Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-07-15 / 28. szám
110. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1923. osztrák kormány egyezménye döntését követő egy éven belül lesz kamatmentesen kifizetendő.“ Köszönjük az egyezségi javaslatot, de nem kérünk belőle. Azt megértjük, hogy a békeszerződés rendelkezései előtt meg kell hajolnunk, de a döntésnek eléje nem vághatunk azzal, hogy 7 éves betétjeinkért ma, amikor 006-al jegyzik Zürichben a magyar koronát, ugyanannyit kapjunk, mint mikór 60—70 franc-ot fizettek. Ha az egyezségi javaslat idevonatkozó részét nem fogadjuk el és megvárjuk a jóvátételi bizottság döntését, csak nyerhetünk. Azért tisztelettel azt a javaslatot vetem fel, jelentsük be követeléseinket a komáromi törvényszéken augusztus 18-ig, éspedig, mivel kényszeregyezségről van szó, olyan formában, hogy az 50%-os redukcióhoz ragaszkodunk, melyet cseh-szlovák valutában kérünk. Ha pedig az egyezkedési tárgyaláson a térvényszék ezt nem fogadná el, akkor is maradjunk meg az 50% mellett inkább, mint elfogadjuk akár ma, vagy holnap betétünket magyar koronában és tegyük függővé a a jóvátételi bizottság döntésétől, illetve a két kormány egyezményétől. Véleményem szerint csak nyerhetünk. Ha csalatkoznám, akkor sem ártok egyetlen egyháznak sem, mert ez a javaslat nem kényszer; mérlegelje azért kiki a saját legjobb belátása és „az idők jelei“ alapján. A bejelentésre nézve pedig leghelyesebbnek találom, ha együttesen tennők meg; ugyanis a püspöki hivatal Összegyüjtené a bejelentéseket, melyekből kimutatást készítene, mint 1919 március első napjaiban a betétek lebélyegzése alkalmával cselekedte a komáromi adóhivatalnál és az összesített kimutatást eljuttatná egy komáromi megbízotthoz, aki a kényszeregyezségi eljárás folyamán az összes egyházakat képviselné. , A püspöki hivatalban pontosan vezetett jegyzék szerint 208 egyházunk szerepel. A püspök űr mindig éber figyelemmel kisérte ezt a kérdést, mióta Komáromból távozni volt kénytelen. Bizonyára most is megteszi a személyes lépéseket a gyülekezetek érdekeinek megóvására,* Komáromujváros, 1923 június 23-án. Győry Elemér lelkész. A diákok Tahiban. Tahi I Egy kicsinyke állomása ez a magyar diákság rögös utjának és egy oázis a világ Szaharájában mindazok számára, akiknek lelkében az emberi rendeltetésnek mindennél fontosabb és elsőbb kérdése ellenmondást nem tűrő hangon megoldásért kiált, kiknek szivét mélyen sebzé a katasztrófák jégesőjétől szétroncsolt drága haza helyzete, kik megakarják tisztítani bűnös lelkűket az Ige tiszta forrásában s a * Tudomásunk szerint püspök úr a bejelentést már állítja is össze, hogy elküldhesse Mohácsy János komáromi Ügyvéd úrhoz. (Felelős szerk ) Megváltó evangéliumával, a mindenség Urának akarata szerint akarnak a saját és embertársaik bűne és gyarlósága ellen küzdeni és munkálkodni a haza boldogítására és az emberiség üdvére Isten segítsége által. Az ember szinte önkéntelenül jut el eme megállapításhoz, ha figyelemmel kisérte a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség egyetemi és főiskolai fiugyülésének lelket emelő és nemesítő munkálkodását, amelyet ez év junius 24—30-ig Tahiban reggeli és esti áhítat keretében a hazát, az egyént, a társadalmat és az emberiséget érdeklő és megölő kérdések megoldását tárgyaló előadások és együttes megbeszélések formájában végzett és tette minden egyes jelenlévő számára megdönthetetlen bizonyosságuvá azt a kézzel fogható igazságot, hogy bár az emberiség sorsa látszólag az anyagi világhoz van kötve s e látszatot a mai kor szülötte a tény királyi méltóságára emelte s e képzelt hatalomnak képviselőjével, a Sátánnal barátságba keveredve egy új hitvallást állított fel a maga számára, amely mérsékelt formájában keresztyénnek véli magát, noha belső lényegéből teljesen hiányzik az örök valóság, a mindent alkotó, fenntartó és kormányzó Szuverénitás, az Istenség, az általános a radikális formájában pedig e sátáni hitvallás belső világára jellemző a legmesszebb menő erkölcsi opportunizmus, mely lefaragni igyekszik a bűnnek minden élét, sőt annak fogalmát, mint minden úgy nevezett élet vidámság sötét árnyékát igyekszik kiközösíteni a lelkiismeretből, míg külsejében az emberiség felfogásának formája a pogány hedonizmus — mindazáltal az evangélium ragyogó napjának fényénél nézve a helyzetet, úgy láttuk, hogy minden égető és kinzó probléma megoldását illetőleg, legyen az egyéni, vagy társadalmi, politikai, vagy gazdasági a leghelyesebb a legigazibb, leghivatottabb fórumhoz a Krisztus által megelevenített lelkiismeret színe elé járulni, melynek öröktől fogva, minden kincsénél drágább birtokául adatott annak az útnak az ismerése, mely Ahhoz vezet, Ki mindent tud és mindent lát, mindenki számára készen van kezében a bőség szaruja s csak arra vár. hogy az önhitt s a könyelmüség tébolyától mámor ittas emberiség belássa, hogy számára teljesen hiábavaló mind ama törtetés, mely álutakon keresi boldogulását, gazgasági és lelki nyomorának enyhítését, mind ez lelki vagy szellemi alchimia marad mindaddig, mig szivében fel nem csendül az isteni szeretet kegyelmes szavának visszhangja, lelkében helyet nem foglal a krisztusi alázat és önzetlenségnek az érzése az igazi erénynek alapjáúl s egész lényét át nem hatja a hitnek örökké viruló és növekedő tavasza. A Magyar Kér. Diákszövetség ma még sokak számára jelentéktelen kis virág a magyar társadalom ember erdejében, egy kis csermely, mely alácsobog a tiszta keresztyén világnézet magaslatairól az emberi lelkek tengerébe, míg egyrészről nem hagyja kiszáradni az isteni kegyelembe vetett hite, másrészről bízik abban, hogy az igazi öntudatnak medrében megfog áradni hasonló csermelyek által s akkor majd mint zúgó hömpölygő áradat mozgásba hozza azt a tengert, mely most tespedt csöndességű vihart támaszt benne, hogy az kivesse magából a fövényt és salakot, hogy így betölthesse majd az igazi rendeltetését, — vissza tükrözhesse az Isten dicsőségének és a Megváltó szeretetének minden fényét és ragyogását. — A tiszáninneni egyházkerület kerületi Névtárt ad ki. Erre nálunk is nagy szükség volna, mert a legutóbbi névtárunk már adatában elavult.
