Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-05-07 / 19. szám
74. oldal. DUNÁNTÚLI protestáns lap. 1922. Holland-magyar konferencia. Régóta propagálták egyházi lapjaink, a Kálvinista Szemlével és a Reformációval élükön, a fontos konferenciát, mely Isten jóvoltából április hó 20—21-én folyt le Budapesten, a Református Theol. Akadémia dísztermében. E sorok írója sok konferencián részt vett már és ép ezért nagy várakozással tekintett a holland szigorú ref. egyház kiküldötteivel való találkozás elé. Várakozásában nem is csalódott: a holland vendégek igen értékes szellemi táplálékot hoztak magukkal. Jórészt ugyan ismeretesek voltak előttem azok az igazságok, amelyeket hirdettek, de azok az igazságok olyan nagyok és fontosak, hogy örültem, hogy újból hallottam róluk bizonyságtételt és pedig oly nagy műveltségű, széles látókörű református testvérektől. Vágyva-vágyom, hogy az előadásokat nyomtatásban is olvashassam. Kár, hogy egyházkerületünkből aránylag kevesen jöhettek fel ez alkalomból Budapestre (mindössze 8—10-en voltunk). A 19-én tartott megnyitó-gyűlésen olvasták fel dr. Ravasz üdvözlő levelét, melyben ezt a találkozást úgy tekinti, „mint Ígéretben gazdag kezdetet arra, hogy nemsokára az egész magyar reformátusság az egész hollandi reformátussággal találkozni fog s találkozóra fogja hívni minden más népek evangéliumi szellemben dolgozó százezreit“. A megnyitón mindenkit megragadott dr. Keizer lelkész felszólalása, aki arról beszélt, hogy majd nemsokára megjelenik az a költő, aki megírja a „Megszólalt harangok“-at. A tulajdonképeni konferenciagyülések dr. Szabó Aladár értékes bibliamagyarázataival kezdődtek. Örömmel láttuk, hogy ez a veterán harcos mily fiatalos erővel hirdeti az örökifjú evangéliumot. Dr. Grosheide amsterdami tanár A Szentirás tekintélyéről szólt, dr. Bouwman kampeni tanár Az Egyház és a Hitvallásról. A Hitvallás nem bilincs. A Hitvallás ellen kifogás is emelhető. Absolut értéke csak a Szentirásnak van. Lebilincselő volt dr. Hoekstra kampeni tanár előadása is Az ifjúság neveléséről és dr. Wielinga amsterdami lelkészé Az egyház és az evangélizációról, dr. Bouwman második előadást is tartott Az egyháztagság és az egyházfegyelemről. Minden előadás után voltak hozzászólások is, egyedül Wielinga előadása után nem, amikor már az idő nagyon előre haladt. Őszinte örömmel láttuk, hogy a konferencián mily nagy számmal voltak jelen a különböző belmissziói mozgalmak vezetői és munkásai. így van ez jól. A Krisztus keresztjének egyesítenie kell, nem pedig szétválasztania. A vendégek még hosszabb időt töltöttek hazánkban, meglátogatták Debreczent és Sárospatakot és bizonyára a legszebb emlékekkel távoztak körünkből. Ők szeretetet hoztak, mi szeretettel fogadtuk őket. Tudósító. IRODALOM. Dr. Erdős Károly: Az én vallásom. Debreczen, 1922. — Ára 25 korona. A húsvéti könyvpiacon jelent meg a fenti 127 oldalas, zsebkiadásu, valóban csinos könyvecske. Szerzője konfirmációi ajándékul szánta gyermekeink vallásos református öntudatának erősítésére, de tanulhatunk belőle mindannyian. Minden sora gondos kidolgozásra vall és maga * a külső kiállítás is igen ízléses. A 127 oldalnyi terjedelemből mintegy 100 oldal szolgál tudományos fejtegetésre, a többi lapjain naponkénti fohászok, továbbá az Úri ima, Apostoli hitvallás, a Tízparancsolat és hat bibliai szemelvény foglal helyet. Az imák után a református vallásunkról tudnivalóknak encyclopaedikus tárgyalása következik és ez négy főcím alá van sorolva. Az első cim arról szól: Mi a reformáció ? Ez alatt a cim alatt olvassuk annak magyarázatát, hogy miért volt szükség a reformációfa? Időrendben tárja elénk szerző a keresztyén egyházba becsúszott tévtanokat, amik szükségessé tették a visszaformálását a hitnek. A második cim a Réformátus hitről és jellemről tanít. Szemünk át akar sietni e szakaszon, mert hiszen ezeket úgyis tudjuk, de a hivatott szakember tudásával felsorakoztatott alcímek megállásra és a gondosan kidolgozott kis részletek ismételt átolvasására bírnak. Ilyenek az elválasztásról vagyis praedestinatiórol, a hitről, újjászületésről és az erényekről szóló részletek. Azonban az általában véve is igen sikerült könyvecske szemefényét mégis a harmadik szakasz képezi, ennek cime: A Kálvini reformáció hatása hazánkra. Ebben egy igen tanulságos történelmi, irodalomtörténeti, társadalomtudományi kis encyclopaediát kapunk, de mi dunántúliak mégis sajnáljuk, hogy a névsorban Tarczy neve helyett sajtóhibából Tárczy áll és hogy Bocsor István nevének történetíróink között hely nem jutott. Az utolsó szakasz szól Református egyházunk mai helyzetéről. Ebben, egyházalkotmányunk vázlata után, a trianoni békével beállott állapotunk rajzát kapjuk, megvilágítva azt egy kis statisztikai táblázattal is egyházaink és iskoláink számáról. Még e minden tekintetben szépen sikerült könyvecske ismertetéséhez tartozónak vélem annak felemlítését, hogyha valaha református gimnáziumaink világi képzettségű tanárainak theológiai vizsgálatra állása megvalósul, azt hiszem, hogy a számunkra készítendő vezérfonálnak ugyanezen kérdésekkel kell majd foglalkoznia, amelyek e kis könyvecskében találhatók. Vagy talán abba az egyházfegyelem tárgyalását is bele vegyük? Minek, úgy-e arra nem lesz soha szükség? 1 — Kis Ernő. Harsányi István: Adalékok Sárospatak múltjához. I. A Sárospataki Hirlap füzetei. 7. sz. Ára 20 K. Sárospatak, 1921. — Az 56 oldalra terjedő füzet 26 apró közleményt tartalmaz, mely mind Sárospatakkal, főleg pedig a Sárospataki Főiskola történetének érdekes részleteivel foglalkozik. Harsányi alaposan ismeri tárgyát, ért ahhoz, hogy azokat a részleteket tárja fel, melyek a nagy közönséget is érdeklik. Mindig érdekes, mindig vonzó, szinte minden sorból kiérzik a nagy szeretet, mellyel az alma materen csüng. Örömmel várjuk a folytatást.
