Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-07-15 / 28. szám
Harmincnegyedik évfolyam. 28 szám. Pápa, 1923 julius 15. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE .................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ...................................................... ................................................ FŐSZERKESZTŐ: NÉMETH ISTVÁN PÜSPÖK, BALATONKENESE. -............................................. FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- A FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MiNDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. ®Í0 a TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZEN'DÖK. cd Néhány szó harangjaink árához. Mióta a csehek gyülekezetemből elűztek, kitiltva az úgynevezett cseh-szlovák köztársaság egész területéről, találkoztam néhány lelkésztársammal, akiknek lehet mondani, első kérdése a Komáromi Első Takarékpénztárban elhelyezett harangárakra irányult. Mivel úgy gondolom, hogy ez a kérdés állandóan foglalkoztatja érdekelt gyülekezeteinket és mivel már jelenhettek meg hírlapi közlemények, legalább odaát már több, mint fél éve Írnak a lapok a Komáromi Első Takarékpénztár csődjéről, de bizonyos, hogy nemsokára hivatalos közlemény is napvilágot fog látni, helyes irányú tájékoztatás céljából szükségesnek tartom, a Komárosi Első Takarékpénztár helyzetét rövidesen megvilágítani, mert érdekelve van dunántúli egyházkerületünk kevés kivétellel minden gyülekezete. A Komáromi Első Takarékpénztár a háború szerencsétlen kimenetele és a cseh megszállás következtében válságos helyzetbe került. Magyarországtól és Budapesttől teljesen elvágva, a takarékpénztárnak új orientálódást kellett keresni, azonban mint maga Komárom városa, úgy az Első Takarékpénztár sem tudta és nem tudja megtalálni, mindaddig, míg a jelen határok fennállnak, régi piacát, illetve hitelezőt. De még ha sikerült volna is, a háborús pénzinfláció, a pénzlebélyegzés, a cseh-szlovák valutára áttérés, a hadikölcsönöknek cseh-szlovák államkölcsönre váltása stb., majdnem alapjaiban rendítették meg a Komáromi Első Takarékpénztárt. Az intézet önhibáján kivül végzetszerűen 11,919.311 *63 koronát vesztett, mely veszteséget egyéb jövedelemmel fedezni még részben sem tudta, mert üzleti forgótőke hiányában új üzletek kötésére képtelen volt. Az intézet más kivezető útat nem talált, mint a közgyűlés határozata alapján csődön kívüli kényszeregyezségi eljárás megindítása iránt kérelemmel fordúlt a komáromi törvényszékhez, minek előtte kérte a „ Pénzintézetek Egyesületét Slovenskóban és Potkaopatska Russban“ a szanálási akcióban való részvételre. Az utóbbi az intézet talpraállítása érdekében egy szindikátust küldött ki, mely miután részletes programmot dolgozott ki az intézet újra életképessé tevésére, javaslatba hozta a kényszeregyezségi eljárás kérését. A beadvány leglényegesebb pontja (a mi szempontunkból) az 1. és 2., melyek szerint a betevők önként lemondanak, mert csak így lesz lehető a takarék fenntartása, a kényszer hatása alatt betétjeik 50%-áról, a fennmaradó 50%-ot legkésőbb (6 hó-f-1 év) másfél éven belül teljes összegében kifizeti az intézet, de kamat nélkül (1 p.), vagy pedig a betevők a betét teljes értékét a cseh-szíovák köztársaságban nosztrifikált 4%-os korona-járadék részvényben kapják meg. Minden betevőnek jogában áll választani a két ajánlat között, ha azonban valaki elmulasztja a választást, rája az 50%-os redukció lesz kötelező. A komáromi törvényszék 1923. évi június hó 4-én végzést hozott, melynek értelmében a takarék elleni összes követelések 1923. évi augusztus 18-ig jelentendők be a komáromi törvényszéknél, a kényszeregyezségi tárgyalások pedig f. évi szeptember hó 4—7 fognak megtartatni. Ami már most a mi harangjaink árát illeti, erre vonatkozólag még határozottan nem tudok felvilágosítással szolgálni, azonban nagyon valószínűnek tartom, hogy betétjeinket magyar koronában kapjuk meg, valamint azt is, hogy a betétösszegénél többet, magánértesüléseim szerint körülbelül háromszorosát, vagy négyszeresét. Ez még nincs elintézve, mert a békeszerződés értelmében a jóvátételi bizottság hivatott dönteni, hogy milyen valuta szerint fizettessék ki a magyarországi hitelezők követelése. Idevonatkozólag a kényszeregyezségi eljárást kérő beadvány a következőket tartalmazza: „Azon hitelezőknek, akiket a fennálló törvények értelmében követelésük kiegyenlítése nem cseh koronában, hanem valorizált koronában, vagyis a békeszerződés értelmében a jóvátételi bizottság által megállapítandó valutában illeti meg, egyezségi javaslatunk oda terjed, hogy nekik teljes követelésüknek magyar, vagy osztrák koronában leendő kiegyenlítését teljes mérvben biztosítjuk. Az esetben pedig, ha a jóvátételi bizottság a magyar, vagy osztrák hitelező követelését magasabb összegben, mint magyar, vagy osztrák koronában kifizetendőnek állapítaná meg, úgy a jóvátételi bizottság, illetve a két kormány egyezménye határozatához képest minden egyes hitelezőnek járó összeg 50%-át ajánljuk fel ugyancsak olyképen, hogy a járó összeg a jóvátételi bizottság, vagy a cseh-szlovák és magyar, illetve
