Dunántúli Protestáns Lap, 1925 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1925-01-18 / 3. szám

1925. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 11. oldal. latnak a kiadásában, amelynek célja „oly népszerű tudo­mányos és szépirodalmi művek kiadása, melyek a refor­mációnak a magyar nemzet szellemi és társadalmi életére gyakorolt hatását, mindezekben a kálvinista világnézet érvényesülését tárják az olvasó elé“; másik célja pedig: „a tudomány, az irodalom, a művészet minden ágának művelése, ezek mindegyikében a kálvinista szellem és világnézet érvényre juttatása“. A szerző maga is érzi, hogy tartozik ilyesmivel. Kiemeli például, hogy Jókai szülőháza az üldöztetések idején protestáns istentiszteleti hely volt. All. lapon megemlíti Jókai „józan kálvinista hitét“, má­sutt pedig elismeréssel szól Jókai feddhetetlen ifjúságáról: „tizenhét éves létére még nem látott kávéházat belülről, mint tizenkilenc éves patvarista még nem tudott dohá­nyozni, bort nem ivott volna egy világért, húsz éves korá­ban semmiféle kártyajátékhoz nem értett s asszonyt nem ismert mindaddig, míg meg nem házasodott“. Mindez na­gyon szép, de csak akkor igazolná Jókai kálvinizmusát, ha Zsigmond kimutatná, hogy Jókainak ez a viselkedése nem a kísértések hiányának, hanem hitbeli meggyőződésének a folyománya. A befejezésben Zsigmond még egyszer visszatér Jókai kálvinizmusára. Jókai „nem a dogmák embere volt, hanem — igen helyesen — a vallásos eszmék belső átélését tartotta fontosnak s a hitbeli türelmességet az igazi vallásosság alapjának“. Igaza van Zsigmondnak, nem a dogmák a fontosak, s minél nagyobb szellem valaki, annál több joga van arra, hogy a nagy közös lelki tapasztalatokat újonnan formulázza. Ennek azonban egy feltétele van, még pedig az, hogy az illetőnek legyenek ilyen lelki tapasztalatai. Zsigmond pedig ép’ ezeknek a kimutatásával marad adós; vagy talán nem talált ilyenekre? Idézi úgyan Jókainak egy kijelentését, amely szép bizonyítéka Jókai türeímességének. Igaz, hogy a türelmesség egyik konstitutiv jegye a kálvi­­nizmusnak, de tartalmát nem meríti ki, mert ha kimerítené, akkor kálvinistának kellene tartanunk a reformkor minden nagy emberét, köztük a buzgó katholikus Széchenyit is. Mindnyájunknak élénk emlékezetében él az a vita, amelyet a háború alatt dr. Ravasz László folytatott Ady Endrével az utóbbinak kálvinizmusa felől. Ady akkor körül­belül olyan forma érvekkel próbálta bizonyítani a maga kálvinizmusát, mint amilyenekre Zsigmond most Jókai kái­­vinizmusának bizonyítása céljából hivatkozik. Dr. Ravasz László ezeket az érveket nem fogadta el s megüzente Adynak, hogy „kálvinista az, aki az élő Isten felségjogaiért küzd“. Ugyanezt a mértéket kellene Jókaira is alkalmazni, ha nem tisztán történeti szempontból foglalkozunk vele. Azoknak a protestáns irodalomtörténetiróknak pedig, akik kisebb igényeket támasztanak Jókai kálvinizmusával szem­ben, az volna a feladatuk, hogy kimutassák Jókai átörökölt és ösztönös kálvinizmusának nyomait regényeiben és össze­­gyűjtsék azokat a protestáns vonatkozású motívumokat, amelyekről Zsigmond is említést tesz, de amelyeknek fel­sorolásával, valószínűleg helyszűke miatt, ez alkalommal adós maradt. Dr. Szabadi Béla. | VEGYESEK J — A Theológiai akadémián folyó colloquiumokat január 12—14-én Dr. Antal Géza püspök, és 15-én Czeglédy Sándor főiskolai gondnok urak hallgatták meg. — Jókai-ünnepély Komáromban. A komáromi ref. egyház folyó hó 10-én este tartotta első Jókai-ünnepélyét. Az ünnepi