Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-12-24 / 52. szám
Harmincharmadik évfolyam. 52. szám. Pápa, 1922 december 24. DDNÁNTDLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkeszti és kisdia a dunántúli református püspöki Hivatal (Balatonkenese), ahova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők. {=] Megjelenik minden vasárnap. [=j A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendők. [=] Az Ige testté Ion. Karácsony nagy mysteriumát a szeretett tanítvány, János látta meg igazán. Szemlélve Jézus földi életét, halálát és feltámadását, kereste a legmegfelelőbb szavakat, hogy kifejezze ezt a csodát: tökéletesen ember és mégis túllépi az emberi korlátáit. Kora gondolatvilágából az Igét ragadta meg és ezzel azonosította az ö Mesterét. Jézust két oldalról lehet megközelíteni, az Ö isteni és az Ő emberi mivolta felől. Természetesen, az emberi elme állandó veszélynek van kitéve, amikor arról akar beszélni, ami egyetlen a történelemben; vagy csak az embert látja Jézusban, mert hiszen, amint valaki mondta: Jézus oly tökéletesen emberré lett, hogy némelyek az arianizmus tévelygésébe eshettek, vagy pedig teljesen megfelejtkezik az illető Jézus embervoltáról és akkor elveszti Jézus ránk nézve az áldott bátorítást, hogy mintaképe lehessen a gyarló embernek. Meredekek szélén járunk, vigyáznunk kell, mert nekünk mindkét igazsághoz ragaszkodnunk kell. A mi Üdvözítőnk valóban emberré lett, hogy az egész embert megválthassa. „Ha csak fantázia az emberré levés, fantázia az üdvösség is. * És valljuk a másik oldal igazságát is, az a Jézus, Aki itt élt e földön, Aki sirt, szenvedett, éhezett és meghalt — ah, milyen halállal! — Annak élete nem Palesztinában kezdődött, Ő nem egy volt a próféták közül, nem a mártírok diszes seregének legfőbbike, Ö a testben megjeleni Ige, Akit látva, imára kell hajtanunk térdünket Tamással együtt és azt mondani: én Uram és én Istenem! Az igazi karácsonyi öröm éppen az, hogy tudjuk, kicsoda az a bethlehemi kisded, hogy Neki uralkodnia kell (I. Kor. 1525 ). hogy Előtte egykor minden térd meg fog hajolni és minden nyelv vallja, hogy Ő Úr az Atya Isten dicsőségére. Vájjon, atyámfia, neked megvan-e ez az örömöd? Ha nincs, itt az alkalom, a karácsony csendjében nyisd meg szivedet és lásd meg a Kisdedben a testté lett Igét, ha megvan, | akkor meg érezd köteleztetésed és tégy bizonyságot drága felfedezésedről, hogy terjedjen általad is az Ö országa, add tovább az angyali karok üzenetét: Dicsőség a magasságos menynyekben az Istennek és e földön békesség és az emberekhez jóakarat! P. A kálvinista theologia — élménytheologia. vi. Hogyan adja nekünk a Szentlélek a belső tanítást, a bizonyosságot, azt, amin pokol és ördög se vehetnek diadalmat? Mint „zálog a mi örökségünk pecsétje, minket, kik e világban vándorok és a holtakhoz hasonlók vagyunk, úgy megelevenít az égből, hogy bizonyosak lehetünk arról, hogy a mi üdvösségünk Istennek hűséges őrködése alatt biztonságban van ; pedig az ő titkos öntözésével az igazság csiráinak előhozására is megtermékenyít bennünket, víznek is neveztetik . . . Ámbár néha megtisztító képessége miatt neveztetik víznek . . . Minthogy pedig azokat, kiket az ő kegyelmének folyása áthatott, virágzó életre kelti és ápolja, ezért nyeri az olajnak és kenetnek nevét is (1. Jn. 220,27.). Továbbá, mivel a vágyainkból eredő bűnöket folytonosan irtva és égetve, sziveinket Isten iránti szeretetre és a kegyességre való törekvésre gyúlasztja, ezen hatása folytán méltán neveztetik tűznek is (Lk. 31Ö.) Végre úgy állíttatik elénk, mint forró víznek feje (Ján. 414.), melyből minden égi gazdagság felénk árad; vagy mint az Ur keze (Csel. 1121.), mellyel hatalmát gyakorolja, mivel erejének a fuvallatával isteni életet lehel belénk úgy, hogy már nem rendelkezünk minmagunkkal, hanem az ő tevékenysége és indító ereje igazgat bennünket úgy, hogy ha van bennünk valami jó, az az ő kegyelmének a gyümölcse, a mi képességeink pedig Ö nélküle nem egyebek, mint észbeli sötétség és szivbeli romlottság. Az eddigiekben eléggé világosan kifejtettük, hogy amíg a Szentlélekre nem figyelmezünk, addig Krisztus valami módon tétlenül marad,, mivel őt magunkon kívül hidegen és tőlünk nagyon is távolról szemléljük. Tudjuk azonban, hogy ő csak azoknak van hasznára, akiknek ő a feje, akiknél elsőszülött a testvérek között s akik őt felöltözték. Egyedül ettől az összeköttetéstől függ, hogy minket illetőleg nem haszontalanul jött légyen a Megváltó. Erre vonatkozik az a szent viszony is,
