Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1922-03-12 / 11. szám

42. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1922. sál és inspiráló erővel teljes könyvnek nevezi. E könyv­ben kifejezést ad ama meggyőződésének és gondola­tának, hogy e világ kimenthető a mai veszedelmes helyzetből, de rávilágít a módra is. Szerinte a mai helyzet nem az emberiség gyöngeségének, de a fegyel­mezetlen erő eredménye. A világ, az emberiség igen­igen sokat tud, s tudása napról-napra növekszik, ha valahogyan megszabadulna az emberiség a versengő gyűlölet átkától, mielőtt összetörné és zúzná az, tudá­sát, hatalmát, erejét egyesíthetné a rossz célra való alkalmazás helyett, jó célra. Magáról ezt mondja: „Ma az az érzésem, mint azé az emberé, akinek sokat Ígérő kertjét tönkretúrták a disznók“, — midőn az emberiség mai tönkretett helyzetét szemlélem. „E világ nem elitéit világ, vagy valamilyen tragikus sorsra ren­delt hely, hanem bárgyún elrontott világ.“ Mi minden jó, miiy óriási haladás következhetnék be e világba, ha a világ — az egész — egységes célért dolgozna, j ha megszüntetné a kölcsönös ellenségeskedést, ver­sengést és rontást, a tudás útján, ami ma egyáltalán nem alkalmaztathatik teljességgel az egész világ üd­vére. Elbeszéli, hogy egyenesen megbotránkozott a Marylandban, Virginiában (Egy. Áll.) tapasztaltakon, mikor látta, hogy e világ legelső államában az em­berek ezrei milyen kunyhókban laknak és mily tudat­lanok. Mert minden országban, így az Egyesült Álla­mokban is minden állami bevételt megemésztenek a hadsereg, a haditengerészet, a versengés, a háborús adósságok (újak és régiek). Pld. Amerika tized részét nem költi iskolákra, a lakáskérdés megoldására, utakra, vasutakra annak, amit kellene költenie. Sokban előre­halad ugyan, de nem nagy lépésekben (amint tehetné), nem pedig a világ egyenetlensége és a háború félelme miatt. S mindé dolgokban Anglia is, Franciaország is sülyednek. De mi. minden jó történhetnék e világban, ha ez alól a folytonos készülődés alól felszabadulhatna? Az első legnagyobb dolog az lenne, hogy mindaz az óriási összeg, ami ma erre fordíttatik, felszabadulna amaz elhanyagolt célok szolgálatára. Szüntesse be a világ mindenfelé e pazarlást és a megtakarított gaz­dagság, kincs, jobb lakóházak építésére, az elhanya­golt vidék nagyobb rendjére és bájára, utak készíté­­tésére (mígnem a világ minden része megközelíthetővé válik) s a nevelés tökéletesítésére és élénkítésére fog fordíttatni. Gondoljuk csak el, hogy a világban telje­sen szabaddá lenne téve az utazás és minden ország szabadon felvehetné ismét békebeli munkáját és meg­kezdhetné építészete, zenéje, minden rendű művészete fejlesztését a maga légkörében a múlt alapjain tovább­építve, nem kellene félnie egyik népnek a másiktól és készülődnie egyik népnek a másik ellen 1 „A világ­egység nem jelent egyformaságot, sőt inkább a külön­bözőség biztosítását jelenti. Éppen a háború az, ami khaki és páncélos-fegyveres öltözetbe kényszeríti az emberiséget.“ De ez csak a kezdet! Minden ember tanulhatna 16—17 éves koráig, sőt továbbtanulhatna, egész éle­tében. (Ma alig van elég iskola — egyetlen ország­ban is —, sehol sincs eléggé jól felszerelt iskola és a tanítók, tanárok sem állanak a kívánt színvonalon !) Nincs senki, aki tudatában volna annak, hogy mily sokat nem tud, amit pedig tudni szeretne és tudhatna is, de nem teheti, mert nincsenek meg reá az anyagi eszközei. S mivel minden embernek nagyobb kényelem biztosíttatnék, minden ember egészséges és boldog lehetne. Mert kétségtelen, hogy mindenféle gonosz betegség, nyomorúság, táplálatianság megszüntethető, amelyek pusztítják az emberi nemet, ha — sok beszéd helyett — az egész emberiség összefog legyűrésükre. A széleskörű materiális, látható béke-aratás, a béké­nek a legkisebb következménye lenne, a béke nagy áldása az egészség és boldogság lesz. „Boldogság! Gondoljunk pl. arra a reggelre, amely egyszer el fog jönni, amelyen többé nem olvas­nak az emberek az újságban az éhség és a fegyel­mezetlenség gonosz híreiről, melyek megrontják a fél Világot, ostoba sexuális gonosztettekről és a becsü­letet is sárbatipró önzés cselekedeteiről, miket a vásott gyermek hiányos intelligenciájával biró felnőttek kö­vettek el, rettenetes összeesküvések és tervek gondo­latairól, melyeket hajszálon függő biztonságunk ellen kovácsolnak és az unalmas háborús készülődések szükségességéről. Gondoljunk csak arra a reggelre, amelyen az újságoknak csak jó híreik lesznek: felfedezésekről, nagyszerű vívmányokról... Gondoljunk csak az új világ szabadságára, bőségére és harmoniás sokféle­ségére! Ez nem csupán hiú prófécia, nem csupán álom. Ez a világ a miénk lehetne akár ma, ha eihinnék az emberek, hogy a miénk lehet. E dolgok megnyerhetők, elvégezhetők ma, e szebb világ után csak ki kell nyúj­tanunk a kezünket.“ A Public Opinion után : Fazekas Lajos, Lelkészértekezlet Somogyszobon. A munka és a szeretet jegyében gyűlt össze a somogycsurgói lelkészi-kör február hó 21-én Somogy­szobon. Mintegy 25 lelkész, tanár és tanító ajakán csendült fel az örökszép dicséret: „Jövel Szentlélek Úristen . . .“ Az ének elhangzása után Vargha Dezső csurgói lelkész mondott magasszárnyalású imát és elnöki megnyitót. Hangsúlyozta egyházi életünk sivár­ságát; rámutatott a mai kor szomorú, ijesztő beteg­ségeire: az üres templomokra, Mammun megnépesült táborára. Miért van az így? Hol van az orvosság a rengeteg sebre ? Nehéz kérdések. De annál könnyebb a felelet: az evangéliumban. Itt van a gyógyír min­den sebre, van orvosság minden betegségre. .Ezért jött össze a csurgói lelkészi-kör, hogy e betegségekre megkeresse s idejekorán alkalmazza is a megfelelő orvosságot, amíg nem késő! Azért, hogy munkálkod­jék, mert „eljő az éjszaka, mikor senki sem munkál­­kodhatik“. Hogy egymás hitéből erőt merítserr, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom