Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1922-01-08 / 2. szám

8. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1922. — Or. Révész Kálmán tiszáninneni püspök ifjúkori Emlékeim elmen hosszabb közleményt fog írni a Hit és Élet ez évi folyamában. A memoár iránt már előre nagy az érdeklődés. — Régi helyesírás az új Énekeskönyvben. A Magyar Nyeivőr 1921 november—decemberi kettős számában Kardos Albert debreczeni nyelvész rámutat arra a következő kiadásokból okvetetlen kiküszöbö­lendő tényre, hogy az új Énekeskönyv szövege nem alkalmazkodik mindenben az újabb, az iskolai helyes­íráshoz. — Egy modern természettudós. Jordán Károly, a Természettudományi Közlöny legújabb számában a következőleg ír a természettudományi törvényekről : Végeredményben megállapítjuk, hogy természettudo­mányi törvényeink legnagyobb része, a molekuláris elméletből kifolyólag, statisztikai törvény, azaz oly föl­tevés, mely pusztán a tünemények bekövetkezésének valószínűségéről nyilatkozik. Következőleg a régi, úgy­nevezett „cock-sure“ felfogás, mely mindent biztosan tudni vél, egyáltalán tarthatatlan és kénytelen helyet engedni a jóval szerényebb világnézetnek, mely meg­elégszik azzal, hogy a természeti jelenségeknek többé­­kevésbbé jó képét adja, hogy az eddigi formulákat pontosabbakkal, a föltevéseket valószínűbbekkel és általánosabbakkal helyettesítse. — Az Ecclesia c. lapban nagyon komoly és őszinte vezércikkben hívja fel a magyar kereszíyénség figyelmét a valódi, krisztusi egységre Hohenlohe Károly Egon. „Meggyőződésem, hogy ami széjjelválaszt, el­idegenít egymástól, ami a Krisztusban hívőket ellen­felekké teszi, hogy ez egyúttal Krisztustól is eltávolít, elszakít. Nem bírom elképzelni, hogy valaki Krisztu­sénak vallja magái őszintén és ugyanakkor megvetést, irigységet vagy gyűlöletet tápláljon szivében olyanok iránt, akik saját meggyőződésüket követve, ugyancsak Krisztust szeretik, imádják és szolgálják. A Szentirás­­ból eddig még senki sem tudta ‘igazolni azt a téves felfogást, hogy valaki saját hitét, a maga egyházát, felekezetét jobban szolgálja, annak érdekeit, törekvé­seit eredményesebben viszi előbbre, rnég pedig Isten nagyobb dicsőségére — akkor, ha egyidejűleg fele­barátjának vallásos meggyőződését bántja, ha a többi keresztény felekezetiket gyanúsításokkal illeti, azokat nyíltan vagy burkoltan támadja. Ellenkezőleg az írás­ból azt olvasom, hogy más, alacsonyabb rendu fegy­verekkel —, mint az igazság, a szeretet, a szellem erkölcsi fegyvereivel a vallás kérdéseihez hozzányúlni nem szabad.“ ' — Az új Énekeskönyvnek a gyülekezeti épí­tés munkájába való beleáílításárói érdekes és meg­­szivíelésre méltó cikket írt Árokhdty Béla, az ismert énekszerző és énekkarvezető a Reformáció ez évi első számában: Az éneknek nem a dallama el harsogására, versengő nyújtására, hanem fáz eszmei tartalom át­élésére képes gyülekezetei csakis úgy nevelhetünk, ha már az ifjúság figyelmét hozzá tudjuk szoktatni az énekek gondolatmenetének a követésére. Ezért hát az Új Énekeskönyvvel hozzuk be új szokásként a szöveg fokozottabb szem meltartását is. Ne legyen egyetlenegy ének sem, amelyet teljes szövege előzetes ismertetése nélkül tanítanánk meg. Sőt, ha még al­kalomszerűvé is tudjuk tenni, úgy, hogy egy meg­felelő bibliai hellyel vagy hittan! tétellel hozzuk vo­nathozásba, akkor igazán nem maradhatnak el az ilyen elmélkedés gazdag áldásai, amelyek között a legfontosabb, — templomi éneklésünkre nézve döntő lesz az, hogy az ily módon nevelt gyülekezetben az éneklést nem torokbeli technikának fogják tartani, hanem az elmélyedés, a fölfeléemelkedés nagyszerű eszközének. Ha segíteni akarunk gyülekezeteink ének­lésén, első teendőnk tehát a tartalom felszabadítása, hogy annak a hatalma ejtse meg azokat, akik addig a hangjuk íitogiatásában versengtek. Ez pedig úgy lesz lehetséges, ha az énekek számára már kezdettől fogva bizonyos lelki mi!ieu-t teremtünk a gondolatok és érzések világában, amelyet később igényelni és megteremteni is maga fog a dicséretet éneklő hívőnek a lelke és amelyben a nagy áldásokat hálásan érezve ráfeledkezik a tartalomra és akkor énekel — nem a torkával, hanem a leikével. — Új év — új ajándék. Az új évben új kedvezményt nyújt a „Magyarság" előfizetőinek, ingyenes jogi tanácsadó irodát nyitott. Válaszbélyeg beküldése esetén "mindenkinek ingyen ad jogi tanácsot a kiadóhivatal, Budapest, VII. kér., Miksa-uíca 8, ahol a lap megrendelhető. Ingyen mutatvány­szám. Előfizetőknek számtalan kedvezmény és ajándék. HIVATALOS RÉSZ. A dunántúli református egyházkerület püspökétől. 6/1922. szám. É p te s í t é s. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr 140844/1921. sz. alatt a következő rendeletet adta ki: „Nemzeti önérzetünknek, valamint a jövőben való törhetetlen reménységünknek épségben tartása érde­dében hivatali elődöm 1920. évi 114233. V. szám alatt kelt rendeletével elrendelte, hogy a magyar Hiszekegyet a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisz­ternek rendelkezése és közvetlen vezetése alatt álló valamennyi alsó- és középfoKU tanintézetben a tanulók mindennap elimádkozzák. Azóta pályázati hirdetés következtében nemzeti imánkat többen megzenésítették és a díjat Szabados Bélának, az Országos Zeneművészeti Főiskola tanárá­nak pályaműve nyerte el. Minthogy a pályázat ered­ményéhez magam is alkalmazkodni óhajtok, elrendelem, hogy a fentebb felsorolt iskolák Pap-Váry Elemérné Hiszekegyét az iskolai énektanítás keretében s ünne­pélyeken Szabados Béla pályadíjat nyert dallama sze­rint énekeltessék. Budapest, 1921. évi december hó 21-én. Pass.“ Felkérem a fő- és középiskolai igazgató, a nagy­­tiszteletü lelkész és tekintetes tanító urakat, hogy az iskolai énektanítás keretében s ünnepélyeken a minisz­teri rendelet értelmében szíveskedjenek eljárni. Boldog új-év kívánása mellett szeretettel maradtam Balatonkenesén, 1921 jan. 1-én Németh István ' püspök. Pápa, 1922. Főiskolai könyvnyomda.

Next

/
Oldalképek
Tartalom