Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-09-09 / 36. szám
6. oldal. BELMISSZIÓ. 1923. folyásolta a lelkeket. Megtetszik ez a falusi ember tudákosságának megnyilvánulásában, amikor az Isten nélküli világbölcseletet így népszerűsítette: a természet uralkodik!. .. Mondjuk, egészen természetes volt, hogy már a világháború előtti időben elsorvadt a vallásos élet. Az általános tipus ismertetője: az egyházi sablón. Vagyis a merev kultusz-szabályok követése. A lelkész az egyénnel nem törődik. A templomon kívül lelkész és gyülekezet között megszakad a lelki viszony kapcsa. A cura pastoralis gyakorlásának nincsenek feltételei. Az elvek, meggyőződések, dogmatételek, mint zsinórok megereszkedtek, s elernyedt a hit is, a reménység is, a szeretet is, de meghomályosodott a Szentháromság egy örök Úristen ismerete és tisztelete is. Puszta formalizmussá fajult minden kultuszcselekmény, minden szertartás, a keresztelés, az esketés, még a temetés is. Azonban az „akció-reakció“ uralkodó törvény a lelki világban is. Az Isten láthatatlanul hatalmas dolgokat cselekszik, s amit ember nem képes megtenni, elvégzi Ő azt csodás erejével egy szempillantás alatt... Az ember megutálja a gonoszát és a jó után vágyódik. A nagy események lelki rázkódást idéztek fel benne és a szükséglete ehhez igazodik. Még csak szórványosan, de mindig jobban észlelhető tünet, hogy az emberek egy részének a lelkében feltámadt az éhség a vallás után. Egyéni meggyőződésre törekszik, de a társulástól sem idegenkedik. Keres magához valót s együtt keresik az igazságot, a nyugodalmat, a boldogságot, együtt fejtik a titkot. A keresők egy részének nem kell a templom. Ott a lélek nem tud szabad lenni. Különben is jól ismeri a papot. Az is csak tökéletlen ember. Aztán a titkokat nem is árulja el, nem is tárja fel a gyülekezet előtt. Csalogat a titokteljes másvilág, a misztikus istenországa, a „halált nem ismerő hívek egyháza“ száz meg száz becsukott ablakával. Elfordul attól a templomtól, amelyben szabadságát és eszét annyira nevelték, hogy vadállatokként rárohantak és a hitét összemarcangolták. így jut az érzelem túlsúlyra a háború után élő vallásos ember hitvilágában. Ha a lelkész cselekvő tényező tud lenni a lélek vergődésében és a szomjazónak tud italt adni az örökélet kutjából: akkor jó. De ha nem akar, vagy nem is tud orvosságot nyújtani az élet «zakadékait járó léleknek: akkor az keres más utat, más orvost, más közösséget. Jó lesz az üdvösség pap nélkül is, hiszen „mindnyájan papok vagyunk“, úgyis „csalás a hivatalos papi felszentelés“, „Jézus nem rendelt dézsrnát, papi tizedet“, stb. Aztán meg az is igaz, hogy rettenetesen gyarló az a pap is. Önző, kártyás, részeges, szívtelen; nagy teher neki még az az 52 prédikáció is, alig hogy felmegy, már fut le; a templomon kivül nem is úgy viselkedik, mint egy komoly lelkipásztorhoz illik. Meg micsoda egyház az, ahol a papnak nincs tekintélye, nem tisztelik, veszekesznek, durváskodnak vele; minden gonoszság meg van engedve a gyülekezetben, semmi bűnt nem torolnak meg . . . Hiszen nem vallás az, nem egyház az! Igaza van az adventista iratos asszonynak, meg a baptista testvérnek is. Hej, nem hiába szaporodnak azok! Bemerítik előbb a hívőket, úgy viszik megtörtén a szentasztalhoz a Krisztussal vacsorálni. Azok aztán nem szégyenük az evangéliumot 1 Összejönnek még a házakban is és nem restéinek énekelni, imádkozni, Bibliát olvasni! Még a káromkodásról, a részegségről is le tudnak mondani! (így a kívülállók.) Ha valaki tagadólag és a szektaterjedés veszedelmét lebecsülőleg rázná a fejét, felsorolom a hazai adventizmus, baptizmus és spiritizmus nagyon ismert központi kiadványainak mellőzésével az amerikai millenizmusnak Kaposszentbenedekre a Nemzetközi Biblia-Tanulók iskolája által eljuttatott termékeit: 1. Az isteni terv a korszakokban; 2. U. a. könyvhöz Kérdések ; 3. Urunk nagy jövendölése; 4. A teremtés hat napja. 5. A teremtés története képekben. 6. A bűn embere; 7. A most éiő emberek közül milliók sohasem halnak meg. 8. A Biblia a Pokolról. 9. Beszélhet-e az élő a halottal? 10. Keresztyén élet és Kr. jelenlétének hirdetője; 11. Világító Őrtorony; 12. Népszószék. 13. A Biblia-Tanulók vallásos naplója. Feltehetjük a kérdést: Fel van-e készülve református egyházunk a szektárius-formák támadásával szemben a harcra? Erősnek érzi-e magát a b.-somogyi egyházmegye is, hogy amikor már itt is, ott is felütötte a fejét a szektaháló, vagy a szeparatisztikus törekvések is robbantó anyagot rejtenek el a kálvinista egyház anya-falai, a falusi gyülekezetek alá: számolt az ellenséggel, fegyverei készen állanak, gátjai jók, kibírja az egyházmegye a szeleket és az árvizveszedelmeket ? A történelemben és a hagyományokban nagy erő van. De van-e erő a jelenkor nemzedékének hitében ? És van-e erő az egyházmegye őrálló csapatában : az igehirdető lelkipásztorok testületében ? — Mert világos, hogy egy kötelességét mulasztó, felületes, hanyag, felsőség nem tisztelő és mindenekben anyagias papság nem képviselheti sem a gyülekezetben, sem az egyházmegyében a Jézuson nyugvó lelkiismeretet. Világos, hogy meddő szócsatákkal, kákán is csomókereséssel nem viszi senki a . ifás békessége után vágyó lelkeket a Krisztushoz, — hanem csak a lelkipásztori magasztos hivatásérzettől vezérelt szeretet. A külső siker titka: a helyzethez mért bölcs alkalmazkodással kicsavarni korán a lélekhódító kezéből az eszközt s az áldozatnak kiszemelt lelkeket specialis lelkigondozás alá venni. Ha elkéstünk a szántással, más vet; de az aratást is más fogja elvégezni. Mi elborult lélekkel, kínzó önváddal a szivünkben azt látjuk legfeljebb, hogy egymásután lépik át híveink szent vallásunk arany-kapujának küszöbét. A ragadozók pedig nevetnek vagy szánakoznak rajtunk. Ki vonhatná kétségbe, hogy a vallásos nevelés módszerének megváltoztatására szükség van? — Törekedni fogunk erre a megváltoztatásra minden erőnkkel.
