Dunántúli Protestáns Lap, 1924 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1924-12-21 / 52. szám
152. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1924. Külföldi szemle. A Presbiteri Világszövetség hivatalos lapjában, a Quarterly Registerben Dr. Beach, aki a nyáron Pápán is megfordult, beszámol azokról a tapasztalatairól, melyeket az európai protestáns egyházak körében szerzett. Nagy elismeréssel emlékezik meg a magyar ref. egyházban mutatkozó új élet jeleiről is s ezek alapján, kissé elhamarkodott általánosítással, egyházunkat újjászületett egyháznak nevezi. Dr. Beach Erdélyben is járt és ott tanulmányozta a vallási kisebbségek helyzetét. Erre vonatkozó jelentését megküldte a román kormánynak is, hogy az legkésőbb okt. 15-ig tegye meg rá észrevételeit. Ennek megtörténtével Dr. Beach nyilvánosságra fogja hozni e téren tett tapasztalatait. El lehetünk rá készülve, hogy a román kormány mindent el fog követni a magyarság sérelmeinek eltussolására. Mint a napi lapokból tudjuk, Svájcban máris közzétették a románok Dr. Beach-nek egy általuk koholt nyilatkozatát, amely szerint Beach a magyarság helyzetét Erdélyben teljesen kielégítőnek találta. Ilyen mesterkedésekkel azonban csak ideig-óráig lghet sikert elérni. Az említett nyilatkozatról is csakhamar kiderült, hogy koholmány. Hogy az igazság végül mégis csak utat tör magának, ezt bizonyítja az Evangelical Christendom-nak, az Evangéliumi Szövetség lapjának egy hire, melyben a baptisták európai megbízottja panaszkodik arról a sokféle formában megnyilatkozó üldözésről, amelynek a baptisták Romániában ki vannak téve. A románok a baptisták gyüléshelyeit önkényesen bezárják; a prédikátorokat és a hívőket letartóztatják és megbírságolják; a gyülekezeteket erőszakkal szétoszlatják és a gyülekezeti tagokat csendőrökkel megveretik; az istentisztelet közben használatos könyveket elkobozzák és megégetik, a baptista házasságok anyakönyvbe való bevezetését elutasítják ésazimaházépitési engedélyeket megtagadják. A közlemény azzal végződik, hogy a polgári és vallásszabadságot biztosítani kell Romániában, különben ez az ország elveszti hitelét a világ szemében. Diákleányok a gyárban. « Az angol és amerikai protestánsok körében évrőlévre erősödik az a meggyőződés, hogy a keresztyénség nemcsak az egyéni, hanem a társadalmi és nemzetközi élet irányítására is hivatva van. Ez magyarázza meg azt az érdeklődést, amellyel az említett országok fiai a munkáskérdést tanulmányozzák, még pedig lehetőleg közvetlen tapasztalatok alapján. Érdekes kísérletei tett ezen a téren 16 amerikai diákleány a chicagói Keresztyén Ifjúsági Egyesület irányítása mellett. Hogy a munkásnők helyzetéről közvetlen tapasztalatokat szerezzenek, az elmúlt nyáron különböző gyárakban és iparvállalatokban munkába álltak, még pedig oly formában, hogy nem árulták el, hogy ők diákleányok. Tapasztalataikat azután egy jelentésben foglalták össze, melyben nemcsak a kereseti lehetőségekről számoltak be, hanem kitértek arra a kérdésre is, hogy egyes munkaadók mennyiben védik alkalmazottaik testi épségét és egészségét. — Hát vájjon nálunk, Magyarországon, mi történik ezen a téren ? „Szociálpolitikai törvényhozásunk — állapítja meg napjainknak egy konzervatív történetirója — elmaradt még, de még sokkal hátrább van szociálpolitikai gondolkodásunk, melynek kifejlődését az ipari munkásságnak csak nemrég tapasztalt hatalmi gőgje és terrorja akadályozza. De a szociálpolitiká, az emberi munkának nemcsak megfizetése, de megbecsülése is, előbbutóbb éppúgy hozzá fog tartozni az európai gondolatkincshez, mint például az általános iskoláztatás; Magyarországra bevonulása és kiterjedt megvalósítása inkább csak az idő kérdése.“ Egy japán író nyílt levele az amerikai misszionáriusokhoz. A legújabb amerikai bevándorlási törvény Japánban nagy elkeseredést szült. Ennek az érzelemnek megnyilvánulása az a nyílt levél, melyet egy japán iró, aki mär negyven év óta keresztyén, intézett a hazájában működő amerikai hittérítőkhöz. Hálával emlékezik meg ezek eddigi munkásságáról, azután felszólítja őket, hogy térjenek vissza minél előbb hazájukba, mert ott nagyobb szükség van rájuk. „Miközben ugyanis — mondja a japán iró — másnak a kertjében gyomlálgattatok, azalatt otthon a magatok kertjét felverte a gyom.“ — Gondolkoztunk-e már azon, hogy vájjon a magyar köz- és magánélet látása erősítené-e a keresztyénség hitelét keleti testvéreink szemében ? Egyházépítő munka a győri református egyházközségben. Nagytiszteletü Szerkesztő Úr! Felhívásának, hogy a győri református egyházközségben folyó építő munkát ismertessem, készséggel és örömmel teszek eleget, mert ezzel a közös és szent ügynek: a vallásos élet mélyítésére irányuló törekvésnek is a szolgálatába állok. Példaadó bizonyítékát fogom adni annak, hogy amely egyházközség egyházi és világi funkcionáriusai, tehát lelkész, tantestület és presbitérium harmonikusan együttérezve munkálkodik közre, ott a lelkek és a szivek összekapcsolódnak, a híveket nem kell a templomba hívogatni, hogy imádkozzanak és áldozatkészségüknek is tanujelét fogják adni. A győri református egyházközség bár alig 3000 lelket számlál, bensőségteljes egyházi és kulturális életet él, amelynek messze kiható hatása abban nyilvánul meg a legbeszédesebben, hogy istenitiszteleteinket, vallásos, de főként a kálvini szellemtől áthatott kulturális előadásainkat más vallásuak is nagy számban látogatják. A kommunizmus alatt, a Tnegfélemült polgárság, a polgári társadalom tanácstalanul állott és várt itten Győrött is, épen úgy, mint máshol s amikor az egyházi, a hitéletet meg akarták bénítani az úgynevezett népbiztosok, az egyházi vagyon elkommunizálásával, az egész országban a győri református egyházközség presbitériuma volt az első, amely bátran szembeállott ezzel a törekvéssel, felhívást intézvén a református hívőkhöz, hogy áldozatkészségükkel biztosítsák az egyház szükségleteit. A hivó szó fölrázta a megfélemlített embereket s a kálvinistákat csakhamar követték sorrend szerint a zsidók, a katholikusok és az evangélikusok. Minden egyházba lüktető eleven életet vitt a kálvinista bátorság Győrött. És a győri ref. egyházban, a kommunizmus alatt megnyilvánult gyönyörű áldozatkészség volt a fundamentuma a most folyó egyházépítő munkának. Az 1924. évi egyházi életre viszatekintve, jóleső érzéssel állapítjuk meg, hogy a hívek példaadó áldozatkészsége nemcsak a hónapról-hónapra fokozatosan emelkedő kiadásokra nyújtott elegendő fedezetet, de az újvárosi iskolánkban új tantermet is építhettünk, a szabadhegyi iskolánkat' valamint a lelkészlakot pedig teljesen renoválhattuk. Templomunk tavaszi tatarozására a szükséges, húsz millión
