Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-10-21 / 42. szám
1923. BELMISSZIÓ. 31. oldal. továbbá períkopa rendszer eltörlését. Jellemző a kor hangulatára, hogy Apáczai ellenfele, Basire Izsák is javasolja a Medgyesi dialógusában pártolt bibliamagyarázatokat. Az 1671-iki gyulafehérvári zsinat pedig már el is rendelte, hogy nem csak az ifjakat, de a nagykorúakat is katechizálni kell. (Ezekre a mozgalmakra nézve lásd: Zoványi Jenő: Puritánus mozgalmak a magyar református egyházban c. művét.) Vasárnapi iskola. IV. Leckék és a magasabb fokozatba való sorolás. Igen fontos, hogy mindig a legjobb, legtanulságosabb leckéket válasszuk ki. Bármily kevesen lennének is a növendékek, az nem ok arra, hogy ne olyanra tanítsuk őket, ami lelki szükségleteiket kielégíti, ami tapasztalataikhoz illik és ami életüket irányítsa. Már a legkisebb gyermekeknek is szükségük van Istenről, a gondviselő és szerető mennyei Atyáról és Jézus Krisztusról, mint a gyermekek barátjáról való ismeretre, a helyes életmód és magaviselet eszményére. A nagyobbaknak még ezenkívül ismerniök kell a hit hőseinek életét, a bibliát, s az abban foglalt elbeszélések földrajzi, néprajzi és történelmi vonatkozásait, — meg kell érteniük mit jelent rájuk nézve a keresztyéni élet. A legjobb leckék tehát azok lesznek, amelyek a föntebb jelzett célt elérni segítik. A gyermekek számára való tekintet nélkül gondosan s a gyermekek értelmi fokához képest kell a tananyagot megvalósítani. A különböző osztályok vagy csoportok számára a következő leckéket ajánljuk: A kisdedek részére. A három éven alóli kisgyermekek a kezdőkkel együttesen tartják az istentiszteleti részt, de külön tanulnak. Leckéik apró kis történetek, mesék és versecskék. Segédeszközök: képek, képeskönyvek. A kisdedek magasabb csoportba átlépése. Mikor a kisgyermekek a négy éves kort elérik, helye van, hogy a kezdők csoportjába felvétessenek bizonyos ünnepélyességgel. Sőt, ha csak egy van is ilyen. A felvételi ünnepély állhat abból, hogy a vezető a kezdők csoportjának bemutatja az új növendéket és 'felhívja őket, hogy szívesen fogadják maguk közé — és az új növendéknek igazolványt ad. Megjegyzendő, ha a legjobb akarat mellett sem lehetséges a kisdedeket külön tanítani, akkor kezdőkhöz lehet őket sorozni. A kezdők részére. Ezen négy-öt éves gyermekek számára a nemzetközi vasárnapi iskola bizottság szép sorozatát állította össze a leckéknek. Ezek a leckék két évfolyamra vannak tervezve s úgy vannak thémák alá foglalva, hogy egyik lecke mindig előkészíti a másikat, az utat egyengeti előtte. Némely théma több leckére van tagolva és így az arany mondás (szentirási hely) több leckének tanulságát foglalja magában. Céljuk ezen leckéknek, hogy a gyermekek: 1. megismerjék Istent, a mennyei Atyát, aki szereti őket és gondot visel reájuk; 2. megismerjék Jézust, az Isten fiát, aki kis gyermekként lépett be világunkba, aki széllyel járt jót cselekedvén s aki a kis gyermekek barátja és idvezítője; 3. tudjanak a mennyei hazáról; 4. különbséget tudjanak tenni a jó és rossz között; 5. Isten iránti szeretetüket tettekben mutassák ki. A kezdők tanításánál a közlő módszer használandó. A tanítónak tisztában kell lenni e módszer használatával. A tanítandó lecke egyszerű legyen és egyszerű kifejezésekkel kell előadni, de a tanításban legyen élet és elevenség. A lecke anyagát élőszóval kell elmondani és nem olvasni, bár a szentirás kezében van is a tanítónak, amivel csak jelzi azt, hogy a történet, mit előad, benne van Isten könyvében. Az elbeszélés után megfelelő képet mutathat fel a tanító és a gyermekek kérdezősködésére válaszoljon s a leckét rövid imával zárja be. Az egész 15 percnél tovább ne tartson. A tanítást a gyermekek és a tanító közt való beszélgetés előzi meg. Tárgya lehet e beszélgetésnek: Isten gondviselése, Isten szeretete, a virágok, a jó idő, az eső, a hó, az újszülött testvérke; a múlt heti lecke, kép, vagy vers, stb. így készítheti elő a tanítást, de ügyelni keli arra, hogy inkább a gyermekek beszélgessenek, mintsem a tanító. Ő csak irányítsa a beszélgetést. A tanítás során alkalmat kell keresni, hogy a környező természetre irányítsuk a gyermek figyelmét. A falusi gyermekeket rá kell szoktatni, hogy mindent meglássanak maguk körül: a sarjadó füvet és virágokat, a rügyeket, a szorgalmas hangyákat, a bárányokat, a gabonát, a napnyugtát, a gyümölcsöket stb. A városi gyermekeket időnként ki kell vinni a szabadba s hogy a természethez közelebb vigyük őket, a tanteremben is fel kell mutatni előttük a virágokat, a különböző magvakat és terményeket stb. Mindez nagyon fontos, s az a tanító, aki ezt elmulasztja, olyantól fosztja meg a növendékeket, ami segítené őket meglátni a teremtő hatalmát és jóságát és így^ megfosztja, hogy a gyermekek közösségbe jussanak Ő vele. A kezdők magasabb csoportba való felvétele. Midőn a kezdők a hat éves életkort elérik, helye van, hogy a kisiskolások csoportjábs átlépjenek. Ha helyesen voltak vezetve, ebben a korban már ki tudják mutatni, hogy ismerik Istent, mint mennyei atyjokat s van tudatuk az Ő mindenütt jelenvalóságáról. Azt is ki tudják mutatni, hogy ismerik Jézust, mint legjobb barátjukat és igyekeznek a mennyei Atya és legjobb barátjuk jótetszését kinyerni mások szerető szolgálata által. Erre vonatkozólag a gyakori ismétlés által tudnak: szentirási helyet és éneket Isten szeretetéről és
