Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-05-20 / 20. szám
78. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1923. pedig kétségtelen, hogy azért küldte Fagel Bécsbe Hopot, mert H. B. a magyarok iránti rokonszenve miatt nem volt kedves a bécsi udvar előtt. Szükség volt tehát egy másik diplomatára is, hogy az ügyeket kellően lehessen lebonyolítani. Az egész dologban pedig ez a lényeges, hisz a rendes követ is kapott állása elfoglalásakor is s azután is utasításokat bizonyos kérdésekben. Ami pedig azt illeti, hogy Hamel Bruyninx mellett máskor is találkozunk „rendkívüli követekkel“ s ezzel kapcsolatban azt veti szememre, hogy nem olvastam el Müller általam idézett munkáját, arra csak azt felelem, hogy el is olvastam, tudok is arról, amit illusztris bírálóm is észrevett volna, ha elolvasta volna magántanári dolgozatom 16. o. és a holland történelmi társulat kiadásában a gályarabokról megjelent forrástanulmányom 22. és 23. oldalát, hol közöltem is azt, hogy nemcsak H. B-et, hanem Heemskerket is megbízzák a Rendek intervencióval. Hogy pedig Hamel Bruyninx 1693-ban (ahogy én állítom), vagy pedig 1691-ben (ahogy illusztris bírálóm állítja) halt-e meg, azt egyelőre eldöntetlen kérdésnek tartom. Nekem nincsenek kezeim között azok a forrásmunkák ma, melyek ezzel a rokonszenves diplomatával foglalkoznak s így nem tudom megállapítani, hogyan áll a dolog s birálóm nem közli forrását. Hamel Bruyninx élettörténetével eddig alaposan senki sem foglalkozott s így sok téves adat keringhet felőle. Én magántanári dolgozatomban (17. o.), amikor kezeim között voltak az adatok, így Írtam s onnan vettem át újból. Ha pedig nem emlékezem arról, hogy Hop 1689 óta 1698-ig nem volt Bécsben s így azt olvasta ki illusztris birálóm cikkemből, hogy én azt írtam volna, hogy ő mindezideig Bécsben volt — arra csak az a válaszom, hogy én ezt sem ismertem, hanem azt, hogy „Fagel . . . egy másik követet küldött mellé társul, így lett Hop Jakab H. B. követtársa s előbb együttesen vezették az ügyeket, majd H. B.-nek pár évvel később (1693) bekövetkezett halála után egyedül lett a bécsi követség feje“. Ez ugyanis megfelel a tényeknek, mert 1688—89-ig együttesen intézték a bécsi ügyeket, H. B. halála után pedig ő lett a „bécsi követség feje“. Azt mindenesetre utólag sajnálom, ha ez a mondatom nem látszik eléggé világosnak, legalább is azok előtt, akik olyan körülményesen nem ismerik, de azt szememre vetni, amiről nem Írtam, nem lehet. Előttem csak az a cél lebeghetett, hogy Hop élettörténetéből feljegyezzek annyit, amennyi intervenciójának megértésében okvetlen szükséges, amiben tartottam magam Acquoy-Pijper által felállított szabályhoz, aki a rendelkezésre álló tények közlésében a fontosak kiválogatására int. Az pedig Hop 1698-ban megkezdődő intervenciójára nem tartozik, hogy előbb hol-merre járt, elég, ha utalok arra, hogy nem volt új ember Bécsben. Hisz’ ezzel a joggal Colierről (kit illusztris birálóm úgy látszik Japikse nyomán Colyernek ir, amit csak azért jegyzek meg, hogy fel ne tűnjön), sőt Lord Pagetről is Írhattam volna sok mindent, hogy hol-merre jártak a karloviczi béketárgyalás előtt, de hát ez nem tartozott a kérdéshez, mert cikket és nem könyvet Írtam. Azt is kifogásolja illusztris bírálom, hogy az 5. lapon azt irom, hogy a Rendeknek „alig lehetett“ kezükben Hop nov. 19-iki levele ugyanazon hó 28-án, holott — úgymond — ha megnézem a Rendekhez