Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-09-09 / 36. szám
142. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1923. város képviseletében Dr. Uzonyi Kálmán h. polgármester, Dr. Vass Vince főiskolai, Dr. Kőrös Endre nőnevelő-intézeti igazgatók, Kis József esperes, Kristóffy Gyula gazd. tanácselnök, Csizmadia Lajos és Pongrácz József theol. tanárok, valamint a Pápán levő theologus ifjúság Tóth Endre volt utrechti egyetemi hallgatóval az élén. A vendégek az állomásról a város fogatain a nőnevelő-intézetben levő szállásukra hajtattak. 30-án délelőtt megtekintették a nőnevelő-intézetet, a főgimnáziumot, a theol. akadémiát, hosszabb ideig időztek a főiskolai könyvtárban, ahol nagy érdeklődéssel nézték a könyvtár ritkaságait és a reformációra vonatkozó éremgyüjteményt. Az intézetek megtekintése közben alkalom nyílt a magyar helyzetről való tájékoztatásra. Örömmel tapasztaltuk, hogy a vendégek elég tiszta képet szereztek már maguknak. Déltájban a parochián és a városházán voltak látogatóban. Délben a nőnevelőben ebéd volt tiszteletükre. Délután fél 6-kor a főiskola dísztermét egészen megtöltő díszes közönség előtt szóltak vendégeink. Az ünnepélyt közének után Kis József esperes megkapó imája vezette be. Németh István püspök úr gondolatokban gazdag megnyitó beszédében a holland barátság jelentőségét méltatta. A vendégek közül elsőnek Dr. Böhl beszélt, akinek beszédét sokszor szakította meg a zúgó éljenzés. Beszéde alatt kigyúlt a hallgatóság arca, mert szívből szólt a magyar szivekhez. Elmondotta, hogy miért tetszik neki az ősi pápai kollégium, mert 1531-ben, kevéssel a mohácsi vész után alapították, ő ebből azt a törhetetlen hitet olvasta ki, hogy a magyar nép a leverettetés után sem veszti el bizodalmái, hanem építi a jövőt lelkes munkával és új várakat emel a magyar kultúrának. Felhozta a holland történelemből, hogy amikor Leident meg akarta Orániai Vilmos jutalmazni és azt kérdezte tőlük, mit kívánnak inkább, egyetemet vagy adómentességet, a leideniek az egyetemet választották. Rámutatott, hogy nagy megpróbáltatások után a teljesülések kora érkezik meg. Cramer tanár kiváló szónok, átadja a nagy holland ref. egyház üdvözletét, majd elmondja személyes visszaemlékezéseit 1918— 19-ből, amikor 18 magyar járt nála Hágában az összeomlás után. Az ő hangja is a törhetlen hit hangja. „Látunk itt egy népet, amely országát szereti, amely szomorkodik, mert országát szétszaggaták, de látunk egy népet, amely hisz és remél, egy népet, amely hisz a jövendőben.“ „Jézus, ami Üdvözítőnk, nem fogja az Ó Egyházát, az Önök Egyházát elhagyni.“ Ő is hisz Magyarország feltámadásában és hiszi, hogy nem is okvetlen harc, hanem a viszonyok nem várt változása hozzák meg igazunk diadalát. Őt is melegen üdvözölte beszéde végén a szinte átszellemülten hallgató közönség. A tolmácsolást Tóth Endre, Cramer professzor jeles tanítványa végezte, kitűnő sikerrel. Dr. Vass Vince lélekből fakadó imádsága után Balogh Jenő főgondnok úr francia nyelven köszönte meg az előadásokat, Németh István püspök úr pedig lelkes beszédben zárta be az ünnepélyt, mely a Himnusz eléneklésével végződött. Este a vacsora alatt a vendégek ismét szóltak, nehéz nekik elmenniök, de visszatérnek, ha előbb nem, 1931-ben, a főiskola jubileumára. Püspök úr német nyelven mondott Isten hozzádot, ezenkívül is több köszöntő hangzott el magyar, német és angol nyelven. A vendégek 31-én reggel utaztak el Pápáról és Budapesten keresztül Erdélybe folytatták útjukat. A belsősomogyi ref. egyházm. közgyűlése. A belsősomogyi ref. egyházmegye julius 10-én Csurgón tartotta meg évi rendes közgyűlését, amely isteni tisztelettel kezdődött a ref. templomban, ahol Nagy Lajos esperes buzgó imádsággal vezette a lelkeket Isten fényes orcájához megvilágosításért és segedelemért. A templomi áhítat után á főgimnázium rajztermében egybesereglett népes közgyűlést Haszár Aladár egyházm. gondnok, kúriai biró, gondolatokban gazdag nagyhatású beszéddel nyitotta meg. (A beszédet lapunk múlt számában közöltük). Nagy Lajos esperes mesteri kézzel rajzolta meg esperesi jelentésében az egyházmegye külső és belső életét. Aggódó lélekkel szemléli a kormányrendeletet, amely beszünteti az államsegélyt azoknál az iskoláknál, ahol a tankötelesek harmincon alul vannak. Somogynak 18 preoranciáját fenyegeti ez a rendelet, amelynek nyomán ha kénytelenek lesznek beszüntetni a gyülekezetek a tanítói állást s a szomszédos iskolába küldik a gyermekeiket, az eredmény az lesz, hogy a gyenge kis gyermekek a feneketlen sárban, viharban egészségüket és életüket kockáztatják. Vagy ha nem mennek át rendszeresen, úgy az analfabéták számát szaporítják. E rendelet hatása alatt sötét-színben látja a protestáns főgimnáziumok és főiskolák jövőjét. Fel kell emelni panaszszavunkat, mert néma gyermeknek anyja sem érti a szavát. A gyülekezetek harca a legtöbb helyen megszűnt s méltányos béke jött létre. 82 egyház közül mindössze 5 egyházban tart még bizonyos guerillaharc. Ezek még most sem akarnak engedni, folytatják a portyázó harcot s várják a megmentőt fellegvárukban. Törvény nélkül nincs élet, nyugalom és rend, hanem csak tengődés, s ezt az őrállóknak a kezükből kiengedni nem szabad. Az Az örökséget, melyet áldozatkész őrök hagytak reánk, teljes épségben kell megóvnunk. A törvényre: ezen kősziklára állva, nyugodtan kell harcolnunk a portyázók ellen, mig egész egyházmegyénkben helyre nem áll a nyugalom. Erős kéz és kellő tapintat 1 Majd dr. Vass Vince, a pápai theol. akadémia igazgatója mondott megrázó erejű, hatalmas, lelkesítő beszédet a gyülekezeti intenzív lelki gondozás felkarolása érdekében. A lelkész nem tud mindent maga elvégezni gyülekezetében, ezért munkatársakat kell keresnie. Meg kell ragadnunk a lelkeket, különben
