Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1922-04-09 / 15. szám

Harmincharmadik évfolyam.

15. szám.

Pápa, 1922 április 9.

DDNÁNTŰLI PROTESTÁNS LAP

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

Szerkeszti és kiadja a dunántúli református püspöki hivatal (Balatonkenese), ahova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők. 1=1 Megjelenik minden vasárnap. El A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendők. ej

Nagypéntekre.

jézus nem magától jött, hanem isten küldötte hozzánk. Isten akarta, hogy eljöjjön és éljen közöttünk, az „Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra“ (Ap. Csel. 2:23). „Azáltal lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ö egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa“ (1. Jn. 4:9). Óh, micsoda boldogság tudni azt, hogy az Isten örökkévaló szeretettel szerei minket és kiterjeszti ránk irgalmasságát! Micsoda boldogság tudni, hogy bár arra se vagyunk méltók, hogy reánk tekintsen, mégis ügy szeret minket, hogy „tulajdon Fiának se kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta * / (Róm. 8:32). Óh, ha haragvó lett volna az Isten, egész jogosan tüzet bocsáthatott volna erre a világra, amelyen Adámtól kezdve megmérhetetlen sok bűn halmozódott össze. De Isten nem minket, hanem csak'a bennünk levő bűnt akarta megsemmisíteni. Nem akarta a bűnös halálát, hanem inkább azt, hogy éljen. Úgy akarta megsemmisíteni a régi világot, hogy helyére nyomban egy új világ épülhessen. Úgy akarta eltörölni az első Ádám nemzetségét és örökségét, hogy rhelyére azonnal oda állhasson a második Ádám nemzetsége és öröksége. Azért küldötte el az Ö egyetlenjét, „hogy éljünk általau, hogy megtörje a kígyó fejét, hogy megsemmisítse a bűn nemzetségét és feje legyen az istenfíak nemzetségének. A kereszt alatt befejezte életét az első Ádám emberisége, mely a maga fejétől csak bűnt hozott ebbe a világba, a kereszt alatt kitombolta magát a bűn s nem vette észre, hogy ez haláltánca volt, hogy közben győzött az isteni élet, az új emberiség zsengéje, a második Ádám és megkezdődött az új ég és új föld kialakulása.

Óh, hogyan éljünk hát Krisztus által? Ezt is az ő keresztjével mondotta meg nekünk. Ő halálos szerelemből adja magát nekünk - eledelül, táplálékul, az új élet kenyeréül. Milyen szépen megmondotta az utolsó vacsorán, hogy mit akar Isten az ő halálával: „e pohár amaz újtestámentum . . „Ez az én testem, ez az

én vérem ..." *vegyétek, egyétek !u Új szövetséget kötött az Isten mi velünk. Erre a szövetségre a pecsétet saját fiának vérével ütötte rá. Ebben a szövetségben Ő nemcsak megígérte, de a pecséttel be is bizonyította, meg is tette, hogy kegyelmébe fogad s fia által életet ad nekünk. Saját fiát adja táplálékul, új magul, új élet forrásául, örök eledelül. S nekünk nem kell mást tenni, mint elfogadni, magunkba felvenni, vérünkbe felszívni őt. S a mi bűneink, a mi ó-emberünk, amit az első Adámtól örököltünk? Olyanok, mint a tölgyfa száraz levelei. Görcsösen ragaszkodnak az ágakhoz, nem bir velük még a tél fagya se, de mikor megpezsdül a tavasz s előtör az új rügy, az új élet, akkor kénytelenek megválni a fától, az új élet ellöki magától s az enyészet szelére bízza őket. A megújult ember halálra adja a saját ó-emberét.

Óh, végtelen isteni szeretet! Ügy érezzük magunkat nagypénteken, mintha emelne bennünket valami, mintha szárnyaink nőnének, mintha mennyei honvágy tüzelné szivünket, hogy siessünk, repüljünk haza, az Atyához, aki elküldte értünk Fiát és kitárt karokkal várakozik ránk. Már nemcsak nyitva áll az ajtó, amelyen bemehetünk az Atyához, de azok a sziklák is porrá vannak zúzva, amelyeket mi emeltünk a mi bűneinkből az isten elé. Vértverejtékező erőfeszítéssel magára vette ezeket az égbenyúló bűnhegyeket az Istennek Fia és úgy alá lökte azokat a mélységbe, hogy nem állhatnak többé utunkba, hogy mi láthatunk megnyilatkozott egeket és felemelkedhetünk a mi mennyei Atyánkhoz.

Most már értem, mit jelent a Jézus keresztje. Most már látom, hogy rólam van benne szó, velem tett jót az Isten, reám árasztotta ki végtelen kegyelmét. Úgy érzem, hogy most már az Atya is más szemmel tekint rám, a Krisztus ábrázata szerint való új embert látja bennem és megbocsátja az én bűneimet, amelyeket porrá zúzott az Ő Fiának hatalmas erőfeszítése. Most már látom, hogy nekem csak előre keli tekintenem, a múlt eltemettetett. S ha nehéz a teher, ha emészt a bűntudat, ott a kereszt, az alá lerakhatom mindazt, ami