Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-02-19 / 8. szám
30. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1922. pedig az egyházi I. t.-c. 7. §-a szerint egyházkerületi j szabályrendeletet csak az egyházi törvények sérelme j nélkül lehet alkotni. A szabályzat 14. §-a, az „egyházi törvény szakaszain kívül“ a) és b) pont alatt több rendbeli fegyelmi vétséget állapít meg. Az a) pont alatti lényegileg azonos az egyh. V. t.-c. 34. § A. 1. pontjában körülirt fegyelmi vétséggel az egyházi törvények, vagy szabályrendeletek által reá rótt hivatalos kötelességek megszegésével, tehát mint felesleges törlendő. A b) pont szerint fegyelmi vétséget követ el, aki kötelességét hanyagul teljesíti. Ez fölösleges, benne van az V. t.-c. 34. § A 1. és 2. pontjában; továbbá, aki feljebbvalói iránt engedetlen. Szintén felesleges, sokkal szabatosabban benne van az id. 34. § A. 4. pontban. Aki hűtlenséget követ el, az nemcsak fegyelmi, hanem a büntető törvénykönyvbe ütköző cselekedetet követ el, tehát a 34. § A. 7. pontja szerint fegyelmiig is büntethető. Csak mellékesen jegyzem meg, a „hűtlenség“ itt egy teljesen jogásziatlan terminus technikus, ami alatt sikkasztást és hűtlen kezelést kell bizonyára érteni. Uj ezzel szemben annak a fegyelmi vétsége, aki elveszti a közbecsülést s megbízhatósága iránt kételyt támaszt. Ez jogilag lehetetlen rendelkezés. Büntetni lehet azt a cselekményt vagy mulasztást, aminek folytán a tisztviselő a közbecsülést elveszíti, vagy azt, amivel másokban megbízhatósága iránt kételyt támasztott, de a tisztviselő cselekményeinek tőle nem függő s mások szubjektív meggőződésében nyilvánuló következményeit nem lehet a fegyelmi vétség kritériumává tenni. A tisztviselő cselekményei vagy olyanok, amik az egyházi V. t.-c. 34. §-ába ütköznek s ekkor büntetendők, vagy nem ütköznek bele s ekkor nem büntethetők. Szabályrendelettel nem lehet oly fegyelmi vétségeket statuálni, melyeket az egyházi törvények nem deklarállak fegyelmi vétségnek. Ez okból feltétlenül törlendő az adósságra alapított fegyelmi vétség, aminek mellesleg még de lege ferenda is kétségbe vonom az elvi jogosultságát. A 15. §. két új fegyelmi fórumot állapít meg, egyes tisztviselőkre nézve a kerületi közgyűlést, másokra nézve a gazdasági tanácsot. Kardinális ellen- i tétben van az egyházi törvényekkel ez a 15. §., mert egyrészt az egyházi törvény (V. t.-c. 20. §. a) pontja) világosan kimondja, hogy az összes egyházkerületi tisztviselők fegyelmi ügyeiben elsőfokon az egyházkerületi bíróság ítélkezik, már pedig illetékes bíróságától senkit sem lehet elvonni, másrészt az egyházkerületi közgyűlést, sem más közigazgatási fórumot nem lehet fegyelmi fórummá megtenni. A közgyűlés hatáskörét a törvény pontosan körvonalazza, de abban a fegyelmi bíráskodás felsorolva nincs. Hogy mily képtelen helyzetet teremtene ez a 15. §., elég arra utalni, hogy a bíráskodásnak nyilvánosságra és szóbeliségre, valamint a kontradiktórius eljárásra alapított eljárási szabályai a közgyűlésen vagy nem érvényesülhetnének, vagy ha érvényesülnének, abszurdumra vezetnének. Alárendelt tisztviselők fegyelmi ügyeit esetleg napokon át kellene száztagú testületnek tárgyalnia. Gondoljunk pl. tanúkihallgatásokra, felek szembesítésére stb. A 16. §-ra ugyancsak azt kell megállapítanom, hogy mindkét kikezdése homlokegyenest ellenkezik a törvénnyel. Az egyházi V. t.-c. 35. §-a megállapítja, hogy mik a fegyelmi büntetések. Szabályrendelettel egyes tisztviselőkre sem törvényileg statuált fegyelmi büntetéseket nem lehet elengedni, sem a törvényben nem ismert új büntetéseket nem lehet statuálni. A szakasz második bekezdése az egyházkerületi közgyűlést fegyelmi fellebbezési fórummá teszi. Ez jogi lehetetlenség, mert a közgyűlés — az előbb érintett okokból — nem lehet fegyelmi fórum, másrészt, mivel az egyh. törvény (V. t.-c. 26. §. a) pontja) az egyházkerületi tisztviselők fegyelmi ügyeinek másodfokú intézését kitejezetten a konventi rendes bíróság hatáskörébe utalja, már pedig e bíróság törvényes hatáskörét talán'még sem lehet egyházkerületi szabályrendelettel contra legem megszüntetni. A 16. § második bekezdésének az a megszorítása pedig, mely a büntetett tisztviselő fellebbezési jogát a két súlyosabb büntetés kiszabása esetére korlátozza, szintén beleütközik az egyházi törvénybe, mely a konventi rendes bírósághoz, mint másodfokú bírósághoz a fellebbezési jogot a feleknek minden megszorítás nélkül adja meg. Véleményem a szabályzat V. íejezetére : delendam esse censeo ! Dr. Benedek Zsolt, Külföld. Az anglikán egyház modern egyházi mozgalma. (Vége.) Oxford püspöke: Bishop Gore, akinek hatáskörébe H. D. Major is tartozik, visszautasította az eretnekség vádját H. D. Major principálisra vonatkozólag. A „Public Opinion“ közli Bishop Gorenak egy idevonatkozó nyilatkozatát is, ami annál jellemzőbb, mert néhány évvel ezelőtt a W. Sanday modernné levése idejében Bp. Gore még éppen az ellenkezőjét vallotta, amit most mond: „Lehetetlen a keresztyénség történeti alapjait bárhogyan is kivennünk a szabad és őszinte kritikai vizsgálódás alól. Bár sokan vannak, akik így szólanak: ,Csak hadd gyakoroljanak kritikát az Ó T. felett, mert hiszen az nem oly fontos, de nem szabad az U. T. felett, mert az végtelenül fontos', e felfogást vissza kell utasítanunk. A fontos következmények arányában, amelyek az U. T. tartalmától függenek, nyíltnak és őszintének kell lenni az U. T. kritikájának“. * A dolog kezd általános érdeklődést kelten1 Angliában. A „Hibbert Journal“ januári számában
