Dunántúli Protestáns Lap, 1924 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1924-12-21 / 52. szám
1924. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 151. oldal. sziói munka egy fontos gyakorlati szabályára: Egyházépitö és lelkeket megnyerő hatása csakis a rendszeresen és állandóan folyó munkának lehet. E folytonosság biztosítása nélkül a munka ahhoz a toronyhoz hasonlít, amelyet építője nem bírt befejezni. s E figyelmeztetésnek nem az a célja, hogy szükebb térre próbálja szorítani a lelkes kezdeményezéseket, hanem ellenkezőleg az, hogy hangoztassa a szélesebb és mélyebb alapvetés szükséges voltát. Az előkészület legyen arányban a megkezdett munka méreteivel. Szükséges egy lelki költségvetés felállítása minden kezdeményezés előtt. Rendelkezésre áll-e kellő fedezet, amely biztosítja, hogy ajnegkezdett munkát véghezvinni, illetve folytatását fenntartani bírom, mert hiszen a munkát kívánó szükség maga is folyton megújul. Ez a „fedezet“ lényegében erőforrásokat jelent. A legfőbb erőforrás számomra az élő Isten szeretetének teljes gazdagsága. Rendelkezésemre álí-e imádkozó hitem összekötő szálain át, oly mértékben, hogy munkám elvégzésére biztat ? Különben jobb semmit nem kezdeni. Ha oly munka előtt állok, amelyekhez segítő társakra van szükségem, vannak-e mellettem komoly és megbízható lelkek, akikre számíthatok, hogy nem hagyják cserben az én Uramat ? Különben inkább szükebb téren egyedül állok munkába. Ha bizonyos technikai felszerelésre van szükségem (olvasmányok, képek, hangszer, világítás stb.), készen van-e már ez legalább egy bizonyos időre, vagy van-e anyagi forrás mindezek beszerzésére — végső esetben kész vagyok-e a hiányok pótlására sajátomból áldozatot hozni ? Különben fel sem ébresztem az igényeket, melyeket utóbb nem tudnék kielégíteni, hanem dolgozom egyszerűbb keretek között, amint erőmtől telik. Adjon a kegyelem Ura sok olyan lelki munkást a református egyháznak, akik komolyan felteszik ezeket a kérdéseket és kedvező feleleteket tudnak reá adni. Akkor a munkánk nem lesz szégyenletes csonka torony, hanem hegyen tündöklő város az örök Isten dicsőségére. -Orczi B. Major János. Soltész Elemér protestáns tábori püspök beiktatása. Az első magyar protestáns tábori püspök beiktatása ünnepélyes keretek között, dec. 17-én történt a Ref. Egyetemes Konvent székházának nagytermében. Ott volt a Kormányzó Öfőméltósága, a kormány képviseletében Petri Pál dr. kultuszminiszteri államtitkár, továbbá vitéz Végh Kálmán dr. honvédelmi államtitkár. A honvédséget sok magasrangú tiszt képviselte. Az itthon levő ref. és ág. hitv. ev. püspökök teljes számban jelen voltak. Ott volt P. Zadravecz r. kath. tábori püspök is. Az elnöki emelvényen Ravasz László dunamelléki püspök és Soltész Elemér, az új tábori püspök ült. Velük szemben felállított karosszéken a Kormányzó Öfőméltósága foglalt helyet. . A Jövel Szent-Lélek Úristen eléneklése után Ravasz püspök imádkozott, majd Soltész Elemér az ő kezébe letette az esküt. Ravasz püspök tartotta a beiktató beszédet, melyből közöljük a következő részletet: Az Isten a prófétát fölhatalmazza, hogy az ö nevében és tekintélyével szóljon, mert Isten nem néma, Istennek mondanivalója van a világ számára, üzenete, parancsa, hivatása, atyai intelme, akár akarja meghallgatni, akár nem. Isten gondolatai és igéi transcendentális magasságban élnek és formálják a világot, bármi legyen annak a véleménye róla és aki Isten nevében szól, annak kezében van a hatalom, amit őseink a kulcsok hatalmának neveztek és amit ő mond, nem egyéni vélemény, az Isten döntését proklamálja ő. De honnan veszi a próféta ezt? Próféta nem lehet más, csak az, aki meghallja az Isten szavát. Isten elmondja azt, amit üdvösségünkre és életünkre szükségesnek talál. Ott van a szentirásban, a prófétát a hit teszi. Próféta csak az lehet, kiben legfájóbbá válik népének szelleme. Egy népet látni, amint vesztébe rohan, egy oly népet, kit mindennél jobban szeretünk a világon, ez a prófétai felelősség. Indulj a prófétai útra s kisérjen utadon a könyörülő, az irgalmas és a gyöngédlelkü Isten nagy szeretetének a megnyilatkozása. Négyszázéves magyar álom vált valóra és nemzeti hadseregünkben ő a mi fájdalmas szüretünk, szőlőskertünknek ő a gyümölcse. Egész más a magyar katona ma, mint bármikor volt. Ma minden katona egy hadsereg, egy zászlós tábor. A test nem pótolhatja a testek százait, de egy lélek százak lelke helyett imádkozhatik, akarhat és győzhet. Legyen ehben a magyar hadseregben a tiszta élet, az imádkozó élet, reszkessen benne a Zrínyi fényes álma, zokogjon benne a bujdosó kurucok kesergője és lüktessen benne a Petőfi piros vére,.mely megcsordulva is örök zengésű dallá válik. A beszéd után a kormányzó előtt levő imazsámolyra térdepelt az új püspök és a körülötte palástban és Luther-köpönyegben félköralakban álló kilenc püspök áldása következett. Egyenként tették fejére kezüket a püspökök s néhány tartalmas szóval áldást mondottak. A megható szertartás után Soltész Elemér, az új püspök mondotta el prédikációját. Textusa IJán 316 volt: „Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az Ö életét adta érettünk. Mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiáiért“. A keresztyén ember hitvallását, az igazi keresztyénséget fejtegette, Jézus életét hozta például. Néró eleven fáklyáit, a cirkuszok mártírjait, a gályarabságban is hitvalló keresztyéneket, a hazájukból kiüldözött hugenottákat említette s végeredményben arra a következtetésre jutott, hogy elsősorban a katona, de minden jó magyar ember, mindenki, minden foglalkozási ágbeli jó keresztyén az életét áldozza fel a Hitért s a Hazáért. Az egyszerűségében impozáns és megkapó ünnepség a Himnusz eléneklésével ért véget. Szeretettel és nagy reménységgel üdvözöljük a tábori püspök urat és munkájára Isten bőséges áldását kérjük. — A kollégiumi Konfirmált Ifjak Egyesülete dec. 13-án a főiskolai köztartás helyiségében szépen sikerült szeretetvendégséget rendezett. Előadást „A mi szabadságunkéról dr. Szabadi Béla tanár, bibliamagyarázatot lie. Rácz Kálmán tanárelnök tartott.
