Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1923-12-09 / 49. szám

1923.

BEL MISSZIÓ.

59. oldal.

bibliakörben, elöbb-utóbb személyes bibliaolvasóvá válik. Azután ez épúgy hangzik, mint mikor azt mondják az emberek, hogy ők azért nem járnak a gyülekezetbe, mert odahaza is tudnak imádkozni, ami azt jelenti, hogy nem tudnak, nem is szoktak, fogalmuk sincs arról, hogy mi az imádság. Csak felteszik, hogy tudnának — ha akarnának. Ha ez volna a magyar természet, akkor a templomot is bezárhatnánk, amire bizony némely helyen van ok, csakhogy ez nem azt jelenti, hogy a magyar embernek nem való a biblia. De aki csak a formát kifogásolja, az nem is állítja ezt. Nos hát akkor tessék más formát ajánlani, mást kipróbálni, hiszen nem ez a fontos, hanem az, hogy a magyar embernek odaadjuk, ami neki való, a Szentirást. Adjuk oda úgy, ahogy lehet. Ez a forma azonban a keresztyénség kezdetétől fogva kipróbált forma. Ez jónak bizonyult mindenütt, a magyar földön is. Addig míg valaki jobbat nem ajánl, nem dobhatjuk eb Addig míg nincs új ruhám, nem dobom el az egyetlen régit. Addig míg nincs diszmagyarom, jó nekem az angol nadrág is. Azt is mondhatná valaki, ott van a templom, a prédikáció, ha valaki akarja olvasni a bibliát, ott is kaphat erre ösztönzéseket. Igaz. De a lelkipásztor nem elégedhetik meg azzal, hogy ha valaki akarja. Neki célja van, az, hogy mindenekben munkás erő legyen az evangélium. A templomi igehirdetés csak egyik eszköz erre, a legfontosabb, a királyi eszköz, de nem azonos a céllal. Egyébként itt egyrészt arról van szó, hogy épen azokat mélyítsük el, neveljük bibliaolvasóvá, tegyük alkalmassá munkás gyülekezeti életre, akik a templomi igehirdetés hatása alatt nagyobb fogékonysággal bírnak, másrészt pedig, hogy azokat nyerjük meg az ige által, akik valami okból idegenkednek a templomtól, de az ilyen közvetlenebb jellegű megbeszélések vonzóbbak volnának számukra. így exíenzív és intenzív munkát is végzünk egyúttal. Kapcsolódást teremtünk templom és gyakorlati élet között, valamint a közönyösek és a buzgóbbak között. Megélénkül a templom környéke, aminek meg lesz a hatása a templomokra is. A bibliakör a leghatásosabb eszköznek fog bizonyulni arra, hogy jó templomlátogató híveket neveljünk. De tudatában kell lennünk annak, hogy a cél mégis az evangélium hirdetése úgy, ahogy lehet, minden úton, minden alkalommal. S mivel mi az evangélium hirdetésére vállalkoztunk, evangelizáió munkára hivattattunk el, minden eszközt megragadunk arra, hogy célunkat szolgáljuk. Minél több alkalmat és eszközt az evangélium terjesztésére! — ez legyen a magyar református lelkipásztor mindennapi imádsága.

A másik sokkal komolyabb ellenvetés, mert ez már magát, a munka lehetőségeit veszi figyelembe az, hogy nincs elegendő ember egy bibliakör megindítására. Ez az ellenvetés magától értetődő. Akkora a hitetlenség és a közöny, oly annyira elszoktak az emberek a szentirás olvasásától és attól, hogy a vallás

többet kíván, mint a vasárnapi prédikáció meghallgatása, hogy a legtöbb helyen nem igen számíthatunk tömegekre. Ez a körülmény ejtsen gondolkozóba minket. Az a rettentő helyzet, hogy a szentirás tanulmányozására a református egyházban nem akadnak emberek, mégjobban megerősíthet bennünket abban a meggyőződésünkben, hogy ütött az utolsó óra, tenni kell valamit. Majdnem mindenütt kívánatos ezért, hogy a bibliakör megindítását alapos előkészítés előzze meg. Adventi, istenitiszteletek alatt, vagy vallásos estéken, vagy külön e célra meghirdetett összejöveteleken szóljunk arról, hogy mi nekünk a biblia, hogy őseink, hogy olvasták, tanulmányozták, terjesztették a szentirást, hogy református keresztyénnek lenni annyit jelent, mint bibliaolvasó egyháztagnak lenni. Tartsunk előadásokat a bibliáról, arról, hogy mi van abban és micsoda haszna van a bibliatanulmányozásnak. E sorok írója, mielőtt bibliaköri munkát kezdett volna, hét előkészítő előadást tartott olyan közönségnek, amely az első összejövetelen egyhangúan kimondotta, hogy akar ugyan valamit, de ez a valami nem bibliakör. Az előadások tárgyai a következők: 1. Mi van a bibliában? (Az Isten kijelentése és az Ö beszéde mi hozzánk, a mi rendeltetésünk.) 2. Mi van az ótestamentumban ? (Előkészíti az Úr az Ő egyszülöttjének elküldését.) 3, Jézus életének külső képe, az első benyomások.) A szinoptikusok.) 4. A Szentlélek munkája, a kér. hit hódítása a világban és reménysége. (Apostolok cselekedetei és Jelenések könyve.) 5. A kér. élet belső fejlődése. (A levelek.) 6. A kialakult kér. hit milyennek látja Jézus Krisztust, az Urat? (János evangéliuma.) 7. Miért és hogyan olvassuk ma a bibliát ? — Mindegyik előadást éneklés után rövid és a témához alkalmazott lelkesítő bibiiamagyarázat zárta be. S a hetedik összejövetelen a résztvevők, akiknek száma fokozatosan gyarapodott, mminden rábeszélés nélkül, mint valami természetest, elhatározták, hogy megkezdik Márk evangéliumának tanulmányozását. És a kedv nem lohadt le. Azóta mór áttanulmányozták az Apostolok cselekedeteit, a leveleket s most a zsoltárokban mélyedtek el, közben rajokat is bocsátottak ki magukból, amelyekben meg más könyveket tanulmányoznak. Az előkészítéshez hozzátartozik még a személyes érintkezés azokkal, akiktől reméljük, hogy látogatói lennének a körnek. De vannak-e hát ilyenek? Avagy teljesen eredménytelen volt a mi igehirdetésünk? Nem tudom ezt elfogadni. Bizonyos, hogy néhány lélekben termett gyümölcsöket. Az Isten nem hagyja el a maga igéjét. Fel kell tehát fedezni azokat a lelkeket, amelyekben termő talajra talált az ige, hogy elősegíthessük annak növekedését. Azután utalok arra, amit az összetört lelkekről mondottam. Alig van község, ahol ne akadna ilyen egy-kettő. Ezeken kívül vannak még természet szerint megértő és jóindulatú emberek is, akiket könnyebben meg lehet győzni a bibliakörök hasznos voltáról. Mindenek felett pedig mi lelkészek számol-