Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-12-09 / 49. szám
58, oldal. BELMISSZIÓ. 1923. írni azt az egyoldalú és merev álláspontot, mely a vallásos esték céljául kizárólag „a hit dolgaiban való oktatást“ tűzi ki. (Kálvinista Szemle, 1923., 16. sz.) Ez sokkal kizárólagosabban a bibliakörök feladata. A nemesen szórakoztató szavalati darabok, amelyeket iskolás gyermekek, vagy felnőtt fiuk és leányok adhatnak elő, nem okoznak nagy gondot a rendezőnek, különösen ha a lelkészt a tanítók is támogatják. Tompa, Arany, Petőfi, stb. költeményei, az újabb versirodalom, elbeszélésekre a Koszorú-füzetek, az e tekintetben újabban bőséges anyagot adó traktátus irodalom gazdag forrást képeznek. Csak úgy hamarjában hadd említsem fel még: báró Podmaniczky Pál : Megnyílt szemek c. elbeszéléseit, Lágerlöf Zelma: Krisztus-legendák és Förster: Az élet művészete, Élet és jellem c. munkáit. Nagyon jó megszerezni és áttanulmányozni dr. Imre Lajos: A falu művelődése c. munkáját is. Eddig azt tapasztaltam, hogy a legtöbb gondot okoz az előadások tárgyának megválasztása, amit pedig nem lehet elmellőzni. A közvetlen előadás mindig mélyebb hatású, mint a leloívasás. A szépirodalmi jellegű, inkább gyönyörködtető természetű felolvasást tehát egy-két szavalat után követheti egy rövid előadás, amelynek tárgyául rendkívül gazdag anyag kínálkozik. így pl. a szentirás egyes könyveinek íróiról, tartalmukról, a prófétákról, az apostolokról, Jézus korának történeti, archeológiái visszonyairól, a Heidelbergi Kátéról, a II. Helvét Hitvallásról, az énekeskönyyről, a kiválóbb énekszerzőkről, egyházunk történetéből, a hithősökről, a belmisszió hőseiről, egyes ágairól, Dalhoff—Csizmadia: A keresztyén szeretet munkái c. mű alapján, a hazai történelemből, Íróinkról, kiváló nők életéről. Mindezekhez járuljon hozzá a gyülekezet története, egyházi életünk jelenének ismertetése, a bajok és remények, nem negatív, de pozitív módon kifejtése annak, hogy mit jelent reformátusnak lenni, miért vagyunk azok, milyen a rni egyházunk szervezete, mik az egyházíagok jogai és kötelességei, a közös egyházi intézmények, pl. a pápai főiskola története Kis Ernő idevégó műve alapján. Azután a szegényügy, az iszákosság és erkölcstelenség elleni küzdelem, a vasárnap megszentelésének kérdése, a gyógypedagógia kérdései. Egyes helyeken nagyon bevált az is, hogy a környékbeli lelkészek felváltva egymás gyülekezetében összejönnek és ketten-hárman is szerepelnek egy estén. A bibüamagyarázaiokhoz alkalmas kiinduló pontot kap minden lelkész a vasárnapi iskolái leckében is, majd később a bibliaköri vezérfonalban is. Örömmel közlünk előadásokat, vagy előadás-vázlatokat is, különösen ha lelkésztársaink nem sajnálnak egy iev.lapot és megírják, hogy milyen kérdések kidolgozását szeretnék. Egyik helyen — úgy hallom — ismertetik ide vonatkozó cikkeink alapján a bibliakörök történetét. Szívesen közölnénk pl. e célra az egyes belmissziói munkaágak ismertetését is, még mielőtt rájuk kerülne a sor a behatóbb ismertetés kapcsán. Ellenvetések a bibliakörökkel szemben. Ha bibliakörökről van szó, a leggyakrabban találkozunk azzal az ellenvetéssel, hogy ez idegen találmány, nekünk nem való, a magyar embernek nem kell a biblia. Nem akarok visszaélni a helyzette.1 s így nem. időzöm sokat ennél az ellenvetésnél. Elvégre az egész keresztyénség s protestáns és közelebbről kálvinista tipusa is „idegen taláimány“ — térjünk tehát vissza a fehér ló áldozáshoz! Úgy tudom, hogy a pipától kezdve fölfelé minden idegen találmány előtt nyitva állott a magyar ember élete s ma már a párisi buja operett nótákra se mondja, hogy „nem nekünk való“. Nem, ez tréfa. Bűnös és meggondolatlan tréfa. Az Isten a magyarnak is kijelentette magát a Jézus Krisztusban. Az Isten a magyarnak is adta a Szentirást. Ha nem így volna, akkor megbocsáthatJan vétket követett volna el Károli Gáspár, kiátkozni való hazaárulók volnának a magyar reformátorok, igaza volna a római egyház csatlósainak, hogy a magyar lelket mi öljük meg a mi bibliánkkal. Nem és ezerszer nem. Jöjjön bár ezer elfogult áltörténész, mi a rideg tényeken állva hirdetjük, hogy amiképen a magyart és a magyar hazát ezer év előtt a keresztyénség tette életképessé, épen úgy a keresztyénség, az újra feltárt, az eredeti alapokra visszaállított keresztyénség mentette meg a halál karjaiból a magyar lelket, a magyar szivei, a magyar nyelvet és a magyar hazát. Ha az evangéliumot nem ismerte volna meg ez a nemzet, ha a zsoltárok lelke nem itatta volna át vérét, akkor ma már csak a történeítudósok tudnának róla. Nem kell a biblia? Az baj. Ez a baj. Ezen keli segíteni. Segíteni azért, hogy a magyar nép ismét erős és honmentő lehessen. Addig tudott csak honmentö lenni, míg kellett neki a bibiia, mikor még a csatamezőn is azt olvasta. Addig volt lelke: erős és nagy. Nem kell a biblia? Hát elveteti minket az Isten, hát a magyari alábbvaiónak teremtette, mint az angolt, a hollandust, vagy a németet. Hát nekünk nem adott lelket ? S a mi lelkűnknek nem adott táplálékot? Minket arra ítélt, hogy reménytelenül, hitetlenül, bambán éijük le életünket és ne szolgáljuk az ő dicsőségét? A magyar nemzet nem tartozik bele az Isten gyermekeinek családjába? Hozzá nem beszél az Atya, veie haragban van ? Nekünk nincsenek lelki szükségleteink, vágyaink, aspirációink, eszményeink? Vagy ha vannak, hát reménytelenül, kielégítetlenül, szomjan és éhen epedjünk miattuk? Halálra Ítéli a magyar nemzetet, aki ezt hirdeti. Vagy talán a biblia kör ellen van kifogás. Talán ez a forma nem felel meg a magyar léleknek? Honnan tudjuk azt? Kipróbáhuk? Ha együtt nem szeret bibliát tanulmányozni az a nemzet, amely az összes népek között a legszociábilisabb, akkor talán külön, egyedül, a magányban végzi el azt ? Heiyes. De . . . Először is, aki maga szereti tanulmányozni a bibliát, az mindig szereti azt a társaságot, ahcvl a Szentirással foglalkoznak, épúgy, mint ahogy az, aki jól érzi magát a
