Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-04-23 / 17. szám
Harmincharmadik évfolyam. 17. szám. Pápa, 1922 április 23. DUNANTDLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkeszti és kiadja a dunántúli református püspöki hivatal (Balatonkenese), ahova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők. (S Megjelenik minden vasárnap. [=] A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendők. 5 I BEÖTHY ZSOLT | A halhatatlanság kapuján át sorban távoznak körünkből a nagyok és erősek s egyedül hagynak bennünket, gyöngéket és kicsinyeket. Miért kell ennek így történnie? Miért hogy mig szemünk belekáprázik a sugárözönbe, mely átszellemült alakjukat körüíragyogja, addig e sorssújtotta édes honi földre von le bennünket a kin és a gyász s nem tudunk egyebet tenni, mint csendes megadással rebegni: „Uram, legyen meg a Te akaratod . . .“ Beöthy Zsolt meghalt. Meghalt az aggastyánok korában és mégis annál sokkal korábban, semmint idejét elérkezettnek tarthattuk volna. Ő irt a maga hasonlíihatlan, szárnyaló stílusával írói pályákról, melyek merész ívben, tüneményes gyorsan törtek fel a magasba, de az egyszer elért pontnál tovább aztán nem jutottak, másokról viszont, melyek szelíd emelkedés után aláhanyatlottak s minden becsületes erőfeszítés ellenére a teremtő ingenium megfogyatkozása miatt örökre megrekedtek, s ismét másokról végül, melyek fokozatos haladással mentek feljebb, mindig feljebb, „per aspera ad astra“ s akkor voltak delelőjükön, mikor el kellett távozniok a minden élőknek útján. Az ő egyénisége fejlődésének útja, pályája ez utolsó kategóriába tartozott bele. Aki utoljára hallotta szólni őt, mikor Tisza István alakját rajzolta bele az örökkévalóságba, aki olvasta végső Írását Vörösmartyról, kinek költői nagyságát s költői nagyságának titkait szinte újból felfedezte, az csudálattal hajolt meg a tudásnak ekkora gazdagsága, a szellemi erőnek ilyetén frissesége előtt. Nem, ő valóban nem hanyatlott. Hanyatlottunk csupán mi, akik porig sújtva attól, amit ez utolsó évek zúdítottak reánk, kezdtük veszíteni hitünket nemzetünk erejében és hazánk jövőjében. Lelkes magyarja Volga mellől ide szakadt fajának, első hirdetője a nagy tanításnak, hogy nemzetünk ezer éve bent él a nyugati nemzetek kulturközösségében s mivel azt, amit ebből magába felszívott, magyarrá, tősgyökeresen eredeti magyarrá tudta átidomítani, Kálvin hitének nemes követője, ki Isten kifürkészhetetlen előre elrendelésében látott megmagyarázottnak vért és könnyet, keservet és gyászt, vészt és dicsőséget, múltat és jövőt, ő hitt, utolsó lehelteiéig hitt abban, hogy a Zrínyiek, Vörösmartyk, Petőfik, Aranyok és Madáchok nemzete főnix-madárként fog kiemelkedni a tűzvészből, mely az egész világon végigrohanva, nálunk vetette rőt fényét legvadabban az egek egére! Nagy halottunk, Beöthy Zsolt, legyen neked s legyen nekünk is a te hited szerint! A te hited az apostolok hite, a te lelked az a lélek, amely megelevenít. Lelked az itt maradt műveidben, melyből eljövendő boldogabb nemzedékek is tanulni fogják megbecsülni mindazt, amit a magyar géniusz versben és prózában, szóban, képben, szoborban nagyot és maradandót alkotott. Lelked az itt maradt mindazokban az országos intézményekben s itt egyházkerületünk tanintézeteiben is, amelyeket valaha vezettél és irányítottál s melyeken szerető rajongással csüngtél. „Non omnis moriar“, rebegheted ekként az üdvözülés hangján. Az okkultizmus műhelyéből. Az okkultizmus, mint ténybeli alapokra, leginkább a spiritizmus jelenségeire szeret hivatkozni. Ezek iránt azonban nagyon megrendítette a bizalmat az a sok csalás, amely e téren előfordult s amelyekről Lehmann alaposan és bőségesen beszámol. A dán tudós arra az eredményre jut, hogy emberi képességeink között lehetnek még ismeretlen erők, de ezeket elfogadható módon beigazolni még senkinek sem sikerült. Lehmann alapos kutatásai óta tudásunk állapotában nem is állott be lényeges változás és azok a művek sem alkalmasak bennünk más véleményt ébreszteni, amelyek most magyar nyelven, részint mint eredeti müvek, részint mint fordítások próbálnak az okkultizmusnak híveket szerezni. A tények tehát úgy, ahogy ők hivatkoznak rájuk,