Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-02-05 / 6. szám
Harmincharmadik évfolyam. 6. szám. Pápa, 1922 február 5. DDNÁNTŰLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚL! REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Saerkeszti és kiadja a dsnántáli református püspöki hivatal (Balatonkenese), ahova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők. r=i Megjelenik minden vasárnap, o A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendők. EEE1 Bethlen Gábor. A nikoisburgi béke pontjai kicserélésének 300-adik évfordulója volt ez év január 7-én s a nyári hónapok hozzák meg e pontok törvénybe iktatásának jubileumát. Mint minden élő s életképes növény gyökerei a földbői veszik életerejüket, úgy a társadalom, egyház, haza jövője is a múltból táplálkozik s a múltba gyökerezve áll szilárd alapon. Mennyivel inkább kell erősítgetni a múlttal való ezt a kapcsolatot a mai időkben, a megrendülésnek, a kilátástalanságnak, az apokaliptikus jelenetek gyors ismétlődésének ezen tétova korszakában! Az élnivágyás sejtelmes ösztönévei keresgetjük múltunkból azokat a jeleneteket, amelyek erőről tanúskodnak, eszményben gazdagok és ezáltal erősítenek, eszményekkel töltenek meg. Mint nemzet, jubiláljuk magyarságunk apostolait, mint keresztyének, megemlékezünk egyháztörténetünk vezetőalakjairól. ^ Mind nemzeti, mind egyházi vonatkozásban meg kell elevenednie s előttünk keli járnia, hogy tévelygéseinkből példájával biztos útra vezessen, Gábornak, Magyarország választott királyának, aki magyarnak, keresztyénnek és fejedelemnek klasszikus típusa, idézzük magunk elé minél gyakrabban ebben a jubileumi esztendőben az ő nagy szelleméi s az epigonok sóvárgásával nézzünk fel reá. Mit mond nekünk, magyaroknak és református keresztyéneknek, ez a nagy szellem? Elsőben is fanatikus fajszeretetre lelkesít. Szemei előtt mindenkor a magyarság érdeke lebeg, mindent kész volt ennek alája rendelni. A Bocskay politikájának híve s bár ezer és egy oka volt bizalmatlanságra a császár törekvései iránt, de még vele is tudna szövetkezni, csak a töröknek nagyon drága barátságát lerázhatná hazája nyakáról. A bécsi udvar közismert rövidlátása gátolta meg ezt az Európára is nagyjelentőségű tervet. Bécs rossz tanácsadóira (köztük a széles látókörű, de Bethlennel szemben szörnyen gyanakodó Pázmányra) hallgat és erejét inkább testvérgyilkosságra, a protestáns honfitársak ellen fordítja, ezzel állami öngyilkosságot követ el. Bécs politikája mintha tovább élne most is, mint császársága, legalább mintha a magyar közélet némely jelensége annak magyar talajba áttelepedését tanúsítaná. Mindig olyan kérdéseket bolygat politikai életünk, amelyek elválasztják magyartól a magyart és ezzel mindenünnen ránk leselkedő ellenségeinknek teszünk botor szolgálatot. Ah! Gábor király, nyisd fel politikusaink szemét, hogy nézzenek túl a kerítéseken. Magyarsága felülemeli a felekezeti szükkeblüségen. Ügy is mint államférfinak, úgy is mint magánembernek tele van az élete a vallásos türelem őszinte szeretetének és szolgálatának jeleivel. Nem az ő hibája a vallási villongás állandósulása, Pázmányék felelősek, akik még a török kiűzésénél is fontosabbnak tartják az „eretnekek“ letörését s jobban gyűlölik más vallásu honfitársaikat, mint az idegent. Ah! Gábor király, tekints szét a magyarság templomában és ragadj korbácsot a kalmárokra, akik elég lelketlenek az égő házban felekezeti torzsalkodásokat szítani! Magyar fajszeretete ihleti akkor is, amikor a nemzeti műveltség szolgálatában buzog. Talán tőle leste el a bérces Helvécia, hogy magasabb iskolák fenntartása az igazi biztosítéka az állam belső rendjének és külső tekintélyének. Szinte ezt hinni volnánk hajlandók, ha nem tudnók, hogy ő is Kálvintól tanult. Ah! Gábor király, támadj fel kultúránk védelmére és nyisd ki szemünket annak meglátására, hogy „elvész a nép tudomány nélkül“. Bethlen mint államfő a teljes államfenség megvalósítására törekszik, s amikor az állami eredetű vagyonkolosszusok birtoklásában királyosdit játszó főpapság a maga különleges érdekeit szolgálja az államérdek rovására, nem fél a szekularizáció éles kését a kezébe venni a beszterczebányai országgyűlésen. Mi tudjuk, hogy itt is jól látott éles szeme, s az ő kora óta letűnt századok sok jelensége igazolja. Ah! Gábor király, hol van a te eszményed a teljes államfenségrői ebben a mi szegény országunkban! Te, aki érzelgősség nélkül szembe tudtál szállni a Forgách Zsigmond nádor ve-
