Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1923-07-29 / 30. szám

Harmincnegyedik évfolyam.

30« szám.

Pápa, 1923 Julius 29.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. •«

—............................................ FŐSZERKESZTŐ : NÉMEJH ISTVÁN PÜSPÖK, BALATONKENESE. —...........................................

FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- * FŐMŰNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. a TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. a

„Kooperáció.“

E becses lapok olvasóinak nem szükséges elmondani, hogyan merült föl újabban az iskolák „kooperálásának“ problémája.

Arról lehet szó, teljesen törvényszerű is, gyakorlatban is lépten-nyomon előfordul, hogy iskoláinkba járnak más felekezetű gyermekek, ha államsegélyes az iskola és hely is van, kötelesek is vagyunk fölvenni őket a törvényes díjak lefizetésének föltétele mellett.

Arról is lehet szó, hogy a mi gyermekeink járjanak ilyen alapon és föltételek mellett más felekezetű iskolába ott» ahol ennek szüksége felmerül. A vallás tanításáról mindenik fél külön gondoskodik.

A „kooperáció“ célzata azonban nem ez.

Megjön a kultuszminiszteri rendelet, hogy X ref. elemi iskola csak akkor kap államsegélyt, ha a helybeli ág. h. ev. vagy kath. iskolával „kooperál“. A dolog nem egészen világos, de körülbelül olyasmit jelent, hogy az illető másik felekezet iskolája adjon át a mi iskolánkba növendékei közül egy bizonyos hányadot, azok hozzánk járjanak, a részletkérdéseket intézze el egymás közt a két felekezet.

Vagy megjön a kultuszminiszteri rendelet: X ág. h. ev. vagy kath. (ez utóbbit csak példaképen említem, mert részemről esetet erre nem tudok) elemi iskola csak úgy kap államsegélyt, ha az ottani ref. iskolával „kooperál“. Ez ismét körülbelül azt teszi, hogy mi adjunk át iskolás gyermekeinkből egy bizonyos hányadot a másik felekezet iskolájába. Milyen föltételek mellett: egymás közt elintézendő.

Kivihető-e az ilyen „kooperáció“ a többi felekezetek részéről: ők maguk hivatottak eldönteni.

Egy veszélyre azonban, mely közös veszély, mi is rámutathatunk.

Átad egy iskola a másiknak a maga gyermekei közül mondjuk 20 gyermeket. Később fogyhat a gyermekek létszáma az átadó felekezet kebelében is, fölmerülhet az az eset, hogy akkor már neki sem lesz meg az államsegély folyósításához megkívánt gyermeklétszáma. Mi lesz akkor? Visszaveheti-e az egyezségiig áttestált 20 gyermeket a maga gyermeklétszámának pótlására ? Vagy úgy fog dönteni a földi osztó igazság, hogy a másik iskola gyermeklétszámának kiegészítésére odatestált gyermekek már vissza nem dirigálhatók, az egyezség befejezett tény, megvonatik az államsegély most már a nagylelkű adakozótól. Még kirívóbb ez az eshetőség, ha az átengedő felekezet iskolája 2 vagy több tanítós: meg kell vonni az államsegélyt az átadó felekezet egy tanítói állásától. Az egyenes, igazságos álláspontja ennél a kérdésnél bármelyik felekezetnek csak egy lehet: az ilyen „kooperációból“ nem kérünk, ha oly csekély a gyermekek száma akármelyik felekezet iskolájában, hogy államsegély a törvény értelmében nem folyósítható, ám vonják meg az államsegélyt az illetőtől. Ezt végre is elkeli szenvednünk nekünk is, meg a többi felekezeteknak is. Ebben nem rejlik sem igazságtalanság, sem törvénytelenség.

A magunk speciális álláspontját természetesen a magunk autonóm Egyházi Törvényeink szabályozzák. Ezekkel ellenkezőt statuálni senkinek sincs hatalmában és jogában. Egyházi törvényeink értelmében református egyháztagjaink legelemibb joga: iskolánknak gyermekeik taníttatása végett igénybe vétele. (1: 108. §. b.) Már most tessék bárkinek is azt a rendes adófizető, egyház- és iskolafenntartó református egyháztagot arra kényszeríteni, hogy gyermekét a helybeli más felekezetű iskolába küldje, mikor saját egyházának van iskolája is, tanítója is, neki pedig elemi joga, hogy saját iskolánkat vegye igénybe. E. T. 1:67. §. a) pontja szerint az egyházker. közgyűlés őrködik afelett, hogy az evangéliomi tan tisztasága az iskolákban híven, egyházunk hitelvei szerint és szellemében taníttassék. E. T. VI: 23. §-a szerint iskoláink tanítója csak ref. vallásu lehet. Tegyük fel, hogy mégis átadnánk iskolánk gyermekeinek egy részét egy más felekezet iskolájába, hogyan ügyelnénk mi fel arra, hogy az a más felekezet tanítója tanítja-e egyáltalán a mi gyermekeinket ? És ha nem teszi kötelességét, bejelentjük saját egyházi fegyelmi hatóságának? Mert mi felügyeletet csak saját tanítóink felett gyakorolhatunk. Fegyelmi jogunk is csak saját egyházi tisztviselőnk vagy alkalmazottunk és ref. egyháztagjaink felett van. (E. T. V: 34. §.) Vagy úgy kötjük az egyezséget, hogy a másik felekezet tanítója ilyen esetben a mi egyházunk tisztviselője is? De hisz a mi egyházunk tisztviselője csak ref. egyén lehet. Láthatjuk ezekből, hogy egyházunk alkotmányos, kiráyli