Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-01-08 / 2. szám
8. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1922. — Or. Révész Kálmán tiszáninneni püspök ifjúkori Emlékeim elmen hosszabb közleményt fog írni a Hit és Élet ez évi folyamában. A memoár iránt már előre nagy az érdeklődés. — Régi helyesírás az új Énekeskönyvben. A Magyar Nyeivőr 1921 november—decemberi kettős számában Kardos Albert debreczeni nyelvész rámutat arra a következő kiadásokból okvetetlen kiküszöbölendő tényre, hogy az új Énekeskönyv szövege nem alkalmazkodik mindenben az újabb, az iskolai helyesíráshoz. — Egy modern természettudós. Jordán Károly, a Természettudományi Közlöny legújabb számában a következőleg ír a természettudományi törvényekről : Végeredményben megállapítjuk, hogy természettudományi törvényeink legnagyobb része, a molekuláris elméletből kifolyólag, statisztikai törvény, azaz oly föltevés, mely pusztán a tünemények bekövetkezésének valószínűségéről nyilatkozik. Következőleg a régi, úgynevezett „cock-sure“ felfogás, mely mindent biztosan tudni vél, egyáltalán tarthatatlan és kénytelen helyet engedni a jóval szerényebb világnézetnek, mely megelégszik azzal, hogy a természeti jelenségeknek többékevésbbé jó képét adja, hogy az eddigi formulákat pontosabbakkal, a föltevéseket valószínűbbekkel és általánosabbakkal helyettesítse. — Az Ecclesia c. lapban nagyon komoly és őszinte vezércikkben hívja fel a magyar kereszíyénség figyelmét a valódi, krisztusi egységre Hohenlohe Károly Egon. „Meggyőződésem, hogy ami széjjelválaszt, elidegenít egymástól, ami a Krisztusban hívőket ellenfelekké teszi, hogy ez egyúttal Krisztustól is eltávolít, elszakít. Nem bírom elképzelni, hogy valaki Krisztusénak vallja magái őszintén és ugyanakkor megvetést, irigységet vagy gyűlöletet tápláljon szivében olyanok iránt, akik saját meggyőződésüket követve, ugyancsak Krisztust szeretik, imádják és szolgálják. A Szentirásból eddig még senki sem tudta ‘igazolni azt a téves felfogást, hogy valaki saját hitét, a maga egyházát, felekezetét jobban szolgálja, annak érdekeit, törekvéseit eredményesebben viszi előbbre, rnég pedig Isten nagyobb dicsőségére — akkor, ha egyidejűleg felebarátjának vallásos meggyőződését bántja, ha a többi keresztény felekezetiket gyanúsításokkal illeti, azokat nyíltan vagy burkoltan támadja. Ellenkezőleg az írásból azt olvasom, hogy más, alacsonyabb rendu fegyverekkel —, mint az igazság, a szeretet, a szellem erkölcsi fegyvereivel a vallás kérdéseihez hozzányúlni nem szabad.“ ' — Az új Énekeskönyvnek a gyülekezeti építés munkájába való beleáílításárói érdekes és megszivíelésre méltó cikket írt Árokhdty Béla, az ismert énekszerző és énekkarvezető a Reformáció ez évi első számában: Az éneknek nem a dallama el harsogására, versengő nyújtására, hanem fáz eszmei tartalom átélésére képes gyülekezetei csakis úgy nevelhetünk, ha már az ifjúság figyelmét hozzá tudjuk szoktatni az énekek gondolatmenetének a követésére. Ezért hát az Új Énekeskönyvvel hozzuk be új szokásként a szöveg fokozottabb szem meltartását is. Ne legyen egyetlenegy ének sem, amelyet teljes szövege előzetes ismertetése nélkül tanítanánk meg. Sőt, ha még alkalomszerűvé is tudjuk tenni, úgy, hogy egy megfelelő bibliai hellyel vagy hittan! tétellel hozzuk vonathozásba, akkor igazán nem maradhatnak el az ilyen elmélkedés gazdag áldásai, amelyek között a legfontosabb, — templomi éneklésünkre nézve döntő lesz az, hogy az ily módon nevelt gyülekezetben az éneklést nem torokbeli technikának fogják tartani, hanem az elmélyedés, a fölfeléemelkedés nagyszerű eszközének. Ha segíteni akarunk gyülekezeteink éneklésén, első teendőnk tehát a tartalom felszabadítása, hogy annak a hatalma ejtse meg azokat, akik addig a hangjuk íitogiatásában versengtek. Ez pedig úgy lesz lehetséges, ha az énekek számára már kezdettől fogva bizonyos lelki mi!ieu-t teremtünk a gondolatok és érzések világában, amelyet később igényelni és megteremteni is maga fog a dicséretet éneklő hívőnek a lelke és amelyben a nagy áldásokat hálásan érezve ráfeledkezik a tartalomra és akkor énekel — nem a torkával, hanem a leikével. — Új év — új ajándék. Az új évben új kedvezményt nyújt a „Magyarság" előfizetőinek, ingyenes jogi tanácsadó irodát nyitott. Válaszbélyeg beküldése esetén "mindenkinek ingyen ad jogi tanácsot a kiadóhivatal, Budapest, VII. kér., Miksa-uíca 8, ahol a lap megrendelhető. Ingyen mutatványszám. Előfizetőknek számtalan kedvezmény és ajándék. HIVATALOS RÉSZ. A dunántúli református egyházkerület püspökétől. 6/1922. szám. É p te s í t é s. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr 140844/1921. sz. alatt a következő rendeletet adta ki: „Nemzeti önérzetünknek, valamint a jövőben való törhetetlen reménységünknek épségben tartása érdedében hivatali elődöm 1920. évi 114233. V. szám alatt kelt rendeletével elrendelte, hogy a magyar Hiszekegyet a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszternek rendelkezése és közvetlen vezetése alatt álló valamennyi alsó- és középfoKU tanintézetben a tanulók mindennap elimádkozzák. Azóta pályázati hirdetés következtében nemzeti imánkat többen megzenésítették és a díjat Szabados Bélának, az Országos Zeneművészeti Főiskola tanárának pályaműve nyerte el. Minthogy a pályázat eredményéhez magam is alkalmazkodni óhajtok, elrendelem, hogy a fentebb felsorolt iskolák Pap-Váry Elemérné Hiszekegyét az iskolai énektanítás keretében s ünnepélyeken Szabados Béla pályadíjat nyert dallama szerint énekeltessék. Budapest, 1921. évi december hó 21-én. Pass.“ Felkérem a fő- és középiskolai igazgató, a nagytiszteletü lelkész és tekintetes tanító urakat, hogy az iskolai énektanítás keretében s ünnepélyeken a miniszteri rendelet értelmében szíveskedjenek eljárni. Boldog új-év kívánása mellett szeretettel maradtam Balatonkenesén, 1921 jan. 1-én Németh István ' püspök. Pápa, 1922. Főiskolai könyvnyomda.
