Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-09-09 / 36. szám
I Harmincnegyedik évfolyam. 36. szám. Pápa, 1923 szeptember 9. DDMNTDLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE .................................................. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ...................................................... ................................................ FŐSZERKESZTŐ : NÉMETH ISTVÁN PÜSPÖK, BALATONKENESE. ............................................... FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- #■ FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. <=i TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK. a Tanév kezdetén. Ismét egy új iskolai év kezdetén vagyunk. Egyházkerületünk tanintézeteinek ajtói újból feltárultak és a megszentelt csarnokok keblükre ölelik ismét azokat, akik kerületünk drága reménységei s jobb jövendő biztató Ígéretei. A nevelés nemrég még csendes hajlékait zajgó gyermeksereg tölti be. — Apák és anyák, ha szorongva, ha nehéz áldozatok árán is, elküldték fiaikat és leányaikat, hogy hadd faragjanak belőlük a hozzáértő kezek egy biztatóbb jövő számára élő köveket, hogy a nevelők mesteri újjai hadd fakasszák fel bennük azokat a csodálatos lelki erőket, amelyeknek annyira híjával van ez a romokban heverő világ. Mert fájdalommal kell megállapítanunk egyik részről, hogy a jelen — a közvetlen közeli múlt hatása alatt — egészen anyagiakba merült. Az emberek egy részét, mintha semmi egyéb nerp érdekelné a tőzsdén, valután s matérián kívül. Úgy látszik, mintha az „én“ előtérbe helyezése volna a boldogulásnak egyetlen lehetősége. Az aranyborjú az, ami körül táncot járnak ... De ugyanekkor meg kell állapítanunk azt is, hogy mellettük az embereknek egy másik serege egyre tisztábban kezdi látni a lelki erők felbecsülhetetlen értékét, a kincset, amit sem a rozsda, sem a moly meg nem emészthet. Ezek a lélek kincseit fölébe helyezik a testinek. Ezek, ha nagy áldozatok árán is, de részesíteni akarják a lelki élet gazdag világában azokat, akik szivükhöz vannak nőve, elsősorban gyermekeiket. A lélek eme kincsei megszerzésének egyik legalkalmasabb helye az iskola, annak legmegfelelőbb eszköze a nevelés. Ezért végtelen nagy fontosságú az iskola és kibeszélhetetlen horderejű az iskolában folyó nevelő munka. Elégedetlenek vagyunk a jelennel, a jelen emberének világfelfogásával és gondolkozásával? Itt az iskola! E gondolkodás megváltoztatásának lehetősége kezünkben van az iskolai nevelés által. Vagy azt mondja valaki, hogy iskolai nevelésben nem volt hiány a múltban sem? Igaz! De elhanyagoltuk itt igen sokszor a léleknek épen azon területét, amelynek gyökerei a vallásos életbe nyúlnak bele. Épen azon forrásokat hagytuk eldugulni, amelyeknek éltető vizeire leginkább volt szüksége az emberiségnek. Lelki életünk sokszor azon hajtásait hagytuk elsorvadni vagy nem egyszer szándékosan sorvasztottuk el, amely az élet viszontagságai között a legtöbb oltalmat ígért. — Valahogy nevelésünk is nagyon materiálista irányú volt. — A jelen nyomorúságai azonban arra kényszerítenek bennünket, hogy mélyebbre vessük hálónkat, hogy Annál keressük neveiélésünk igazi irányítóját, Aki magát az élet, a minden felett diadalmaskodó élet Fejedelmének mondotta. Holland vendégeink. Augusztus 29—30-án meleg ünneplésnek volt a színhelye Pápa városa. Ekkor voltak itt kedves holland vendégeink: Dr. Cramer utrechti egyetemi tanár és Dr. Böhl gronningeni egyetemi tanár. Dr. Cramer, aki még nemrégiben is Hágában volt parochus, elévülhetetlen érdemeket szerzett magyar Sionunk érdekében az elmúlt nehéz időkben, Dr. Böhl a hazánkban sok lelkészünk előtt ismert és tisztelt Böhl Ede bécsi egyet, tanárnak, a kiváló református dogmatikusnak a fia, aki azonban holland születésű anyja révén Hollandiában telepedett meg és jelenleg a héber nyelv és irodalom tanára a gronningeni egyetem irodalmi fakultásán. Mindketten a holland református népegyháztól hivatalos megbízást nyertek, hogy látogassák meg a magyar ref. egyházat és annak intézményeit. A vendégek Bécsből repülőn jöttek Budapestre, ahol tiszteletükre a konvent zsinati bizottsága és a dunamelléki egyházkerület rendezett ünnepélyt. Megfordultak Debreczenben és Sárospatakon, Pápára aug. 29-én az esti gyorssal érkeztek meg, Püspök úr Budapestről a vendégekkel jött, Czeglédy Sándor főisk. gondnok pedig Győrben csatlakozott a társasághoz. A vendégeket az állomáson Balogh Jenő főgondnok úr fogadta, aki fiával együtt már a délután folyamán Pápára érkezett. A fogadáson megjelent Pápa (