küldött levelet egy másik kötegben, ott megtalálom, hogy bizony az tényleg nem volt ott. Erre csak az a i teljes tisztelettel nyilvánított megjegyzésem, hogy ahogyan cikkemben is jeleztem, azt nem néztem meg, s annál inkább örülök neki, hogy mégis eltaláltam az igazságot. Nem néztem meg különben azért, mert azt olvastam erről a levélkötegről, hogy nem teljes, hanem az általam használt kötet a legteljesebb gyűjtemény. Azt ugyanis minden további kutatás nélkül meg tudtam állapítani, hogy ennyi idő alatt e jelentés nem fekhetett a Rendek előtt, mert ismertem a holland diplomáciai apparátust már más kutatásaimból is. Egyben — úgy látszik — el kell azonban ismernem illusztris birálóm megjegyzésének igazságát s ez az, hogy Fagel Henrik griffier helyett Fagel Ferencet kellett volna írnom, de ezen a lapsuson, aki tudja, hogy a Fagel-család egy évszázadnál hosszabb ideig volt a hivatal birtokában s a Henrik, Ferenc és Gáspár név elég gyakori volt e családban, nem ütközik meg. Azonban így sem tudom, hogy nem forog-e fenn birálóm részéről valami tévedés, mert ekkortájt már tudvalevőleg két griffier volt. A lényeg különben az, hogy a griffierhez és nem a raadpensionarishoz intézte Hop e jelentést, amit elég fontos volt megkülönböztetnem s amit meg is tettem. Hogy pedig Henrik öccse avagy idősebb féltestvére volt-e Gáspárnak, azt újabb adataim hiányában (birálóm itt sem közli a forrást) szintén nem tudom eldönteni. Én eddig úgy tudtam, hogy öccse volt s csodálkozom azon, hogy Gáspár egyik levelében testvéreiről s nem féltestvéreiről fesz említést s a kiadó, dr. Japikse sem mondja, hogy Henrik féltestvére volt Gáspárnak, holott a köztük fennálló rokoni viszonyról szól. (Brieven aan Johan de Witt, II., 517.) Miklós Ödön. Megjegyzések a válaszra. Múltkori rövid ismertetésemben szándékosan szorítkoztam csak ténybeli s nem felfogásbeli kérdések rektifikálására, nemcsak azért, mert a ténybeli tévedések helyreigazítását a történeti igazság iránt tartozó kötelességemnek éreztem, hanem azért is, mert ezek könnyen demostrálhatók, míg a felfogásbeli tévedések cáfolása úgy szólván kikerülhetetlenül maga után vonja a válaszok és viszonválaszoknak egész sorát. Éppen azért most is csak a legszorosabban vett ténybeli tévedések bebizonyítására szorítkozom s a válasz egyéb részeire már csak a lap terjedelmére való tekintettel sem óhajtok kitérni. í. Nem foglalkozom annak a kérdésnek eldöntésével, hogy H. Br. 1669 óta, vagy 1670 óta volt-e bécsi követ. Utasítása 1669 julius 26-án kelt, de mivel utasítása értelmében előbb a német udvarokat kellett bejárnia s főkép Lotharingen és Pfalz között közvetítnie, csak l1/* év múlva jutott Bécsbe. Miklós Ödön azt írja, hogy 1669 óta volt ott követ. Már most, hogy a lelkész megválasztása napjától lelkésze-e gyülekezetének, vagy attól a naptól, mikor állásába beiktatják s azt elfoglalja, s éppen így, hogy egy követ megbízatása napjától vagy csak attól az időponttól képviseli-e államát, amikor állását megbízólevele átnyujtásával elfoglalta, — ezt a kérdést itt nem óhajtom tovább fejtegetni. A szabatosság minden esetre kívánatossá teszi, hogy ilyen esetekben, mikor kiküldés és tényleges székhelyfoglalás közt l1/* év telik el, ne csak az előbbit, de az utóbbit is megemlítsük. 2. Hamel Bruininx halála. Mikor a levéltári kutatás fárasztó s időrabló voltára céloztam, H. Br. halála pontos idejének kérdése lebegett szemem előtt, mert
