Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1922-12-31 / 53. szám

210. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1922.

(I. Tim. 13_4.), hanem azokat a szőrszálhasogató szóhalmazokat, azokat a haszontalan spekulációkat, amelyek arra valók, hogy elfordítsák a hívőt a mi Urunk Jézus Krisztus tiszta egyszerűségétől . . . mindazok, amiket gytimölcstelenül adunk elő és amik nem szolgálják azoknak üdvét, akikhez szólanak, nem egyebek, mint mesék, amelyek incselkednek velünk, hogy időnket töltsük — mint ahogy szokták mondani, gólyamesék. Az Isten nem akar velünk így játszani.“ (Op. 5310_23.) Kálvin theologiája eleven theologia, mert a Szentlélek theologiája. „Ez a tan egyáltalán nem spekulativ, mint mondják, mint az emberi tudományok : mert ott elégséges csak megérteni azt, ami azokban van, itt ellenben szükséges, hogy gyökere legyen annak a mi szivünkben.“ (Op. 34B24. V. ö. 28573 , 575, 33C02 ) „Mert a hit a mi lelkünk lelke és amiképen testünket lelkünk élteti, úgy élteti lelkünket a hit.u (53313.) „Nem mondok mást, mint amit minden hivő tapasztalhat önmagán, csakhogy a szavak nem képesek kifejezni e dolognak igazi jelentőségét... igaz hit csak az, amelyet Isten lelke sziveinkben megpecsétel(I. 7b.)

Meg kell némulnunk ekkora mélység előtt. E sorok írója alig mondott valamit magától. Engedte, hogy Kálvin beszéljen helyette. És Kálvin kimutatta, hogy az ő — kétségkívül „kálvinista“ — theologiája élménytheologia, épen azért, mert a Szentlélek theologiája. Tanuljuk meg mi is tőle, hogy „az még nem elégséges, hogy mi megismerjük azt, ami megmutattatott nekünk a Szentirás által, de szükséges, hogy az minket oly elevenen érintsen a mi szivünkben, hogy mi megbizonyosodjunk a mi Istenünk atyai szeretetéről.u (Op. 28578.) Mindenek felett pedig segítsük egymást szeretettel ebben a megbizonyosodásban. Oly nagy szükségünk van a mi Istenünk atyai szeretetére, hogy ha eltorlaszoljuk annak csatornáit és kisajátítjuk magunknak az ő Szendéikét, akkor elpusztítunk másokat is, de elpusztulunk magunk is.

Még két dologra szeretnék rámutatni. Az egyik az, hogy az ilyen theologia szubjektív. Ez magától értetődő. Személyes, szubjektív bizonyosságot kell szereznünk Istenről. Lelkünket, mint egyetlen érzékszervünket az ő megtapasztalására, ki kell tárnunk az ő befolyása előtt. Hiszen „nem is annyira annak a megtudása áll érdekünkben, hogy Isten önmagában véve micsoda, hanem az, hogy velünk szemben milyen akar lenni.“ (III. 2C) „Mivel ugyanis a mi erőtlenségünk Isten felségéhez nem ér föl, a mi felfogásunkhoz kell leereszkednie a róla szóló leírásnak, hogy megérthessük azt. E leereszkedés aképen történik, hogy Isten nem olyannak tünteti fel magát előttünk, mint aminő önmagában, hanem amilyennek mi érezzük át.u (I. 1713.) Az Isten létéről való bizonyosság szubjektív, mert hitbizonyosság. Az ismeret formája is szubjektív, de e tekintetben minden ismeret szubjektív. Azonban objektiv a vallásos ismeret, mert nem mi teremtjük azt, hanem maga a hatalmas és kegyelmes Isten lép belénk és mi őt éljük át, az ő hatalmi és az ő akaratából folyó belépését a mi életünbe.

A másik pedig, amit világosan ki kell fejeznünk, a hitvallások és a mi elődeink által kitermelt tanok értéke. Azt tudjuk, hogy ezek élmények eredményei. Nekünk is így kell eljutnunk azok megértésére. Addig, mint iránytű állanak előttünk és mutatják a célt, amely felé haladnunk kell s mind fék, fegyelmeznek minket, hogy el ne tévelyedjünk. Addig, mig élmény által a mieink nem lettek ezek a tanok, ne tetszelegjünk magunknak kommunizált királyi öltözetben, hanem fáradjunk érte, mert különben megcsaljuk magunkat is, az Istent is. De ne is dobjuk el őket magunktól, mert olyan kincsek ezek, amelyeknek a mieinkké kell válniok. Se pro, se contra ne hamarkodjuk el az ítéletet. Ha valamit nem értünk, a leghelyesebb, „ha Ítéletünket felfüggesztjük s lelkűnkben ragaszkodunk ahhoz, hogy megtartsuk az egyházzal való egységet.“ (III. 23.) Tiltakozunk tehát a szubjektivizmus irányában való lecsúszás ellen épen úgy, mint az objektivizmus irányában való lecsuzás ellen. Maradjunk az egyenes vágányon. Se a közönséges népfelfogásnak való tetszelgés végett, se farizeizmusból, se racionálizmusból, még védelmi szempontokból se lendüljünk ki jobbra vagy balra, mert magunkkal ránthatjuk az egész szerelvényt. A kér. hit Istenélmény és vétket követ el mindenki, aki el akarja zárni az emberi lelket attól, hogy átélje azt a felséges élményt, amelyre csak az embert hívta el az Isten s ami az embert Isten gyermekévé teszi. Mikor tehát mi védekezünk a száraz, akár heterodox, akár orthodox racionálizmus ellen és nem engedjük, hogy Istent külső dolgokkal helyettesítsék és Lelkének felénk zúduló hullámait oktalan elfogultsággal eltorlaszolják, amire, sajnos, népünk racionalizált felfogása úgyis nagyon hajlandó, egyúttal védő állásba helyezkedünk minden szubjektiv szélsőség ellen is. Hol a nagyobb veszedelem? Ott, ahol nagyobb a hatalmi igény. Más országokban talán ez utóbbiak ellen kell védekezni, mi azonban már régen benne vagyunk az előbbi veszedelem árjában. Fel tehát, mig nem késő s a két szélsőség felett álló igazságba kapcsolódva, miközben kiküzdjük magunkat a száraz veszedelem karjaiból, egyúttal lehetetlenné tesszük a vizenyős veszedelem támadásait is. Dr. Vass Vince.

Szabályrendelet-tervezet.

I. A dunántúli ref. egyházkerület a saját területén a hitélet és az egyházias érzés ápolását szolgáló eddigi munkák elmélyítésére a mai kor követelmé- nyeinek s egyházunk hitelveinek megfelelő újabb munkák megindítására, azok nyilvántartására és az egyetemes egyházi célokkal egyező irányítására egyházkerületi belmissziói bizottságot szervez, mely az egyházkerület püspökének, mint a bizottság elnökének a felügyelete alatt áll.