Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-02-11 / 6-7. szám
Harmincnegyedik évfolyam. 6—7. szám. Pápa, 1923 február 11. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkeszti és kiadja a dunántúli református püspöki hivatal (Balatonkenese), ahova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők. EE3 Megjelenik minden vasárnap, q A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendők. q Madách. Magas boltozatu koponya, távolba merengő szomorú szemek, mint egy megriadt gyermeké. A szemek alatt a tragédia barázdája. Azt mondja az arc, láttam mindent és jaj nekem. A fáradt lemondást megtestesítő lekonyuló hosszú bajusz és rövid sűrű szakáll közt összeszoritva a keskeny ajk. Beszél az örökre elnémult száj és szól örök időkre: mit beszél ? Éltem, szenvedtem. Szenvedésem az Emberé. Tragédia volt az életem. Tragédia az Ember élete. Az Élet az Ember tragédiája. Mi a tragédia? Meg nem érdemelt súlyos szenvedés. Helyzet, amelyből nincs menekvés. Jó akarok lenni, de rontásomra tör a Gonosz. A Sátán gonosz tanácsára megizleltem a tudás fájának átkozott gyümölcsét. A paradicsomot elvesztettem. Most örökös társam Lucifer, a tagadás ősi szelleme. Mit akarok ? Értelmet akarok adni a létnek s csábítóm mindenütt kimutatja nekem, hogy nincs értelme az életnek. A kolosszális méretű piramist a nyomorú por betemeti s ha a milliókért akarok élni, elveszt a csőcselék. Fásultan dobom magam az élvek karjaiba, de e sülyedésböl kiragad az isteni szó felhangzása. Harcolok az egyházért, kiábrándulok belőle papsága miatt. A tudománynak adom magam — feleségem meg nem ért, megcsal. Iszom. A forradalom apostola vágyók. Az ár visz, majd elmerít. Hiábavaló az eszme, a tudomány végső bölcsesége: semmit sem tudunk. Várom, hogy az élet magára hagyva majd korlátozza önmagát. Plutokrácia itt — nyomor amott, bűn, szenny mindenütt. Lássuk a szervezett világot: család, tulajdon megszűnik. Szeretnem nem szabad. El, el! El a végtelen űrbe: a hitvány föld lelkem börtöne. El, el! A megsemmisülés borzalma visszatérít. „Az élet küzdelem S az ember célja a küzdés maga.“ Küzdeni akarok, de jövőm — az eszkimó lét — aljassága végkép lehangol. Nincs értelme a küzdésnek, nincs célja az életnek. Igaza van Lucifernek: játék vagyok az alkotó kezében. Ezért azt kiáltom: elég volt, legyen vége a komédiának! A szirtröl leugrom a mélybe, vesszen az emberi nem! És ekkor jön az aszszony, jön a gyermek. Felelős vagyok értük, élnem kell. Eddig bukást, meghasonlást, értelmetlenséget, szenvedést láttam az életben: tragédiát. Ez levert. De most kötelességem fölébe emelkedni a tragédiának. Hátha nem is tragédia az élet, hátha csak Lucifer beállítása az egész? Hátha lehet másképen is látni a világot? Hátha lehet kételkednem a kételkedésben, tagadnom a tagadást? Hátha az Űr, akit elhagytam, visszatér hozzám, ha én visszatérek Hozzá! ? Megpróbálom . . . Ő kegyébe vesz újra. Fiává fogad. Elmondom Neki rettentő szenvedéseimet, nagy tragédiámat, az Ember tragédiáját. Ö így szól: Szenvedésedet tudom : így terveztem. Magad mondtad, hogy az élet célja a küzdés maga. Én eléggé felszerellek a harcra: „Karod erős, szived emelkedett, végetlen a tér, mely munkára hiv“. Végtelen a tér, mert veled marad az, aki megrontásodra, megsemmisítésedre tör. A tagadás szelleme azonban épen azért lesz melletted, hogy fölébe emelkedj. Ha megadod magad a küzdelemben, elpusztulsz gyáván és meg is érdemied. Ha bátran küzdesz, bukdácsolni fogsz ugyan, de fölébe emelkedhetsz végzetednek. Szabad akaratod szerint választhatsz bűn és erény közt, kegyelmem paizsúl áll feletted. A csőcselék tömeg olykor lebírja Miltiadest, Dantont, a kor folyama néha lemerít, de te ne légy meghunyászkodó puhány. Csupán cselekedeted önbecsét tekintsd. Szándékom van veled, eszköz vagy kezemben. Fiam vagy . . . Bizva bizzál! Ez Madách, ez az ö néma ajkának örökbölcs szózata. Az élete valóban tragédia volt. Tragédia volt a családi élete, de gyermekei megtartották az életnek, a munkának. Látta, érezte nemzete tragédiáját. Harminchat éves korában már látta az Ember tragédiáját s megírta azt a legbölcsebb magyar költeményben. Müve teodicea, ' bölcselet és történet egyszerre. De mindenekfelett művészi alkotás. Lüktető drámai élet,
