Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-03-12 / 11. szám
Harmincharmadik évfolyam. U. szám. Pápa, 1922 március 12. DUNÁNTÚLI PRÖTESTÁNSl LAP A DUNÁNTÚL! REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkeszti és kiadja a dunántúli református püspöki hivatal (Balatonkenese), ahova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendőd. Q Megjelenik minden vasárnap. EE3 A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendők. s Egyházunk lelkészözvegyei és árvái. Sok kiáltó sebe van a mi anyaszentegyházunknak, amely mind várja a segítő kezet és gyógyító balzsamot. És e sebek nagyon fájdalmasan igazolják, hogy még nem járunk a Mesterünk útján, hogy még nem teljesítjük az Úr Jézus által elénk szabott hivatásunkat. E fájdalmas sebek között a legsajgóbb, mert hiszen bennünket, lelkészeket, közvetlenül érint, a leglealázóbb, mert hiszen arcunkba kell, hogy kergesse a vért, a lelkészözvegyek és lelkészárvák ügye ... Itt vannak közöttünk és hozzánk legközelebb állanak, hisz ma vagy holnap talán mieinkről is szó lehet és a legnagyobb tehetetlenséggel néztük az „előttünk nemesen szolgáló lelkésztestvéreink özvegyei és árváinak“ vergődését, a megélhetésért folytatott élethalálharcát, pusztulását. — Vártuk az egyetemes egyház hivatalos szervéinek támogatását, az megtette azt, amit megtehetett. Szegénységéből, szükes bevételeiből, külföldi hittestvéreink adományaiból osztogatta a segítséget itt is, ott is. Kötözte, amennyire tudta, a nyomorszaggatta sebeket. De magától a ref. keresztyén társadalomtól és elsősorban a kedvezőbb sorban levő egyházaktól és lelkészeiktől a legtöbb helyen hiába várták a jobb sorsra érdemes lelkek a szeretet és könyörület Bethesdavizének megmozdulását. Csak nem akart megmozdulni .. . Soká kellett várni ... A kegyelmes Isten lelkének vastag jeget kellett felolvasztani, kemény kérget feltörni. De — úgylátszik — végre mégis feltörött. Legalább erre enged következtetni a „Békésbánáti egyházmegye lelkészi kará“-nak alább közölt megértő szivü felhívása. „Isten iránt való háládatossággal, szeretetüknek és testvéri kötelezettségüknek alázatosságával“ magukévá tették az éhező és didergő lelkészözvegyi családok ügyét. -— A felhívás a következő: Mi a „Tisza-marosközi szent társaságinak, a „Békésbánáti egyházmegyéinek Isten kegyelmes gondviseléséből ma'munkálkodó lelkipásztorai, érezvén azt az elengedhetetlenül szent és krisztusi kötelességet, amelyből kifolyólag nekünk gondoskodnunk kell előttünk nemesen szolgáló lelkésztestvéreink özvegyeiről és árváiról: az 1922-ik évi Országos nyugdíjintézeti járulékainkat Isten iránt való háládatossággal, szeretetünknek és testvéri kötelezettségünknek alázatosságával e folyó évre felemeljük az alább jelzett összegekre. Elkötelezvén magunkat, hogy ez összegeket 1922. évi május i-ére egyházmegyei nyugdíjintézeti pénzkezelőink útján oly célzattal és kéréssel küldjük fel az Országos református nyugdíjintézet intézőségéhez, hogy a begyülendő összeget méltóztassanak egyszeri segélyként az összes református lelkészek özvegyei és árvái között, kiknek 5 (öt) hold földnél nagyobb ingatlanuk nincsen, teljesen egyenlő részben elosztani. A mindenható Isten előtt való alázatos szeretettel kérjük egész magyar földünkön lakó esperestestvéreinket, hogy hasonló felhívást egyházmegyéikben közrebocsátani méltóztassanak, a szeretet és irgalom szent hevében szolgáló lelkésztestvéreinkeí pedig arra kérjük, .hogy nemes lelkűk adományait e szent célra felajánlani és beküldeni méltóztassanak. A békésbánáti egyházmegye lelkészi kara nevében : Harsányi Púi esperes. . * Eddig a békésbánáti egyházmegyéből a következő ajánlatok tétettek: Harsányi Pál 5000 K, Szabó János 5000 K, Szirbife Sándor 5000 K, Nádházi Bertalan 5000 K, Radits István 2000 K, Pinkóczy Gusztáv 1000 K, Csapó Péter 1540 K, Répás Pál 500 K, Halász Endre 500 K, Soós Károly 500 K, Vadas Gyula 100 K. Lelkészözvegyeink és árváink nekünk, dunántúliaknak, is vannak. Halljuk meg e hozzánk is kiáltó szót s a sebeket kötöző és gyógyító, könnyeket törülő isteni Mester pedig hozza mozgásba a mi lelkeinket is. Gondolunk-e arra, hogy mi lehetséges az emberiség számára ma ? H. G. Wells, a nagy angol regényíró cikei, amelyeket Washingtonból — a washingtoni világkonferencia alkalmából irt haza — könyv alakban is megjelentek most „Washington and the Hope of Peace“ cim alatt, mely könyvet a „Public Opinion“ c. hetilap látomás
