az új énekek közt találunk igazán költői ihlettel megirt, magasan szárnyaló poémákat, mik a szivet­­elmét elragadják. Csak a 22., 57., 98., 100., 101., 200. és 202. dicséretet említem meg. Mutatja a mi régi 19. dicséretünk biblikus erejét az, hogy kiváló költőnk: Pósa Lajos sem tudva igézete alól szabadulni, annak ihletése alatt és rit­musa szerint irta meg gyönyörű húsvéti énekét. Ez bizo­nyosan átmegy népünk vérébe. Van az új énekek közt néhány gyönge alkotás is; de ezek mellett annál jobban ragyognak az értékesek. A temetési énekek felvételét hibáztatom, mert nálunk kevés helyen van már szokásban a templomi gyászisten­tisztelet ; a vaskos énekeskönyv házhoz és temetőbe hur­­colása pedig nem praktikus. Azt is hibának tartom, hogy néhány megszokott szép halotti énekünk az új énekesből kimaradt. Pl. „Zokog a keserves szüle“, „Uram egyszer majd feltámadnak“, „A sir már megkészíttetett“ kezdetű népszerű ének. A sírnál mondandó új énekek pedig úgy szöveg, mint dallam tekintetében silányak. Nem pótolják a régieket. Kimaradt az „ Elmégy, elmégy Jézus szolgája“ kezdetű ének; ennek pedig nem szabad hiányozni. A te­metési énekeskönyv így meg nem állhat. Hibának tartom azt is, hogy a dicséretek apró szám­jegyekkel vannak számozva. Az öregek azokat nem látják. Ez az új énekes megkedveltetése szempontjából nem is olyan jelentéktelen. Elhibázottnak tartom az új énekes si­lány, szégyenletes külső kiállítását. Gyermekeink kezében félév alatt szétdől. Ami az új énekesnek a gyülekezetbe való beveze­tését illeti, három módot ajánlok: 1. a gyermekek, 2. az ifjúság és 3. a vallásos estélyek útján. 1 .A gyermekek útján. A most következő tanév elején be kell szereztetni a II. osztálytól felfelé minden iskolás gyermekkel az új énekeskönyvet. És tanítani kell. A 145 ének-dallamot 3—4 évre felosztva játszva meg lehet taní­tani, hiszen kevesebb a dallam, mint a régiben. És, ha gyermekeink megtanulták az új énekeket, azok útján majd megkedvelik a szülők és nagyszülők is. Én tudom, hogy a gyermekekkel és így közvetve a hívekkel is meg lehet kedveltetni a szépen kiválasztott új énekeket. Egy­szer konfirmándus növendékeimnek elénekeltem az 57* sz. húsvéti éneket: „Vessük le már a gyászruhát, Imádjuk az élet Urát!“ Valamennyinek felcsillogott a szeme és valamennyi megrendelte az új énekeskönyvet. 2. A ifjúság útján. Akár van ifjúsági egyesület, akár nincs, össze lehet és kell gyűjteni az ifjúságot hetenként egy este az iskolában s a lelkész és tanító tanítsák az új énekeket. Gyönyörűség lesz az. Az ismétlő-iskolások úgy is kezünkben vannak, a nagyobbak is szívesen eljönnek. Ahol tanítónő is van, gyűjtse össze az a lányokat és ta­nítsa őket. Azok lelkesedve jönnek. A jeligénk ez legyen : „Jól énekeljetek nagy örömmel“. Énekeljetek néki vígan gyönyörű szép új éneket! 3. Vallásos estélyeken és egyházi ünnepeken. Nem elég gyermekeinknek tudniok az énekeket, hanem be is kell mutatniok azokat a vallásos estélyeken és nagyobb ünnepeken a templomban is. A gyermekek lelkesültsége átragad a felnőttekre is. Én a gyermekek útján már két új éneket elsajátíttattam a gyülekezettel. Voltak a nénik közt, kiknek szeme ragyogott az örömtől. Egyszer eléne­keltük a „Lelkem nézz a Golgotára“ kezdetű nagypénteki éneket. Sokan nem tudtak ülve maradni; felálltak és.úgy lestek el minden szót, lelkűk valósággal megfürdött az ének szépségeiben. Az öregeknek, akik amiatt aggodal­maskodtak, hogy miként tanulják meg ők a sok új éneket, azt mondtam, hogy kevés az új dallamu ének s ezt a ke­veset könnyen megtanulják a gyermekektől otthon, meg itt a vallásos estélyeken, no meg a templomban. Mert én az ősztől fogva közvasárnapon is elénekeltetek a gyerme­kekkel egy-egy új éneket. Mindig a legszebbeket, hogy minél jobban megbarátkozzanak velük. Ahol dalárdák, énekkarok vannak, ott még könnyebben megy a dolog. Én azt hiszem, hogy ilyen módon 3—4 év múlva minden gyülekezetben bevezethetjük az új énekeskönyvet minden zökkenő nélkül. Isten adjon erre nékünk erőt és kegyelmet. ólé Sándor. (r* -................ ........ J KÖNYVISMERTETÉS 4 ........— .............................—.......... Jókai Mór élete és művei. Irta: Zsigmond Ferenc. Bethlen-könyvtár 8. szám. Bethlen Gábor irodalmi és nyomdai rt. kiadása, 1924. Zsigmond Ferenc, a debreceni ref. kollégium tanára e művében nehéz feladatra vállalkozott: összefoglalni 78 lapon mindazt, amit Jókainak életére és műveire vonat­kozólag legfontosabbnak tart. Nem volna olyan nehéz ez a feladat, ha Jókai költő lett volna: ebben az esetben ugyanis néhány sornyi idézet világot vethetne egész költői működésére. Minthogy azonban a szerző nem költőt, ha­nem regényírót akar ilyen szűkre szabott téren ismertetni, kénytelen volt az idézetről, erről a nagyszerű szemléltető eszközről lemondani és magát tisztán tartalmi kivonatokra korlátozni. Ez az eljárás könnyen fárasztóvá és unalmassá válhatnék, ha Jókai művei nem volnának olyan ismertek a nagy közönség körében; így azonban joggal elvárhatja a szerző, hogy a tartalmi kivonatok csontvázát az olvasók a maguk emlékeiből merítve töltsék ki hússal és vérrel. Természetesen, az idézeteket ezzel az eljárással sem lehet teljesen pótolni. A mű a bevezetésen kivűl négy fejezetre oszlik: I. Gyermek- és ifjúkor. II. A politikai elnyomatás kora. III. A kiegyezéstől a Jókai-jubileumig. IV. A pálya vége. Át­tekintés. A szerzőnek, mint a bevezetésből is kitűnik, főcélja nemcsak a tartalom — hanem a stílusbeli tárgyilagosság is. Talán ennek tulajdonítható, hogy különösen a mű ele­jén hangját kissé hidegnek érezzük hősével szemben. Mi­nél inkább haladunk azonban a mű vége felé, annál job­ban kiérezzük a sorok közül, hogy Zsigmond Jókait nem­csak ismeri, hanem szereti is. Legjobban pedig akkor melegedik át stílusa, amikor Jókai öreg korának keserű csalódásairól szól. Egy tekintetben azonban sehogysem váltja be vára­kozásainkat a szerző: nem ad kielégítő képet Jókai kálvi­­nizmusáról, pedig ezt annál inkább elvárhatnék tőle, mert a mű a Bethlen-könyvtárban jelent meg, annak a társu­

Next

/
Oldalképek
Tartalom