Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1923-10-21 / 42. szám

32. oldal. BELMISSZIÓ. 1923. gondviseléséről, valamint az adakozásról és engedel­mességről, a mások iránt való jóindulatról. Ismerik Jézusnak a gyermekekhez intézett hivogatását. Tudnak reggeli-, esti- és étkezéskor mondandó imát; tudnak karácsonyi és húsvéti énekeket. Az előléptetésre legalkalmasabb szeptember első vasárnapja, mint az iskolai év kezdete. A szertartás legyen egyszerű vizsga féle, ami könnyen is rendez­hető, ha ismerjük az általuk tanult lekék thémáit. Semmi különös előkészületre sincs szükség, a gya­kori ismétlés által teljesen elsajátították a leckék anyagát. A vizsga tulajdonképen egyik vagy másik théma fölött való beszélgetésből álljon énekkel, imával kez­dődjék és végződjék. Múltúnkból. A táncolás tilos. „Az egyházak pásztorainak hivatalvesztés terhe alatt tilalmazzuk a táncolást és bármiféle kartáncot, melyek általában keresztyén embernek meg nem en­gedhetők és sok rossznak előidézői és alkalomnyújtói. Sőt rendeljük, hogy hallgatóiknak is tiltsák ezt a csá­bításhoz hasonló összekeverését a különböző ne­­müeknek. Ugyanezt tiltjuk az iskola-rektoroknak is.“ Az 1612. évi köveskuti zsinat kánonai XVIII. cikk. Atyák! az Úr intése, oktatása legyen gyermekei­tek nevelője. Tanítsátok nekik a Szentirást, hogy a henyélés hatalmat ne vegyen rajtuk. -Ignácz, antiochiai püspök. Tudakozzátok az írásokat! Okt. 22. 23. 24. 25. 26. 27. Máté 23! —39. Sziveteket adjátok az Urnák. R. XXVIII3. Luk. I81-14. Az alázatos szivet kedveli az Isten. U. é. 1315. 94^2. R. 108 6. Luk. 19j—io. Az Úrért érdemes áldozni. U. é. 150 3. R. 127 8. Péld. 12. A boldogság útja az Isten tör­vénye. R. CXIXg. Péld. 13. Hallgassatok az Úr beszédére. R. XXXIV 6. I. Sámuel 17 1-37. Ellenségeinket legyőzi az Isten. U. é. 236. R. XXXV. III. Vasárnapi iskolai lecke. A bűneset következménye. I. Móz. Uh —24. V. Aranymondás: „a bűn zsoldja halál“. Róm. VI23. Az ember bűnbeesésének következménye: I. Az erkölcsiérzés felébredése. (7—13.) Az első emberpár szemei csakugyan megnyílnak. Látnak, amint a kisértő Ígérte, de egészen mást, mint amit vártak. Meglátták a sötétséget, a szégyent és a gonoszt. A szivárvány mögött meglátták a fellegeket és a vihart is. Meg­látták, hogy mezítelenek valának. Ez bűnük, szégyenük felismerésének kinyilatkoztatása. Lelkűk meztelenségé­nek képe ez . . . Elakarnak tehát rejtőzni Isten elől és meghallják a kertben sétáló Úr Isten szavát és el­­rejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől, a kert fái között. Az ártaíian Ádám szeret Istennel találkozni, szereti szavát hallani s vele a kertben járni, amint Enoch is együtt járt az Úrral. Az engedetlen Ádám azonban félt az Istentől. „A Ielkiismeret gyávává tesz bennünket“ mondja Hamlet... Az Úr kérdése: „Hol vagy ?“ ma is minden embernek hangzik fülébe, ma is kérdi, hogy mennyire vagyunk az Isten mun­káiban, a kér. növekedésben, a lelkiéletben, a Krisztus királyságában . . . Féltem, mert mezítelen vagyok. Nem csupán szószerinti értelemben, de erkölcsileg is. Isten szeme belelát a lélek legbelsejébe. Az Isten szeme át­lát az emberen. (Elolvasandó itt a CXXXIX. zsoIt.7—12) Ádám nem bűneit vallja meg, hanem csak félelmét és mezítelensége miatti szégyenkezését. A kérdés alkalmat adott volna néki bűnei megvallására s helyette csak balgaságát mutatja meg. A bűn balgaságát az mutatja, hogy ahol mint bűnbánó gyermek borulhatott volna le Úra előtt, elrejti magát atyja és legjobb barátja előtt. . . Bűnének további gyümölcse az volt, hogy vétkét áttolja Évára. Az elesett embernek mindig ez a cselekvés módja. Minden ember és minden egyéb hibás, csak ő nem. És az asszony is mást hibáztat: a kígyót, amely hízelgő beszédével elcsábította őt. II. A 18—19. v.-ben a bűn tragikus voltát látjuk. Az itelet elsősorban a kígyót éri, az ember bűnös szenvedélye, állati mivolta és magasabb természete közötti harc örökös kifejezője lett. A végső eredmény a gonosz legyőzése lett,... az ember diadalma, mint ez szentkönyvünk két utolsó fejezetében olvasható. „A Sátán megmarta a Krisztus sarkát a Getsemanában és a kereszten, de Jézus Krisztus győzelmet nyert a Sátánon és véglegesen legyőzi őt“. Éva büntetése: a gyermekek szülése, gondozásuknak és nevelésüknek nehéz terhe, amely annyi gonddal, szorgoskodással, nehézségekkel és önfeláldozással jár, amit kevés gyermek tud elképzelni. — Majd ha öregebbek lesz­nek értik meg, hogy mit köszönhetnek anyjuknak. Éva büntetése még férjének való alárendeltsége is, amit az ember a világfejlődése és keresztyénné tétele által akként próbál megszüntetni, hogy szeretettel magával egyenlővé iparkodik őt tennni, hogy így szerezze vissza az elvesztett paradicsomot. Ádám bün­tetése a kemény, fáradságos munka. Nem az a munka, amit örömmel, érdeklődéssel, meleg szeretettel végez az ember, hanem az amely terhes, elnyomó, leigázó, amely nyűg. Nincs az sehol mondva itt, hogy a bűnnek egyik büntetése a halál. A Szentirásnak egyéb részeiből azonban láthatjuk, hogy miként vétetnek fel az igazak a mennybe (Enoch, Illés, Krisztus feltámad). A szentek amaz utolsó napon úgy változtatják testüket lelki testté, amint a szén átváltozhat gyémánttá, vagy az utcák sara rubinttá. III. Az első ember büntetésének betetőzése a paradicsomkertből való kiűzetése lett (22—24). És ki­­üzé az embert és oda helyezteté az Édenkertjének keleti oldala felől a kerubokat, hogy őrizzék az életfájának útját. Az írás utolsó fejezete szerint emez életfája ma már az istenországában van elhelyezve. A hozzájutás útja mindörökre el van zárva, ha megmarad bűnei­ben az ember. A kerubok az örök erők és isteni tör­vények képleges alakjai, amelyek az élet kincsei felett őrködnek, megtiltják az Isten paradicsomába való be­jutást mindaddig, mig át nem változunk Istennek en­gedelmes fiaivá.

Next

/
Oldalképek
Tartalom