Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1922-12-31 / 53. szám

Harmincharmadik évfolyam.

53. szám

Pápa, 1922 december 31.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

Szerkeszti és kisdia a dunántúli református püspöki hivatal (Balatonkenese), ahova a lap szellemi részét érints közlemények küldendők. El Megjelenik minden vasárnap. [=] A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendők. El

A kálvinista theologia — élménytheologia.

VII.

A kálvinista vallásos ismeret az Istenről való személyes meggyőződés. Ezt pedig nem adhatja meg nekünk semmiféle bizonyíték se, mert az emberi elme nem érheti el Istent, csupán a bizalommal teli hit, amelyben az Isten maga ragad meg bennünket az ő Szentjeikével. Megbizonyítja magát és uralkodik bennünk és mi átéljük őt, mint jelenvalót. Ez az élmény az ő ellenállhatatlan hatalmának és irántunk való végtelen jóságának az átélése. Ezzel lecsendesednek, nyugvópontra jutnak vallásos szükségleteink, boldogan átadjuk magunkat Istennek és megértjük a világ és az emberiség történetének értelmét is. Minden, de minden csodálatos harmóniát alkot a mi Istenélményünkkel. Ezt semmi más, semmi filozófia nem pótolhatja. „Mit nyertünk, mikor megismertük aprólékosan, hogy micsoda az Isten lényege és az ő dicsőséges felsége, de nem értettük meg azt, amit éreznünk kell belőle élmény által és azt, amit ő mond nekünk; így mikor azt mondja, hogy ő lakozik mi bennünk és mi őbenne élünk, vagyunk és mozgunk, hogy az ő irgalma betölt mindeneket, hogy minket az ő jósága tart fenn, hogy nekünk annyi világosságunk van, amennyit ő ad nekünk, hogy ő gyógyít ki minket minden romlottságunkból, hogy nekünk nincs egyetlen szemnyi, egyetlen cseppnyi igazságunk se, csupán annyi, amennyit őbelőle merítettünk, aki a forrás.“ (Kálvin: Op. 33872.) „Az Isten azt akarja, hogy mi érezzük, hogy ő közel van.u (Op. 34848.) „Az emberek nem találhatják meg egyenesen az Istent, ha csak meg nem ismerik, hogy őt éreznünk kell élmény által. “ (Op. 352M.) „Kérjük Istent, hogy éreztesse meg velünk az ő igéjének az igazságát, azt t. i., hogy ez az Ige győzhetetlen erősség. Hogy pedig erről mi ténylegesen és tapasztalatilag is meggyőződhessünk, az egyedül mi rajtunk áll. És nem mondjuk, mint sok tudatlan: nem tudom, merre forduljak, mert látom az emberek ellenmondásait: az egyik ezt mondja, a másik amazt. Igaz hogy nagyon sok különböző vélemény van, de szükséges, hogy a mi hitünk kipróbált legyen. És Isten megengedi, mint azt Szent Pál is mondja (1. Kor. 1119.), hogy legyenek eretnekségek, hogy nyilvánvalóvá legyen, kik azok, akik az Istentől vannak. Mikor tehát azt mondják, hogy sok harc és

vita van, igaz, de vájjon ez azt jelenti-e, hogy a mi hitünknek meg kell dőlnie ? Ámde, hol mutatkozik az egyenességnek ez a szilárdsága, azaz, hogyan ismerjük meg, hogy ez az igazság oly erős és hol mutatkozik meg annak ereje, ha nem mi bennünk ? Amint tényleg megmondatott, hogy az Isten igéje megmarad mindörökké, ámde ez nem azt jelenti, hogy az égben, hanem a hívek szivében* (Op. 33828_7.) „Mi szemléljük Istent, mikor ő Atyának és Megváltónak mutatja magát hatásaiban és mikor erről nekünk egészen nyilvánvaló élményeket ad* (Op. 34182.) „Jób se spekulativ tudós volt, de igazi praktizálója azoknak a dolgoknak, amikről beszél, azaz Isten Ítéleteinek. És tényleg e nélkül az élmény nélkül nem ismerhetjük meg se Istent, se az ő kezét, se erőit, se igazságát, se semmi mást. . . Szükséges, hogy eljussunk, az átélésre, különben csak üres spekulációink vannak . . . Akarunk tehát Istenről beszélni jó lelkiismerettel és úgy ahogy kell ? Szükséges, hogy előbb gyakoroltuk légyen magunkat és eljutottunk légyen a gyakorlatra ; azaz, hogy ő megérintsen minket, hogy megismerjük, mi az, ami mimagunktól van.“ (Op. 33826.) „A legjobb bizonyíték tényleg a mi mindennapi tapasztalásunk* (Op. 33828.) „Az Isten jóságos erejének a megtapasztalása képes bennünket egyedül igazán megtanítani arra a kegyességre, amelyből a vallás fakad.“ „Az az ismeret, amely a gyakorlatban és a tapasztalatban gyökerezik, sokkal bizonyosabb, mint minden henye szemlélődés. Mert a hivő lélek kétségtelenül fölismeri, sőt úgyszólván kitapintja az Isten jelenlétét mindenütt, ahol magát megelevenítve, megvilágosítva, megmentve, megerősítve és megszentelve érzi* (Kálvintól idézve Doumergue: Kálvin jelleme 57—58. 1. ford.: Révész Imre.)

De ne folytassuk tovább; vége-hossza nem lenne azoknak a citátumoknak, amelyekben Kálvin az élmény és a személyes megtapasztalás jelentőségét hangsúlyozza. Az, aki maga is élménnyel: „subita conversione* lett hívővé és reformátorrá, akinek élete tele volt lüktető élményekkel, akinél erőteljesebb szavakat senki se használt a fides implicita ellen s akinél világosabban senki se tárta fel az intellektuálizmus veszedelmeit, nem is nyilatkozhatott másképen. Az ő theologiája igazi theologia. „Mi az igazi theologia? Az, hogy a mi Urunk minden gyermekéé akar lenni, nagyé és kicsinyé egyaránt“ és nemcsak a dogmatikusoké. „Pál nemcsak a hamis tant ítéli el ezen a helyen