Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-05-07 / 19. szám
Harmincharmadik évfolyam. 19. szám. Pápa, 1922 május 7. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYH AZKERÜL ET HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkeszti és kiadja a dunántúli református püspöki hivatal (Balatonkenese), ahova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők. [=3 Megjelenik minden vasárnap. El A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendők. El A konfirmáció jelentősége és végzése. Mindazok, akik az egyház belső építésének munkáival komolyan foglalkoznak, elismerik a konfirmációnak és mindannak a ténykedésnek, ami e szó jelentésével összefügg, nagy fontosságát. Kétségtelen ugyanis, hogy mind az előkészítésnek, mind a szertartás miként végzésének szemmel látható, áldásos hatása lehet a leendő egyházíagok vallásos életére, sőt különösen az évenkint ismétlődő szertartás a maga komoly ünnepélyességével megelevenítő, buzdító befolyást gyakorolhat a felnőtt egyháztagokra is. írtak is, beszéltek is már nefri egyszer erről a nagyfontosságu ténykedésről, anélkül azonban, hogy akár az előkészítésre, akár a szertartásra nézve egyseges megállapodás, intézkedés történt volna. De nem is csudálkozhatunk felette, hiszen még a sakramentumok végzésére nézve is megvannak a helyi, vidéki és kerületi eltérő szokások. Most azonban, hogy a közfigyelem ismét nagyobb mértékben fordul az egyház belső építésének munkái felé, mind több-több alkalommal foglalkoznak a dicséretes módon szaporodó egyházi értekezletek a konfirmáció ügyével is. Különösen fölkeltette érdeklődésemet a pápai egyházmegye pápavidéki lelkészi körének, mely valóban legnagyobb elismerésre méltó tevékenységet fejt ki az egyházi asság elöbbrevitelét célzó kérdések napirendre tűzésében és tárgyalásában, az a híradása, hogy április utolsó napjainak egyikére, tehát legújabban kitűzött értekezletének egyik tárgyául a konfirmáció ügyét is felvette, oly céllal, hogy e fontos szertartást lehetőleg az egész egyházmegyére nézve egyöntetűen állapítsa meg. Mivel már lelkészi működésem kezdetén megállapítottam egy szertartási formulát, melynek hatásos voltáról immár 30 év tapasztalata tesz bizonyságot, végtelenül sajnálom, hogy nagy elfoglaltságom miatt jelen soraimat előbb nem Írhattam meg, melyekben e szertartást óhajtom megismertetni. Föltételezem ugyanis, hogy előbb megjelenéssel esetleg birálat tárgya is lehetett volna és olyan alkatrészre is felhivatott volna a figyelmem, melynek beillesztése az én formulámnak csak előnyére válhatnék. — Mindenesetre érdeklődéssel várom a megállapítandó szertartást, mert a jót mindenkor szívesen fogadom. Az általam megállapított és használt szertartás lefolyása a következő: 1. Felálló és alkalmi ének. 2. Előfohász és alkalmi imádság az Úr asztalánál. 3. A konfirmáció fontosságát jelző rövid beszéd és a vizsga megnyitása. 4. Vizsgálat. 5. A vizsgálat megtörténtével a növendékek felhívása fogadalom tételére. 6. Felhatalmazás az Úr asztalához járulásra és a felnőtt egyháztagok közé felvételnek kijelentése. 7. Az egyház ajándékainak: emléklapoknak, kis bibliáknak ünnepélyes kiosztása — az ajándékok jelentőségének hangsúlyozásával. 8. Beszéd a konfirmáltakhoz a vallás áldásos voltáról. 9. Felhívás a Szentlélek segítségül hívására. A 37. dicséret 1. versének eléneklésével. 10. A növendékek egyenkénti megáldása kézrátételleí. 11. Felhívás a gyülekezethez az új tagok szeretettel fogadására. 12. Ima a növendékekért. 13. A gyülekezet megáldása. 14. Alkalmi ének. A szertartás ugyan kissé hosszúnak tűnik fel, de egyes alkatrészeknél, például vizsgálatnál és beszédnél rövidíthető. Bár így sem tart másfél óránál tovább, változatosságánál fogva pedig nem terheli a figyelmet. Mindenesetre örülnék, ha az ügy iránt való érdeklődésből lelkésztársaim közül valaki véleményt mondana felőle. De még inkább örülnék, ha ez a pápavidéki lelkészi kör tervezetével legalább nagyjában megegyeznék. Fülöp József körmendi lelkész.
