Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-03-12 / 11. szám
42. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1922. sál és inspiráló erővel teljes könyvnek nevezi. E könyvben kifejezést ad ama meggyőződésének és gondolatának, hogy e világ kimenthető a mai veszedelmes helyzetből, de rávilágít a módra is. Szerinte a mai helyzet nem az emberiség gyöngeségének, de a fegyelmezetlen erő eredménye. A világ, az emberiség igenigen sokat tud, s tudása napról-napra növekszik, ha valahogyan megszabadulna az emberiség a versengő gyűlölet átkától, mielőtt összetörné és zúzná az, tudását, hatalmát, erejét egyesíthetné a rossz célra való alkalmazás helyett, jó célra. Magáról ezt mondja: „Ma az az érzésem, mint azé az emberé, akinek sokat Ígérő kertjét tönkretúrták a disznók“, — midőn az emberiség mai tönkretett helyzetét szemlélem. „E világ nem elitéit világ, vagy valamilyen tragikus sorsra rendelt hely, hanem bárgyún elrontott világ.“ Mi minden jó, miiy óriási haladás következhetnék be e világba, ha a világ — az egész — egységes célért dolgozna, j ha megszüntetné a kölcsönös ellenségeskedést, versengést és rontást, a tudás útján, ami ma egyáltalán nem alkalmaztathatik teljességgel az egész világ üdvére. Elbeszéli, hogy egyenesen megbotránkozott a Marylandban, Virginiában (Egy. Áll.) tapasztaltakon, mikor látta, hogy e világ legelső államában az emberek ezrei milyen kunyhókban laknak és mily tudatlanok. Mert minden országban, így az Egyesült Államokban is minden állami bevételt megemésztenek a hadsereg, a haditengerészet, a versengés, a háborús adósságok (újak és régiek). Pld. Amerika tized részét nem költi iskolákra, a lakáskérdés megoldására, utakra, vasutakra annak, amit kellene költenie. Sokban előrehalad ugyan, de nem nagy lépésekben (amint tehetné), nem pedig a világ egyenetlensége és a háború félelme miatt. S mindé dolgokban Anglia is, Franciaország is sülyednek. De mi. minden jó történhetnék e világban, ha ez alól a folytonos készülődés alól felszabadulhatna? Az első legnagyobb dolog az lenne, hogy mindaz az óriási összeg, ami ma erre fordíttatik, felszabadulna amaz elhanyagolt célok szolgálatára. Szüntesse be a világ mindenfelé e pazarlást és a megtakarított gazdagság, kincs, jobb lakóházak építésére, az elhanyagolt vidék nagyobb rendjére és bájára, utak készítétésére (mígnem a világ minden része megközelíthetővé válik) s a nevelés tökéletesítésére és élénkítésére fog fordíttatni. Gondoljuk csak el, hogy a világban teljesen szabaddá lenne téve az utazás és minden ország szabadon felvehetné ismét békebeli munkáját és megkezdhetné építészete, zenéje, minden rendű művészete fejlesztését a maga légkörében a múlt alapjain továbbépítve, nem kellene félnie egyik népnek a másiktól és készülődnie egyik népnek a másik ellen 1 „A világegység nem jelent egyformaságot, sőt inkább a különbözőség biztosítását jelenti. Éppen a háború az, ami khaki és páncélos-fegyveres öltözetbe kényszeríti az emberiséget.“ De ez csak a kezdet! Minden ember tanulhatna 16—17 éves koráig, sőt továbbtanulhatna, egész életében. (Ma alig van elég iskola — egyetlen országban is —, sehol sincs eléggé jól felszerelt iskola és a tanítók, tanárok sem állanak a kívánt színvonalon !) Nincs senki, aki tudatában volna annak, hogy mily sokat nem tud, amit pedig tudni szeretne és tudhatna is, de nem teheti, mert nincsenek meg reá az anyagi eszközei. S mivel minden embernek nagyobb kényelem biztosíttatnék, minden ember egészséges és boldog lehetne. Mert kétségtelen, hogy mindenféle gonosz betegség, nyomorúság, táplálatianság megszüntethető, amelyek pusztítják az emberi nemet, ha — sok beszéd helyett — az egész emberiség összefog legyűrésükre. A széleskörű materiális, látható béke-aratás, a békének a legkisebb következménye lenne, a béke nagy áldása az egészség és boldogság lesz. „Boldogság! Gondoljunk pl. arra a reggelre, amely egyszer el fog jönni, amelyen többé nem olvasnak az emberek az újságban az éhség és a fegyelmezetlenség gonosz híreiről, melyek megrontják a fél Világot, ostoba sexuális gonosztettekről és a becsületet is sárbatipró önzés cselekedeteiről, miket a vásott gyermek hiányos intelligenciájával biró felnőttek követtek el, rettenetes összeesküvések és tervek gondolatairól, melyeket hajszálon függő biztonságunk ellen kovácsolnak és az unalmas háborús készülődések szükségességéről. Gondoljunk csak arra a reggelre, amelyen az újságoknak csak jó híreik lesznek: felfedezésekről, nagyszerű vívmányokról... Gondoljunk csak az új világ szabadságára, bőségére és harmoniás sokféleségére! Ez nem csupán hiú prófécia, nem csupán álom. Ez a világ a miénk lehetne akár ma, ha eihinnék az emberek, hogy a miénk lehet. E dolgok megnyerhetők, elvégezhetők ma, e szebb világ után csak ki kell nyújtanunk a kezünket.“ A Public Opinion után : Fazekas Lajos, Lelkészértekezlet Somogyszobon. A munka és a szeretet jegyében gyűlt össze a somogycsurgói lelkészi-kör február hó 21-én Somogyszobon. Mintegy 25 lelkész, tanár és tanító ajakán csendült fel az örökszép dicséret: „Jövel Szentlélek Úristen . . .“ Az ének elhangzása után Vargha Dezső csurgói lelkész mondott magasszárnyalású imát és elnöki megnyitót. Hangsúlyozta egyházi életünk sivárságát; rámutatott a mai kor szomorú, ijesztő betegségeire: az üres templomokra, Mammun megnépesült táborára. Miért van az így? Hol van az orvosság a rengeteg sebre ? Nehéz kérdések. De annál könnyebb a felelet: az evangéliumban. Itt van a gyógyír minden sebre, van orvosság minden betegségre. .Ezért jött össze a csurgói lelkészi-kör, hogy e betegségekre megkeresse s idejekorán alkalmazza is a megfelelő orvosságot, amíg nem késő! Azért, hogy munkálkodjék, mert „eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik“. Hogy egymás hitéből erőt merítserr, hogy
