Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-02-19 / 8. szám
1922. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 31. oldal. két másik cikk is foglalkozik — H. D. Major már fentebb említett cikkén kivtil — a modern anglikán egyházi mozgalommal. Ezekből megtudjuk, hogy a modernek úgynevezett „Modern Egyházi Férfiak Egyesületéit alkották meg és folyóiratot adnak ki: a „Modern ChurchmanM, melynek szerkesztője éppen H. D. Major. Ezen fentebb említett cikkek egyike szerint az Egyházi Férfiak Egyesülete egyenes leszármazottja a régi Brood—Church-mozgalomnak, amellyel F. D. Maurice, Ch. Kingsley és Dean Stanley nevei oly szorosan egybeforrtak. Mr. Bagenal, az egyik cikk írója, (a Hibbert Journalban) felveti a felelősség kérdését s így oldja azt meg: „A gyökere az új tudományos fellendülésben és műveltség terjedésében, az új geológiában, az új történelemben, az új pszichológiában keresendő — mindé dolgok egy új számbavételt és kijelentést kívántak, a régi theologiának rekonstrukcióját“. A modern egyháziak pedig egyáltalán nem tesznek többet, mint felelnek az új vallásos környezet felhívására, mint vezetőivé válnak a szükségszerűen bekövetkezendő vallásos mozgalomnak. A kér. vallásnak vannak dogmái, szertartásai, szokásai, intézményei és formulái, amelyek jól beleillettek a múlt viszonyaiba, de nem a maiakba. Szükség van tehát a rekonstrukcióra, amelynek szelleminek és magas színvonalúnak kell lenni és amely mindent jól összemér a mai világgal. A mozgalom céljai elejétől fogva régi hagyományok átértékelése, az irás és a hitvallások magyarázatában új módszerek követelése és az univerzális egyház reá'itásának fokozása: újra való egyesülések által, — ezek képezik a mozgalom célját s vájjon mindez — minden csekély volta ellenére is — nem méltó-e Ahhoz, aki ezt mondotta: „íme, mindeneket újjá teszek“?! A mozgalomnak máris számbavehető sikerei vannak, a Hibbert Journal szerint, mert rokonszenvet és érdeklődést ébresztett az anglikán egyház iránt újólag azokban is, akik már előbb közömbösségbe merültek és elidegenültek tőle. Fazekas Lajos. VEGYESEK.-- • — Gyászhirek. A heti posta két érdemes és még sok munkára hivatott lelkésztársunk hirtelen halálhírét hozta: Váczy Dezső köveskáli lelkész, egyházmegyei tanácsbiró és számvevő folyó hó 14-én, Kecskés Dezső szendi lelkész, egyházmegyei pénztárnok pedig folyó hó 16-án hunyt el nagy bánatára családjuknak és gyülekezeteiknek. Az Úr vigasztalja meg a gyászoló feleket! — Választások. A pápai egyházmegyében megüresedett egyházmegyei egyházi főjegyzői állásra az összes szavazatokkal, tehát egyhangúlag Jakab Áron nagypiritül lelkészt választották meg a gyülekezetek, aki mint aljegyző már évek óta oroszlánrészt vett ki a jegyzői teeedőkből és aki egy évtizednél hosszabb számvevői tevékenységével nagy érdemeket- szerzett. Éles felfogású, kitűnő tollú főjegyzőt nyer benne az egyházmegye. A tanácsbirói állásra 3 szavazat híján az összes szavazatokkal Bállá Dezső kupi lelkész választatott meg, aki gyülekezete kormányzásában igen kitüntette magát és már évek óta elnöke az egyházmegyei gyámoldának. Üdvözöljük az érdemes munkásokat e kitüntető bizalomnyilvánítás alkalmából. — Február 26, a keresztyén diákmozgalom imanapja. A Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség, mint minden évben, úgy most is, azzal a kéréssel fordult a lelkipásztorokhoz és általuk a gyülekezetekhez, hogy vegyenek részt február utolsó vasárnapjának diáknapként való megünneplésében, amint ezt a Keresztyén Diákok Világszövetségének felhívására külföldi egyházak is megteszik. Lehetőleg történjék megemlékezés ezen a napon az igehirdetés körében azokról a nagy nemzeti és egyházi érdekekről, amely a tanuló ifjúságnak evangéliumi szellemmel való megtelésén megfordulnak; az egyházak testéhez tartozó felsőbb tanintézetekről, azok ifjúsági életéről, szükségleteikről; és arról a nagyrahivatott mozgalomról, melyben maga a diákság tömörül önmaga és társai gondozása végett. Foglaltassanak ugyanezek az ügyek a gyülekezet buzgó könyörgésébe és ajánltassanak a híveknek magányok imádságaiba is, hogy sokak imádságának meghallgattatásaként diadalmaskodhassék Krisztus nemzetünk szinevirága felett. Az elmúlt években sok áldás származott abból is, hogy egyes gyülekezetek — mind nagyobb számban — kézzelfogható bizonyságéi; adták a diákság iránti evangéliumi felelősségérzetüknek és e vasárnapi adakozásukat a keresztyén diákmozgalomnak szentelték oda adományul. A Magyar Ev. Kér. Diákszövetség irodája (Budapest, VII., Hársfa-utca 59. b) szívesen küld megkeresésre ez „imanappal“ kapcsolatos nyomtatványokat. — Hírek a komáromi református egyháznál. A megszállott komáromi református egyház presbitériuma január hó 17.-én Vargha Sándor lelkész és dr. Gaál Gyula főgondnok együttes elnöklete mellett tartott ülésén ejtette meg az egyházközség tisztviselőinek választását. Ezt megelőzőleg az egyháztanács Lakatos Károly presbiter írásban beadott indítványára Konkoly Thege Bélát, az egyháznak évtizedeken át volt nagyérdemű főgondnokát, valamint Szency Mihály újvárosi lakost, ki az ottani református egyház szervezése körül fejtett ki nagy buzgóságot, a komáromi egyház tiszteletbeli presbiterévé választotta meg. Az egyház tisztikarát egyhangúlag a következőkből alakították meg: Egyházi főjegyző Fülöp Zsigmond, aljegyzők Mészáros Károly, Kollár Lajos, pénztáros Marcsa György, főszámvevő Rózsa István, számvevő és temető■gondnok Farkas István. A választások befejeztével Vargha Sándor lelkész hálás és elismerő szavakban emlékezett meg Bátyay Mihály árvaszéki ülnöknek, egyháztanácsi tagnak, az egyház két évtizeden át volt főjegyzőjének, e tisztében mindenkor önzetlenül és nagy odaadással kifejtett érdemteljes működéséről.