beszédet dr. Antal Géza dunántúli ref. püspök mondotta, ki főkép Jókainak Komáromban gyermek- s ifjú korában szerzett impresszióiról s ezeknek regényeiben lát­ható nyomairól szólott. Bemutatta Jókai komáromi szerel­mének, a korán elhunyt Asztalos Etelkának Jókai által festett arcképét, mely ma Asztalos Béla nyug. komárom­­megyei alispán birtokában van, s mint ereklye őriztetik. Fölemlítette, hogy Jókai adomázó és adomagyűjtő hajlamá­nak kifejlesztésére nagy befolyással volt „mentora“, Vály Ferenc, ki később is, pápai professzor korában szívesen fűszerezte előadásait egy-egy az életből vett adomával. Győry Elemér Jókai apróbb elbeszéléseiből adott elő két humoros elbeszélést, melyek egyike, a „Szatyor“ teljesen komáromi vonatkozású s a kollégium és egyház életéből van véve, Csizmadia Dániel és Édes Kálmán egy-egy szavalattal, Karsay Zsigmond szólóénekkel s a Református Ifjúsági Énekkar három énekszámmal tették változatossá a szépen sikerült ünnepélyt. — A Bethlen-nyomda rt. ügyvezető igazgatói tisz­tét dr. Kováts J. István nyug. államtitkár, budapesti theoí. akad. igazgatóval töltötték be. Dr. Kováts ismert agilitása bizonyára nagy lendületet ad a jövőre nézve oly fontos vállalatnak. — Református nap Nagyszentjánoson. Mányoky József nagyszentjánosi uradalmi főintéző összegyűjtötte az uradalom református vallású gazdatisztjeit és cselédségét, akiknek Czeglédy Sándor egyházkerületi belmissziói lelkész tartott istentiszteletet és előadást. Győrből a presbitérium és az egyháztagok közül 12-en voltak kint és mintegy 700.000 K értékű vallásos iratot adtak el. — Dr. Pálóczi Horváth Zoltán ügyvéd, Pestvár­megye tb. h. főügyésze, a Kálvin-szövetség egyik buzgó alapítója és munkása, ügyvédi gyakorlatát Budapest, IV., Molnár-utca 17., 1. 3. alatt újból megkezdte. — A magyaróvári reformátusokat december 28-án látogatta meg Czeglédy Sándor győri lelkész. Délelőtt és délután prédikált és délután előadást tartott. Az itteni reformátusok élénk részt vesznek az egyházi életben, t. i. Magyaróváron 3 év óta ág. h. evangélikus lelkész van, az gondozza a mi híveinket is. — A kaposvári református egyház két új harangot akar rendelni. E célra már 38 millió korona gyűlt össze. — A sárvári reformátusoknak karácsony másnapján urvacsoraosztással összekötött istentiszteletet tartott lie. Rácz Kálmán főgimnáziumi vallástanár az ág. h. ev. templomban. — Vetítettképes előadásban mutatták be január 13-án a győri Kálvin kulturházban Jézus életét. A képek a Doré-féle hires illusztrációk után készültek. A közönség a nagytermet teljesen megtöltötte. — A Pápán taníttató szülők megnyugtatására kö­zöljük, hogy járványos betegségben a főiskolában és a nőnevelőben eddig egy növendék sem betegedett meg. Tifuszbeteg a város belterületén egyáltalán nincs, vörheny­­eset kettő volt az egész városban. — A Főiskolai Könyvtár háborús gyűjteményét újabban Fazekas Mihály felsőörsi, Tapsonyi Sándor ászári lelkész és Szijj Elemér etei tanító úrak gyarapították érté­kes küldeményeikkel. A magyar történelem ügyét szolgálja az, aki a világháborúra vonatkozó okmányokat, naplókat, levelezéseket stb. itt helyezi el, ahol £ kutatók bármikor hozzáférhetnek. — A nyugati határszéleken az egyházilag Győrhöz tartozó Moson és Sopron vármegyékben 700 református él szétszórva, akiknek a lelki gondozása a mai körülmények között úgy szólván lehetetlen. — Lapunk jövő száma február 1-én jelenik meg és Jókai emlékezetének szenteljük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom