Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-04-09 / 15. szám
58. oldal. 1922. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. az ó-emberből még megmaradt bennem. De azt is látom, hogy a magam erejéből képtelen vagyok új ember lenni, Istennek tetsző életet élni. Csak akkor nyerhetek kegyeimet Istennél, ha Jézust felveszem életembe, ha elmondhatom Pái apostollal: „Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem u (Gál. 2 :20.) A kereszt áll ma is. Jelzi az ó- ember halálát és az új-ember útnak indulását. Alatta mindenki lerakhatja a maga ó-emberét és felveheti az újat. A keresztből virágzik ki Isten országa. Ez az új élet és az új világ gyökere, az új ég és új föld fundamentuma. Ezért legnagyobb ünnepünk nekünk a nagypéntek. Kérő. szó a dunántúli református szent gyülekezetekhez. A komáromújvárosi reformátusokat a cseh megszállás templomuktól, lelkésziakjuktól és minden vagyonuktól megfosztotta. A református Sión és magyar • haza eme fontos végvárában 1200 szent célokért lel- | kesedő, hitben erős kálvinista keresztyén él, kiknek nagy része szegény, menekült, szűkös viszonyok között élő vasúti alkalmazott és nyomorgó tisztviselő. Ezek | a testvéreink, akik vigasztalást és reménységet csak a hitből vehetnek, imádkozásra s az ige hallatására I csak egy szívességből ideiglenesen átengedett seiyemgubó-raktárban jöhetnek össze. Ha ezt nem kaphatják már majd meg, nem lesz ahoi Krisztus evangéliuma prédikáltassék, Szomorú állapotokat teremtett a kegyetlen béke iskolájuknál is: 160 gyermek egy tanterembe van szorulva, bensőséges hitre, hazafiasságra nevelni i így képtelenség. Lelkésznek és egyik tanítónak nincs j lakása. A szegény komáromújvárosi gyülekezet tagjai önerejükből ennyi építkezésre minden áldozatkészségük mellett sem képesek. 1200 lélek örök java, az egyház és haza szent érdekei forognak itt kockán, A „csonka törzs*1 itt vérzik legjobban! Testvéreink! Segítsük gyógyítani. Mindnyájunk érdeke. Nemzetünk szent jövendője, a Krisztus parancsolata szói hozzátok : I. ján. 3l7_19. A komáromújvárosiaknak a belügyminiszter úr az országos gyűjtést építkezési célokra 28660/1922. sz, a. megengedte. Ezen szebb jövőre jogosult gyülekezet kérőszava szól minden buzgó lelkészhez, tanítóhoz, presbiterhez, hogy a gyűjtésben támogassa és a nemesszivü keresztyének összességéhez, hogy Istentől vett javaikkal segítségükre siessenek. Testvéreink ! Sionunk ezen végvárának fe! kel! épülni, hogy a vallás és haza erős bástyája lehessen ott, hol erre a legnagyobb szükség van. A komáromújvárosi parochiális kör nevében: Mikos Lajos hitoktató-lelkész. A komáromújvárosi parochiális kör fenti kérő szavát a legmelegebb pártolással kérem a Nagytisz- ! teletü Leikész urak, a szent gyülekezetek s hitrokonok j áldozatkész jóindulatába és támogatásába. j Balatonkenesén, 1922 április 4-én. Németh István pUspók. 1 A Skót Misszió ünnepe. A budapesti Skót Misszió új vezetőjének Beveridge Vilmosnak a beiktatása íúlemeikedeít a helyi kereteken és országos jelentőségűvé vált. Református közvéleményünk mindjobban tudatára ébred azoknak a nagy értékeknek, amelyek a Skót Misszió közvetítésével jutottak bele egyházunk életébe és mini magyarok meg igazán nagy hálára vagyunk kötelezve a Misszió munkájának irányítói és vezetői iránt, akik szóval és tettel oly nagyszerű példáját adták az elmúlt, megpróbáltatással teljes években a hittestvéri részvétnek és megértő szeretetnek. Nagyarányú, sok, milliókra rúgó volt az anyagi támogatás, melyben Webster úr kezdeményezésére részesítettek bennünket skót atyánkfiái, de még jobban esett az az erkölcsi támogatás, mellyel ügyünket, különösen elszakított református magyar véreink lelkiismereti szabadságát sajtóban és fontos hivatalos fórumok előtt is képviselték és védelmezték. A távolabbi és közelebbi múltban megnyilvánított hittestvéri rokonszenv viszonzásának tekinthető, hogy Beveridge úr ünnepélyes beiktatásán oly előkelő egyházi és világi közönség vett részt. Ott láttuk az esti ünnepélyen a ref. egyetemes konvent elnökeit: dr. Baltazár Dezső püspököt és gr. Degenfeld József főgondnokot, dr. Révész Kálmán, dr. Ravasz László püspököket, br. Bánffy Miklós külügyminisztert, gr. Szapáry Lászlót, az újonnan kinevezett londoni követet, Darányi Ignác egyházkerüieti főgondnokot, Szilassy Aladárt, stb., stb. A CXXX1V. zsoltár eléneklése után — melynek daliamái a skóí reformátusok is használják — Bükéi Pap István theol. tanár mondott buzgó imádságot, a budapesti Skót Misszió történetét érdekes előadásban ismertette dr. Nagy Sándor, a miszszió lelkésze. Az üdvözlések sorát a konvent nevében dr. Baltazár Dezső egyházi einök kezdte meg, a dunamelléki egyházkerület és a budapesti egyház nevében dr. Ravasz László püspök, a pesti egyházmegye nevében Nagy Ferenc esperes, a budapesti theol. akadémia nevében B. Pap István, a pápai theol. akadémia nevében Pongrácz József, a Lorántffy Zs. Egyesület nevében Zsilassy Aladár, a Bethánia- Egyesület nevében Vargha Tamás mondtak meleg üdvözlő szavakat. Az üdvözlésekre Beveridge és a beiktatásra érkezett Macgregor glasgowi tanár, a Skót Egyesült Szabad Egyház volt moderálom, válaszoltak, kifejezvén a reménységet, hogy a két egyház közt fennálló kapocs a jövőben még erősebb lesz. A XC. zsoltár 9. verse után Haypál Benő buzgó imádsága zárta be az ünnepélyt. Kívánjuk, hogy Beveridge úr itteni működését minden tekintetben Isten gazdag áidása kisérje! Jelenvolt. „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök Igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen.“
