Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-07-29 / 30. szám
118. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1923. szentesítéssel ellátott törvényei értelmében minden eféle „kooperáció“ fából csinált vaskarika. Figyeljük meg, hogy egyházi törvényünk sehol, semmiféle egyházi hatóságunk ily értelmű „kooperáció“ létesítésére, engedélyezésére jogot és lehetőséget nem ad. Nem is adhat, különben önmagával jönne ellenkezésbe. Ezt közölni kell az illetékes kormánykörökkel, valamint azt is, hogy tulajdonképen semmi szükség sincs ilyen „kooperációk“ létrehozására, ezzel az állam semmit sem takarít meg. Tegyünk csak számítást. Két iskoláról van szó: egyiknek nincs meg a törvényes gyermeklétszáma, a másiknak ellenben annyival több van, hogy a másik iskola hiányát kiegészítheti, magának is kikerül a törvényes létszáma. Nem kötelessége az államnak ilyen helyen két iskolát segélyezni ? Hiszen a fölösleges létszámot kimutató felekezetnek is joga volna még egy iskolát felállítani, hozzá a megfelelő államsegélyt kérni. Lényegében tehát semmi égbekiáltó igazságtalanság sem történik az államkasszával szemben, ha egyszerűen, minden „kooperáció“ nélkül megmarad mindegyik iskola államsegélye. Mindennemű „kooperációs“ ügyben csak egy elintézési mód lehetséges: az egyházkerületi közgyűlés az E. T. 1:67. §. h) pontjában biztosított jogköréből kifolyólag szolgáljon ez ügyben kellő felvilágosítással a vall. és közokt. kormányhatóságnak. Szűcs József. Lelkészértekezlet. A pápai ref. egyházmegyei lelkészértekezlet julius 5-én, a rendes egyházmegyei közgyűlést megelőző napon látogatott értekezletet tartott, melyen a kebelbeli lelkészek majdnem teljes számban, a tanítók közül is többen megjelentek. A világi elöljárók közül ott voltak Kulin Sándor egyházmegyei gondnok, dr. Jókay-Ihász Miklós vil. tanácsbiró urak. Az értekezlet „Urnák szolgái mindnyájan“ kezdetű zsoltár eléneklésével kezdődött, majd Nagy András nagyacsádi lelkész tartott áhítatot, János ev. XIX: 37. v. alapján felépített tartalmas magyarázatban szólván arról, hogy életünk minden megnyilatkozásában tekinteni kell arra „Aki általszegeztetett“. Végh János, Kis József és Jakab Áron lelkészek terjesztették elő bírálatukat Jakab János győrszemerei lelkész: „Útmutató a naponkénti zsolozsmához. Templomi és magánhasználatra.“ c. munkájáról. Birálók mindegyike elismeréssel szólott a kis munkáról, s Jakab Áron ajánlatára a íelkészértekezlet kimondotta, hogy a munkát átteszi az egyházkerüieti belmissiói bizottsághoz azzal a kéréssel, hogy azt az ősszel megindítandó belmissiói lapban közölni és ajánlani szíveskedjék. Az értekezlet további folyamán a „Lelkészegyesület“ kérdései kerültek tárgyalásra a következőkben: „A temetési szertartásoknál nem volna-e helyes egységes liturgiái kötöttséget használatba venni?“ kérdésről értekezett Jakab János győrszemerei lelkész, s a gondolatgazdag értekezés után értekezletünk úgy határozott, hogy temetési szertartásoknál a teljes liturgiái megkötöttséget nem helyesli. „A nemzeti egyházak rendszere mélyíti vagy sekélyesíti-e a hitet?“ címen felolvasott Mohácsy László tápli lelkész. Előadó véleményére s többek hozzászólására is értekezlet éppen a hitélet mélyítése érdekében a nemzeti egyházak rendszerének fenntartása mellett foglalt állást. „Az egyháztagok meglátogatása általános szükség-e, vagy pedig speciális esetekre szorítandó-e ?“ kérdést megvilágította Bolla József felsőgörzsönyi lelkész. Előadó és az értekezlet is e tekintetben nagy és körültekintő meggondolást ajánl, nehogy tolakodásnak lássék némely esetben a lelkészi látogatás. Általában a lelkésznek keresnie kell a híveivel való személyes érintkezést, de hogy mikor és melyik hívénél látja szükségesnek a személyes látogatás végezését, annak megítélését mindenkor a lelkész bölcs belátására kell bizni. Hogy a theologiai képzéshez nem lenne-e szükséges társadalmi műveltség kézikönyvét szerkeszteni, ezt a kérdést Kis József esperes világította meg, odanyilatkozván — s ezt az álláspontot az értekezlet is magáévá tevén —, hogy fenti irányú kézikönyv kiadása ugyan szükségtelen, de a theol. oktatás keretében a theologiai tanároknak kell módot és alkalmat találniok, hogy a növendékeket a társadalmi érintkezés és forgolódás főbb szabályaira megtanítsák. Kötelező adózás helyett nem volna-e helyesebb az önkéntes adózás rendszere kérdéséről értekezett Györgydeák Dániel pázmándfalui lelkész. Az értekezkimondotta, hogy a kötelező egyházi adózás továbbra is fenntartandó, mert ez idő szerint még csak így biztosítható egyházunk fenntartása. Mivel pedig a kötelező egyházi adózástól való szabadulni akarás némely helyen tömeges kitérésben is nyilvánul, értekezletünk szükségesnek látja, hogy indítsunk mozgalmat oly irányban, hogy a keresztyén felekezetek vezető főpapjai vállaljanak szolidaritást s állapodjanak meg abban, hogy nem vesznek fel egyházuk tagjai közé olyanokat, kiknél az ok más vallásra való térésnél az, hogy az egyház fenntartására szükséges adótehertől szabadulni akarnak. Felhívjuk a többi lelkészértekezletet, hogy e kérdéssel szintén foglalkozzanak, s ily irányban állást foglaljanak. Győry János elnök zárószavaival, „Adjunk hálát mindnyájan“ kezdetű dicséret eléneklésével fejeződött be az értekezlet, mely magas színvonalú előadásaival s a tartalmas hozzászólásokkal mindvégig tanulságára és lelki épülésére volt a jelenlevőknek. l. Magyaratád ref. egyházközség a harangjaiért. A háború folyamán a magyaratádi ref. templomból is elvittek két darab harangot. Csupán egy harang maradt árván, egyedül a toronyban. A magyarafádiaknak azóta folyton az volt a vágyuk, hogy ismét három harang hívogassa az élőket a templomba, kisérje a holtakat a temetőbe. Ám ez a vágyuk mindezideig hiába való volt. A hívek adakozgattak az új harangokra, de a pénz folytonos romlásával ez az összeg mindig kevesebb értékké zsugorodott. Belátták, hogy ily módon sohasem fog a toronyban három harang szólni, hanem csak az esetben, ha valami közmunka vállalása által fogják a harangok árát megkeresni. Ez évi január 1-en az egyházi közgyűlés elhatározta, hogy részaratást vállal s az így megkeresett gabona árán önteti meg az új harangokat épp oly súlyban, mint a régiek voltak.
