Dunántúli Protestáns Lap, 1924 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1924-12-21 / 52. szám

Harmincötödik évfolyam.

52. szám.

Pápa, 1924 december 21.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

.................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ..........................-..................

...............................—............................ FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. .............................................................

FELELŐS SZERKESZTŐ: PONÜRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- Jfc FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. «tS a TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK. a

Immanuél.

Mikor jézus Krisztusnak az immanuél elnevezést adják, azaz Isten mi velünk, bizonyos hogy ebben határozottan benne foglaltatik, hogy isten azelőtt is közeledett az ő népéhez és belső érintkezést tartott fenn vele, de ez semmi ehhez a második megnyilvánuláshoz képest. Mert itt valami új és rendkívüli dologról van szó, amit azelőtt sohase láttak, se nem hallottak. Az Immanuél szó tehát nagyobb fenséget hordoz magában, mint minden alak, minden árnyék, minden ceremónia, minden bizonyságtevés és kezesség és általában mindaz, amiben Isten bizonyságot adott az ő jelenlétéről: mindez kis jelentőségű, ha Összehasonlítjuk Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban történt megjelenésével. Tehát kétségtelen, hogy a próféta ugyanazt mondotta, amit Pál apostol más szavakkal; hogy t. i. Jézus Krisztus a testben megjelent Isten. Nagy titoknak nevezi ezt, mikor az egyház tisztéről beszél és azt mondja, hogy ezért az evangélium hirdetése felülmúl minden emberi értelmet. Hogyan ? — mondja — Mi dolog az, hogy teremtmény szája által hirdettetik Istennek ez a csodálatos titka, hogy t. i. Isten megjelent testben ? A megváltó * személyében először a világot teremtő Istent látjuk, aki előtt minden térdnek meg kel! hajolnia: és mégis látjuk a saját természetünket is, látunk halandó testet, amelyik halandó volt a mi gyengeségeinkkel együtt. Jézus Krisztus személyében szemléljük egyrészről Istent, s azután saját magunkat, minthogy Isten egy lett az emberekkel. íme ezt akarta mondani Ézaiás próféta. És Pál apostol egy más helyen folytatja, mondván, hogy Isten a Krisztusban megbékéltette a világot önmagával: mintha azt mondta volna, hogy a törvény szavai nem maradtak üresek. Nyilvánvalóvá lett, hogy Isten nem csalta meg az ő népét sem az áldozatokkal, sem a mosakodásokkal, sem a szentélyekkel, sem a frigyládával, sem az oltárral, amelyeket előirt. Isten tehát jelen volt, de csak azért, hogy ápolja a nép reménységét egész addig, mig be nem tölti, amit ígért. Ámde más módon jelent meg a Jézus Krisztusban, hogy megbékéltesse a világot önmagával, amit azelőtt sohase láttak, sohase ismertek. Ezért mondja harmadszor egy más helyen, hogy az Istenség teljessége testileg lakozott a Jézus Krisztusban. Ezzel a i szóval megkülönbözteti Istennek az emberek előtt való j ezt a megnyilvánulását minden fajta formától, amelyek a törvény alatt és a prófétáknál láthatók. Isten tehát egészen egybekapcsolódott az emberekkel és magához gyűjtötte őket minden időből Ígéreteinél fogva, amelyeket tett, de mégsem jelent meg az istenségnek ez a teljessége, azaz isten nen| mutatta ineg magát teljesen, az atyáknak csak részletekben adta az ő jelenlétének megízlelését. Egyetlen fiának személyé- I ben azonban a maga teljességében kijelentette magát ; úgy, hogy mi mindent a mi Urunk Jézus Krisztustól ! remélhetünk és mi nem tévelygünk többé erre, vagy j arra, és nem vagyunk bizonytalanságban, hogy azt mondjuk: az Isten még többet fog nekünk adni. Mindenünk van. És hozzátehetjük: testileg. A mi Urunk Jézus Krisztusban az Istent ölelhetjük át, aki minket teremtett és formált. Nem úgy, hogy az ő lényegé bele volna zárva a mi Utunk Jézus Krisztus testébe, de az a megbecsülhetetlen jó van itt kifejezve, amit : Isten velünk tett, mikor tetszett neki alászállani, hogy egyesüljön velünk az ő fiának személyében, hogy mi mindnyájan egyek legyünk, amint János evangéliumának XVII. fejezetében az Ur mondotta.

Kálvinnak Máté ev /.: 23- ról tartott beszédéből.

Magyar Karácsony.

Az adventi napok sejtelmes várakozása megihleti az egész világot. Mindenütt, ahol Krisztus nevét ismerik és vallják az emberek, legalább karácsonykor egy pillanatra átalakul ez a világ a szeretet isteni országává. Mindenki érzi ösztönszerüleg, milyen drága ajándék az, amit Isten küldött számunkra. Rövid időre elhalkul az élet forgatagának zúgó viharja. Az ember önmagába néz és meglátja szent félelemmel: mivé kellene lennie, hogy mit kíván tőle Isten a Jézus Krisztusban.

Mi magyarok is várva várjuk karácsonyt, mert nekünk másokénál százszorta nehezebb a helyzetünk. Ha szétnézünk e világban, érezzük a költő szavainak mélységes igazságát: ezen a földön kivül nincsen számunkra hely. Olyan egyedül vagyunk, testvértelenek, árvák. És idehaza meg olyan sok a bajunk : pártos-